Placcc

Lotte van den Berg: Building

  • Herczog Noémi
  • 2013. november 3.

Lokál

A Buildinget azért hívta meg a Placcc Fesztivál, mert ezzel kívánt reagálni a lakosság kizárásával zajló, átpolitizált budapesti várostervezésre. A holland alkotópáros akciója tulajdonképpen érdemi konzultáció a budapesti lakossággal, beszélgetés arról, hogy min szeretnénk változtatni közvetlen környezetünkben.

Ott üldögél Lotte van den Berg rendező és Daan't Sas látványtervező a Bem rakparton, és beszédbe elegyedik a járókelőkkel. Nem kell drága jegyet venni, ez a színház nem kiváltság: lehet az illető egy arra járó hajléktalan, mint ahogy akad is ilyen; bárki jöhet, aki most itt él. Milyen pici ötlet, mégis milyen tág: színházi konzultáció, ami a szó mai és valódi értelmében nemzeti.

Lotte egy - talán építkezéseknél használatos - daruszerűségben ül, mellette kandalló, kávé- és teafőző. A közönség beszáll a daruba: a köztéri lámpák magasságából látjuk a Dunát, a teret. Lotte új szemszögből mutatja tárgyát, Budapestet. Friss szemmel nézni lakóhelyünkre, ez a szándék egyébként nem idegen más holland társulatoktól sem: a Space (ők is placccoltak idén) szintén csinált már színházi idegenvezetést. A daru pedig nemcsak új nézőponthoz segít, hanem privát és színházi térré is alakítja a Batthyány tér egy zugát; jöhetnek az abszurd ötletek: vigyen lanovka a Citadellából a túlpartra, és legyen mindennap lomtalanítás! De ez az akció azért inkább valós és személyes hiányokra keres kreatív megoldást. Jó, tényleg sürgősen kéne a Dunába egy saját, pesti víziszörny, de előbb tisztítsuk már meg azt a folyót! Foglalt házakat! Akadálymentesítést! Diákbérletes Duna-hajót!

A Placcc, a helyspecifikus előadó-művészet hazai brandje művészeti akciókkal szeretné a várost izgalmasabbá tenni. Lotte pedig jövőre összegzi is a hallottakat kreatív városfejlesztési tervében. De ez az akció mégsem csak anyaggyűjtés volt egy majdani előadáshoz, hanem maga is: színház.

Placcc Fesztivál, szeptember 27-29.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.