Árverés

Cigi, pornó, Márai

  • - kg -
  • 2014.01.12 13:12

Lokál

Bortnyik Sándor műve, a Magyar Szivarkapapír- és Szivarkahüvelygyár Rt. egy hajdani plakátja, annak is egy kissé megfakult, a Központi Antikvárium bejáratára kiragasztott fénymásolata indított arra minket, hogy saját szemünkkel is meggyőződjünk róla, milyen az, amikor gazdát cserél egy félmillióért meghirdetett poszter.

Bortnyik valahogy így kelt el: ötszázezer először, másodszor és harmadszor - apró csalódás, hogy a Központi Antikvárium 129. árverésén nem tört ki licitharc a Neue Sachlichkeit szellemében tervezett cigireklámra. A meghirdetett 222 tétel közül nagyon drukkoltunk még Johann Friedel 1785-ben megjelent pornóregényének, hiszen a luxusváltozathoz készített akvarellek (a mezei verzió csupán kőnyomatokat tartalmazott) merészebbek, mint Lars von Trier Nimfomániása, ám hiába az életvidám budoárjelenetek, a 40 ezres kikiáltási árra csak 10 ezret licitált egy névtelenségbe burkolózó Friedel-fan. Ha az erotika nem is, Márai könyvtárának egyes darabjai bizony felajzották az egybegyűlteket, egy első kiadású, limitált Kós Károly pedig nagy hajszában a meghirdetett ár ötszöröséért (550 ezerért) ment el. Hogy mennyit ér ma Karinthy kezének írása, a Mennyei riportra kanyarított szerzői bejegyzés? Nem csigázzuk tovább a kedélyeket: az ár 40-ről 140 ezerre emelkedett a célegyenesben (a győztes telefonon tette meg tétjeit). József Attilát is vitték, mint a cukrot (Nagyon fáj - első kiadás, dedikált példány - 320 ezer), Szép Ernő ellenben maradt, aki volt: titkos világtipp, akiért rongyos 15 ezernél senki sem akart többet adni, pedig A Hortobágy szép példánya Szép úr saját kezű ajánlásával kellette magát a tömegben. Ugyanitt egy 44-es antiszemita plakát 200 ezerért talált gazdára, egy 15. századi pergamenkódex pedig 3 millióért. De egy jó halotti beszéd is kifizetődő lehet, főleg, ha azt Jókai írja önnön kezeivel. Ez esetben az utókor akár másfél millát is hajlandó kipengetni érte.

December 6.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.