Miért van az, hogy jól szituált fiataloknak szabad köztéren jógázva koldulni, hajléktalanoknak pedig kevésbé provokatív módon sem lehet még csak jelen lenni sem bizonyos helyeken? (A tavaly december 4-én életbe lépett hajléktalanrendelet szerint szabálysértésnek számít az életvitelszerű tartózkodás a tiltott zónákban.) Körülbelül így szól a pénztárcával rendelkező és nem rendelkező emberek és kutyák együttműködésével heti rendszerességgel működő kéregető jóga munkacsoport szlogenje; a csoport lelkes tagjai január 7-én már ötödik alkalommal jógáztak az utcán.
| ||
A Kálvin tér, a Keleti és Kelenföldi pályaudvar után már másodszorra telepedtek le matracaik helyett kartondobozaikra a Nyugati aluljárójában, ahol közel egyórás jógaórát tartottak. „Elhagyva jól fűtött jógastúdióinkat, hetente különböző budapesti köztereken ereszkedünk le az emberek lábához, és felhívjuk a figyelmet a közterek túlszabályozott felügyeletére, és arra, hogy a hajléktalan emberek sem zavarnak jobban senkit, mint mi – mondja kérdésünkre két szervező, Zsófi és Csilla. – Láthatóvá szeretnénk tenni, hogy ezekkel a rendeletekkel pont azoknak az embereknek lehetetlenítik el maradék autonómiájuk megélését is, akiknek aktuálisan nincs lehetőségük privát terek használatára. Demonstrálni akarunk a szegénység kriminalizációja ellen, és jól akarjuk magunkat érezni: közösen mozogni, egymást jógára és testtudatra tanítani.”
Lehetne csupán alibi a jógázás, hiszen az ötletgazdák „szeretnek az utcán lenni”, szinte mindannyian támogatói vagy szimpatizánsai A Város Mindenkié (AVM) csoportnak, s már a hajléktalantörvény előtt is foglalkoztak a témával, de az új törvénnyel, a szegénység kriminalizálásával új lendületet kaptak. „A jóga egy szellemi és lelki útról szól, aminek az is része, hogy az ember hogyan vállal szolidaritást” – véli egyikük.
| ||
Eddigi tapasztalataik egészen vegyesek, a Nyugati aluljáróban tartott első „foglalkozásuk” végén, épp amikor befejezték az „órát”, elzavarták őket a rendőrök, „pedig nyilvánvalóan nem voltunk életvitelszerűen ott”. Ez csak egy eset, de az világosan látszik belőle, hogy a rendőrség teljesen önkényesen tudja alkalmazni a szabálysértési módosítást, eldöntve, mi az, hogy életvitelszerű jelenlét, és mi nem az. A néhány frekventált aluljárót és központi helyet „tisztán tartják”, „de például Kelenföldön már senkit sem zavartunk”.
Kedden, a délutáni csúcsforgalomban nemcsak a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának két kihelyezett, a Rend és biztonság közfoglalkoztatási program őre cirkált, hanem több járőr is jelen volt és igazoltatott, de a gerillajóga zavartalan maradt. A járókelők érdeklődve haladtak el a különböző pózokat prezentálók mellett, volt olyan is, aki megállt és két nyújtás között szóval tartotta a három gyakorlatozót. Sőt, anélkül, hogy a jógázók különösebben kérték volna, a kartonok elé kirakott sapkába vagy kendőbe szép számmal dobálták az aprót is – vagy csokit –, amit minden alkalommal egy-egy hajléktalannak adnak az óra végeztével a jógázók, ezúttal 1190 forintot.
Bár Facebook-lájkolóik száma egyre csak nő, a jógázók száma nem változik. De az is igaz, hogy e legutóbbi órát Ági, a profi jógaoktató tartotta, aki hallott a Kolduló jóga Facebook-oldalt üzemeltetőkről, és így csatlakozott hozzájuk.
| ||
A hajléktalanokat viszont hidegen hagyta eddig a jóga, „nem volt olyan, hogy odamentünk volna hozzájuk, meg szegények el vannak küldve, szóval tulajdonképpen még nem is nagyon találkoztunk jógázás közben velük”. A Nyugati zsúfolt aluljárójában viszont több hajléktalan is érdeklődve, vidáman elegyedett szóba a jógázókkal. Persze akadt értetlenkedő és kötekedő járókelő is, s volt olyan is, akinek a jógik testi adottságai, például a hajlékonyságuk mozgatta meg a fantáziáját, s akár még az obszcenitás határát súroló megjegyzéseket is megengedett magának.
Egyelőre ez az egész gyerekcipőben jár, „nem nagyon szervezett, nem forradalmi, nem világmegváltó dolog, hanem csak van pár fiatal, akiket zavar valami. Volt egy ötletünk, ami viccesnek tűnt, de figyelemfelkeltő és foglalkozik a problémával, ezért időnkhöz és kapacitásunkhoz mérten csináljuk a jógázást, és nagyon örülünk, ha valaki velünk csinálja” – mondta az egyik jógázó. „Lehetne mondjuk egy szervezettebb traumafeloldó programot is tartani hajléktalanoknak, de ez most nem erről szól. Ez csak egyszerűen például arra is jó, hogy feltérképezzük, mit lehet az utcán” – így a másik. S a végszó: „Lassan már a Fidesz is eltűnik a porondról – a hülye törvényeivel együtt –, legalábbis ebben bízunk.”
Azon kívül, hogy reflektálnak egy aktuális törvényre vagy megszorításra, a kolduló jóga szervezői gondolkodnak a hosszabb távú vagy általánosabb alternatíva keresésében is. „Ez a kolduló jóga tipikusan beleillik a kis, erőszakmentes ellenállások sorába, egy olyan rést talál meg a rendszerben, amiről az emberek nem tudják, hogy van, vagy hogy mi ez. Erre mondják a szakzsargonban, hogy taktikai frivolitás. Vicces vagy, de félig átléped a kerítést vagy küszöböt, szóval ez egy ilyen példa erre.”
