Bortnyik valahogy így kelt el: ötszázezer először, másodszor és harmadszor - apró csalódás, hogy a Központi Antikvárium 129. árverésén nem tört ki licitharc a Neue Sachlichkeit szellemében tervezett cigireklámra. A meghirdetett 222 tétel közül nagyon drukkoltunk még Johann Friedel 1785-ben megjelent pornóregényének, hiszen a luxusváltozathoz készített akvarellek (a mezei verzió csupán kőnyomatokat tartalmazott) merészebbek, mint Lars von Trier Nimfomániása, ám hiába az életvidám budoárjelenetek, a 40 ezres kikiáltási árra csak 10 ezret licitált egy névtelenségbe burkolózó Friedel-fan. Ha az erotika nem is, Márai könyvtárának egyes darabjai bizony felajzották az egybegyűlteket, egy első kiadású, limitált Kós Károly pedig nagy hajszában a meghirdetett ár ötszöröséért (550 ezerért) ment el. Hogy mennyit ér ma Karinthy kezének írása, a Mennyei riportra kanyarított szerzői bejegyzés? Nem csigázzuk tovább a kedélyeket: az ár 40-ről 140 ezerre emelkedett a célegyenesben (a győztes telefonon tette meg tétjeit). József Attilát is vitték, mint a cukrot (Nagyon fáj - első kiadás, dedikált példány - 320 ezer), Szép Ernő ellenben maradt, aki volt: titkos világtipp, akiért rongyos 15 ezernél senki sem akart többet adni, pedig A Hortobágy szép példánya Szép úr saját kezű ajánlásával kellette magát a tömegben. Ugyanitt egy 44-es antiszemita plakát 200 ezerért talált gazdára, egy 15. századi pergamenkódex pedig 3 millióért. De egy jó halotti beszéd is kifizetődő lehet, főleg, ha azt Jókai írja önnön kezeivel. Ez esetben az utókor akár másfél millát is hajlandó kipengetni érte.
December 6.
