Placcc

Lotte van den Berg: Building

  • Herczog Noémi
  • 2013. november 3.

Lokál

A Buildinget azért hívta meg a Placcc Fesztivál, mert ezzel kívánt reagálni a lakosság kizárásával zajló, átpolitizált budapesti várostervezésre. A holland alkotópáros akciója tulajdonképpen érdemi konzultáció a budapesti lakossággal, beszélgetés arról, hogy min szeretnénk változtatni közvetlen környezetünkben.

Ott üldögél Lotte van den Berg rendező és Daan't Sas látványtervező a Bem rakparton, és beszédbe elegyedik a járókelőkkel. Nem kell drága jegyet venni, ez a színház nem kiváltság: lehet az illető egy arra járó hajléktalan, mint ahogy akad is ilyen; bárki jöhet, aki most itt él. Milyen pici ötlet, mégis milyen tág: színházi konzultáció, ami a szó mai és valódi értelmében nemzeti.

Lotte egy - talán építkezéseknél használatos - daruszerűségben ül, mellette kandalló, kávé- és teafőző. A közönség beszáll a daruba: a köztéri lámpák magasságából látjuk a Dunát, a teret. Lotte új szemszögből mutatja tárgyát, Budapestet. Friss szemmel nézni lakóhelyünkre, ez a szándék egyébként nem idegen más holland társulatoktól sem: a Space (ők is placccoltak idén) szintén csinált már színházi idegenvezetést. A daru pedig nemcsak új nézőponthoz segít, hanem privát és színházi térré is alakítja a Batthyány tér egy zugát; jöhetnek az abszurd ötletek: vigyen lanovka a Citadellából a túlpartra, és legyen mindennap lomtalanítás! De ez az akció azért inkább valós és személyes hiányokra keres kreatív megoldást. Jó, tényleg sürgősen kéne a Dunába egy saját, pesti víziszörny, de előbb tisztítsuk már meg azt a folyót! Foglalt házakat! Akadálymentesítést! Diákbérletes Duna-hajót!

A Placcc, a helyspecifikus előadó-művészet hazai brandje művészeti akciókkal szeretné a várost izgalmasabbá tenni. Lotte pedig jövőre összegzi is a hallottakat kreatív városfejlesztési tervében. De ez az akció mégsem csak anyaggyűjtés volt egy majdani előadáshoz, hanem maga is: színház.

Placcc Fesztivál, szeptember 27-29.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.