Placcc

Lotte van den Berg: Building

  • Herczog Noémi
  • 2013. november 3.

Lokál

A Buildinget azért hívta meg a Placcc Fesztivál, mert ezzel kívánt reagálni a lakosság kizárásával zajló, átpolitizált budapesti várostervezésre. A holland alkotópáros akciója tulajdonképpen érdemi konzultáció a budapesti lakossággal, beszélgetés arról, hogy min szeretnénk változtatni közvetlen környezetünkben.

Ott üldögél Lotte van den Berg rendező és Daan't Sas látványtervező a Bem rakparton, és beszédbe elegyedik a járókelőkkel. Nem kell drága jegyet venni, ez a színház nem kiváltság: lehet az illető egy arra járó hajléktalan, mint ahogy akad is ilyen; bárki jöhet, aki most itt él. Milyen pici ötlet, mégis milyen tág: színházi konzultáció, ami a szó mai és valódi értelmében nemzeti.

Lotte egy - talán építkezéseknél használatos - daruszerűségben ül, mellette kandalló, kávé- és teafőző. A közönség beszáll a daruba: a köztéri lámpák magasságából látjuk a Dunát, a teret. Lotte új szemszögből mutatja tárgyát, Budapestet. Friss szemmel nézni lakóhelyünkre, ez a szándék egyébként nem idegen más holland társulatoktól sem: a Space (ők is placccoltak idén) szintén csinált már színházi idegenvezetést. A daru pedig nemcsak új nézőponthoz segít, hanem privát és színházi térré is alakítja a Batthyány tér egy zugát; jöhetnek az abszurd ötletek: vigyen lanovka a Citadellából a túlpartra, és legyen mindennap lomtalanítás! De ez az akció azért inkább valós és személyes hiányokra keres kreatív megoldást. Jó, tényleg sürgősen kéne a Dunába egy saját, pesti víziszörny, de előbb tisztítsuk már meg azt a folyót! Foglalt házakat! Akadálymentesítést! Diákbérletes Duna-hajót!

A Placcc, a helyspecifikus előadó-művészet hazai brandje művészeti akciókkal szeretné a várost izgalmasabbá tenni. Lotte pedig jövőre összegzi is a hallottakat kreatív városfejlesztési tervében. De ez az akció mégsem csak anyaggyűjtés volt egy majdani előadáshoz, hanem maga is: színház.

Placcc Fesztivál, szeptember 27-29.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.