Kutyapiszok Budapesten: Tisztulási folyamat

  • Fiedler Ágnes
  • 2003. november 20.

Lokál

Szemlátomást kevesebb lett Budapesten a kutyapiszok, legalábbis a belső kerületekben. A Fővárosi Önkormányzat évek óta tartó erőfeszítései eredményének tudja be a javulást, ám a különböző akciókról a kutyások nagy része nem szerez tudomást - így csak az az örvendetes konklúzió marad, hogy a gazdik szemlélete is változott.

Szemlátomást kevesebb lett Budapesten a kutyapiszok, legalábbis a belső kerületekben. A Fővárosi Önkormányzat évek óta tartó erőfeszítései eredményének tudja be a javulást, ám a különböző akciókról a kutyások nagy része nem szerez tudomást - így csak az az örvendetes konklúzió marad, hogy a gazdik szemlélete is változott.Akutya természeténél fogva "utcatiszta" állat, de a denaturált városi környezetben ő is kénytelen kényszermegoldásokhoz folyamodni. Budapesten a parkok jó részéből ki vannak tiltva a kutyák, a futtatásra kijelölt területek pedig képtelenek megbirkózni a naponta keletkező mintegy két tonna kutyapiszokkal. Ezért állandó attribútuma a budapesti utcáknak a járdák közepén, fal tövében, úttesten éktelenkedő bűzös maradék, rengeteg konfliktust gerjesztve kutyások, kutyátlanok és a hatóságok között.

Kinek kell lehajolni?

Minden kutyásnak törvényben előírt kötelezettsége, hogy a kutyája után a közterületről eltakarítsa a maradványokat, de nincs igazán rákényszerítve, hogy ezt betartsa. A közterület-felügyelők elvileg tízezer forintos bírsággal büntethetik a rajtakapott gazdit, de a gyakorlatban szinte lehetetlen a pénzbüntetés beszedése, nem is kísérleteznek vele.

A problémára több kreatív megoldás is született az évek során, pisilőoszloptól kezdve kutyavécén és -bilin keresztül a furfangos kutyapiszok-felszedő kéziszerszámokig. Biztos választás nincs, könnyen lehet, hogy amelyik lehetőség valahol beválik, egy másik környezetben kutyások és kutyátlanok osztatlan ellenszenvét váltja ki. Példa erre a kutyavécé esete: a főváros egyes parkjai mellett diszkréten elkerített bűzölgő illemhelyekre egy idő után lehetetlen volt beterelni a kutyákat, néhány vidéki városban viszont sikeresnek bizonyult a próbálkozás.

Az mindenesetre világossá vált az évek során, hogy a helyzet kulcsa a gazdik kezében van: sem a kutyától nem lehet várni, hogy intelligensen piszkítson, sem a közterület-fenntartóktól, hogy mindent feltakarítsanak. Zsákutcának tűnik az ebadó bevezetésének évről évre felmerülő lehetősége is: a kutyák utáni takarítást kifizetni hivatott adó sok kutyás - például a magányos nyugdíjasok - számára olyan megterhelést jelentene, hogy inkább kirakják az utcára az állatot. "Ez egyáltalán nem oldaná meg a helyzetet, ezért nincs is napirenden a fővárosban az ebadó bevezetése" - árulta el Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes.

A Fővárosi Önkormányzat júniusban indított úgynevezett szelíd kampánya is a kutyatartókat célozta meg, nem büntetéseket helyezve kilátásba, hanem udvariasan megszólítva a kutyatulajdonosokat. A Fővárosi Önkormányzat ajándékaként 530 zöld edényt helyeztek el a budapesti parkokban. A ládák mellett zacskók is találhatók, melyek folyamatos utánpótlásáról a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE), az Ebugatta társaság és a Budai Kisállat Klinika gondoskodik. Ha valakinek nem lenne világos, mire szolgál mindez, az állatklinikákon elhelyezett és a közterület-felügyelők által osztogatott szórólapokból tájékozódhat. Szolnoki Andrea bízik benne, hogy a közhangulat is a kezdeményezés mellé áll, és egy idő után már szégyellnivaló lesz, ha valaki nem szedi össze a kutya által otthagyott maradékot.

A szelíd kampány

során felszerelt mintegy félezer kutyapiszok-tároló persze édeskevés a több mint kétszázezer budapesti kutyának, és a zacskókat is gyakran kilopkodják, de minden kutyás beláthatja, hogy ez igazán nem lehet akadály. Zacskó bőven van otthon is, és bármelyik kukába ki lehet dobni a csomagot. A kutyaürülék mindenféle rémhír ellenére nem számít veszélyes hulladéknak, ha az eldobható pelenka mehet a szemetesbe, a kutyakaki is.

Szolnoki Andrea és Miklós Levente, a MEOE elnöke is úgy tapasztalták, hogy a belvárosban kevesebb lett a kutyapiszok az elmúlt egy-két évben. Tény, hogy a turisztikai célpontnak számító helyeken sűrűbben is takarítják az utcákat, de zacskókkal sétáltató kutyást is egyre gyakrabban látni. A javulást a főváros és a különböző kutyás szervezetek szívesen tudják be kampányaik, felvilágosító tevékenységük érdemének, ám ezek az akciók főleg a témára amúgy is fogékonyabb, szervezetekbe tömörült, versenyre járó kutyás réteget érik el.

Az eddigi tiltott területek továbbra sem lesznek elérhetők az ebeknek, legyenek akármilyen fegyelmezett zacskózók a gazdik. Az önkormányzatnál jövőre elkülönítenek egy alapot, melyre a kerületek pályázhatnak kutyafuttató építése céljából, de a kutyások soha nem rajongtak a körbekerített futtatókért. A kutyafuttató területek a kutyák és kutya nélkül élő társadalom egymástól való izolálásának lehetőségét szolgálják - érvelnek, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi ebfuttató területeken egy nagyobb kutya még neki sem tud iramodni.

A gazda keze

A tapasztalatok szerint a kutyások nemigen értesülnek a különböző kampányokról, de saját maguktól is eljutnak odáig, hogy fel kéne szedni a piszkot. A gondolatot mégis ritkán követi cselekedet, és ezt a legkülönbözőbb kifogásokkal képesek magyarázni a gazdik. A rajtakapott kutyások standard válasza: "Általában igen, csak most éppen..." Pedig nem bonyolult művelet. "Ha a kutya kakilt, az ember rádob egy papírzsepit, majd az egyik kezet a zacskóba bújtatjuk, felmarkoljuk a csomagot, a zacskót kifordítjuk, és mehet az egész a kukába" - magyarázza egy tapasztalt kutyás. Hasonlóan minimalista módszer, amikor a gazdi, látván, hogy a kutya elkezd "szteppelni", gyorsan letesz a földre egy újságpapírt, és azzal együtt kidobja az egészet. Sokan azonban nem bírják elviselni még a zacskón vagy papíron keresztüli érintést sem, ezért kis kutyaszettel, lapáttal és kefével felszerelkezve hajlandók csak a műveletre. És itt kezdődnek a kifogások. "Nem szívesen cipelek magammal dolgokat kutyasétáltatáshoz, hiszen ha tele van az egyik kezem, akkor nem tudom megfogni a kutyát" - panaszolja egy német dog gazdája. Mást az tart vissza a segédeszközök használatától, hogy kutyasétáltató ruhájának nincs zsebe, így nem tudja mibe elrakni a felszerelést. Jó pár gazdi gondolkodik úgy, hogy a füvön nem kell felszedni a piszkot, mert a természetes környezetben gyorsan elbomlik a biohulladék, ezért csak az aszfalton hajlandók lehajolni. Rengeteget számít még az is, hogy a külvilág figyelő szeme mennyire kíséri az aktust. "Kiskutyám egyszer egy zsúfolt buszmegállóban látott neki a dolognak. Minden várakozó tömény undorral az arcán nézte végig a jelenetet, enyhén szólva lincshangulat alakult ki ellenem. Sajnos csak egy papír zsebkendő volt a zsebemben, kénytelen voltam abba csomagolni, mire megszólalt valaki: a vacsorára szedegeted, anyukám?" - mesélte egy gazdi, aki már soha nem indul el zacskó nélkül sétáltatni.

Fiedler Ágnes

Figyelmébe ajánljuk