"A zsidónegyed nem hivatalos elnevezés, inkább társadalmi konstrukció. Egy különleges terület, ami Belső-Erzsébetváros és Belső-Terézváros találkozásánál fekszik, de ha így hirdetnénk a sétát, biztos, hogy nem jönne senki - magyarázza Szolga Zsófia. - Inkább felvállaltuk ezt az urbanisztikai jelenséget vagy problémát, hogy ez a négy nagy utcával határolt negyed - kerületek ide vagy oda - nem választható szét; ha átmegyek a Király utca egyik oldaláról a másikra, nem fogom úgy érezni, hogy egy másik kerületbe jutottam."
Elnevezéstől függetlenül rövid, játékos, ötletes, de nem annyira sikeres feszültségoldó ismerkedés után nekivágunk az Örkény Színház elől indulva, összesen a hat és fél gyerek (egyikük kicsinyke még a proaktivitáshoz), néhány szülő meg a vezetők. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógánál kezdődik mindaz, amiért a séta érdekes és hasznos lehet, vagyis hogy mindenki rájöjjön, érdemes felnézni, körülnézni és megfigyelni. Zsófi arról kérdezgeti a csoportot, hogy miben más, miben hasonló az épület egy templomhoz képest, és hogy kinézete alapján milyen a hangulat, hova illene leginkább az épület (Egyiptomba, javasolja az egyikük, amit a legidősebb gyerek jó érzékkel Közel-Keletre tágít).
"A felnőttek számára sokkal formálisabb sétákat szervezünk, kiselőadás-jellegűeket, sok fotóval, iPaden lejátszott videókkal.
A gyerekekkel más a helyzet,
őket nem kötné le, ha kiállnék várostörténeti sztorikat mesélni. Csakis játékokkal, feladatokkal, interakcióval lehet átadni bármit, noha így valóban kevesebb információt lehet elmondani. De épp ezért megyünk ki a városi térbe. Előadást egy osztályteremben is lehet tartani" - mutat rá Szolga Zsófia, aki korábban már sokszor vezetett kamaszoknak vagy felnőtteknek toleranciáról, zsidóságról, a holokausztról szóló sétákat a zsidó negyedben. "A könyv kiadója, a KultúrAktív egyesület a köteteket mindig alapnak tekinti ahhoz, hogy további programokat szervezzünk a témában: nyári tábort, vetélkedőt, pályázatot vagy épp városi sétát." Így lépett ki az addig könyvbe zárt A pesti zsidónegyed gyerekeknek is, a különleges városnéző projektekről ismert Hosszúlépéssel együttműködésben.
A következő állomás a Király és a Nagymező utca sarkán álló plébániatemplom, amit összehasonlítunk a zsinagógával, illetve a lakóházakkal. Egyértelművé válik, hogy a zsidó negyed - legalábbis itt, Pesten - összetettebb egy homogén zsidó közösség lakhelyénél, inkább vallások és közösségek szinte organikus együttélését jelenti. "Ez egy multikulturális, színes, bohém városrész, sok különböző arccal: elsősorban ezt akartuk megmutatni - ecseteli Zsófi. - Ez mindannyiunk közös öröksége, közös kultúrája, és hogy mi jellemző erre a területre, mi a jó és mi a problémás benne, az nem csak a zsidók felelőssége, hanem mindannyiunké."
A templomnak épp csak hátat kell fordítani, hogy a szemünk elé táruljon az építészetileg sokkal izgalmasabb Pekáry-ház. A csoportvezető még csak arra kérdez rá, hogy hol látható a homlokzaton a tervező saját arcmás-domborműve, de az egyik lelkes gyerkőc válaszában már a következő kérdést is megelőzi, megmutatja a díszítés részét képző sárkányt - és amint elhangzik, hogy az egykor itt lakó Krúdynak is van egy emléktáblája a falon, szabályos futóverseny indul a felfedezésére.
A Klauzál téren
megkeressük a hajdan itt közlekedett kettes villamos még látható nyomait (a vezetéket felfüggesztő kábelek tartóvasait), majd szomorkodunk kicsit a negyed minimális tömegközlekedési lehetőségein - bár, ahogy az egyik kislány megjegyzi, "gyalog sokkal több mindent meg lehet nézni, az autóból nézve pedig minden úgyis összemosódna". A gyerekek csoportokban, csak tapintással vagy befogott szemmel és nyitott füllel vagy épp fordítva térképezik fel a parkot, hogy aztán beszámoljanak arról, mi mindent tapasztaltak. Némi visszafogott vita kerekedik abból, hogy az egyik kisgyerek tényleg hallhatta-e a madárszárnyak meg a parkon végigráncigált kukák mellett a hangyák hangját is, de a lényeg persze nem ez.
A végső állomás egy étterem, amelynek nevét csupa jóindulatból inkább nem írnánk le, mert nem biztos, hogy az ÁNTSZ örömmel olvasná, hogy mind betódultunk a konyhába megnézni, hogyan is működik a környék számos vendéglátó-ipari egységének egyike a kulisszák mögött, a rendelés leadásától a kávé lefőzésén át a húsvágó kések fertőtlenítéséig.
"Úgy próbáltuk meg kiválogatni a helyszíneket, hogy a városrészre - és általában a városokra - jellemző mind az öt szegmensből lássunk valamit: legyen szó közlekedésről, vallásról, kulturális életről, zöldfelületekről és szórakoztatásról. A legfontosabb szempont persze az időbeli limit volt: másfél-két óránál hosz-szabban a gyerekek nem tudnának koncentrálni. És kérdés volt az is, hogy mekkora távolságot teszünk meg: az ideális, ha nem egy helyben toporgunk, de nem is próbáljuk meg bejárni az egész negyedet - sorolja Szolga Zsófia. - A gyerekeket minden érdekelheti, de a legsikeresebbek talán azok a kulisszák mögötti dolgok, amiket hétköznap nem láthatnak. De a lényeg úgyis az előadásmód: ha valami nem jól sikerül, az mindig az én hibám, viszont a mai egy szuper csoport volt."
Jelentkezés a sétára: hosszulepes.org vagy kulturaktiv.hu
