Placcc

Lotte van den Berg: Building

  • Herczog Noémi
  • 2013. november 3.

Lokál

A Buildinget azért hívta meg a Placcc Fesztivál, mert ezzel kívánt reagálni a lakosság kizárásával zajló, átpolitizált budapesti várostervezésre. A holland alkotópáros akciója tulajdonképpen érdemi konzultáció a budapesti lakossággal, beszélgetés arról, hogy min szeretnénk változtatni közvetlen környezetünkben.

Ott üldögél Lotte van den Berg rendező és Daan't Sas látványtervező a Bem rakparton, és beszédbe elegyedik a járókelőkkel. Nem kell drága jegyet venni, ez a színház nem kiváltság: lehet az illető egy arra járó hajléktalan, mint ahogy akad is ilyen; bárki jöhet, aki most itt él. Milyen pici ötlet, mégis milyen tág: színházi konzultáció, ami a szó mai és valódi értelmében nemzeti.

Lotte egy - talán építkezéseknél használatos - daruszerűségben ül, mellette kandalló, kávé- és teafőző. A közönség beszáll a daruba: a köztéri lámpák magasságából látjuk a Dunát, a teret. Lotte új szemszögből mutatja tárgyát, Budapestet. Friss szemmel nézni lakóhelyünkre, ez a szándék egyébként nem idegen más holland társulatoktól sem: a Space (ők is placccoltak idén) szintén csinált már színházi idegenvezetést. A daru pedig nemcsak új nézőponthoz segít, hanem privát és színházi térré is alakítja a Batthyány tér egy zugát; jöhetnek az abszurd ötletek: vigyen lanovka a Citadellából a túlpartra, és legyen mindennap lomtalanítás! De ez az akció azért inkább valós és személyes hiányokra keres kreatív megoldást. Jó, tényleg sürgősen kéne a Dunába egy saját, pesti víziszörny, de előbb tisztítsuk már meg azt a folyót! Foglalt házakat! Akadálymentesítést! Diákbérletes Duna-hajót!

A Placcc, a helyspecifikus előadó-művészet hazai brandje művészeti akciókkal szeretné a várost izgalmasabbá tenni. Lotte pedig jövőre összegzi is a hallottakat kreatív városfejlesztési tervében. De ez az akció mégsem csak anyaggyűjtés volt egy majdani előadáshoz, hanem maga is: színház.

Placcc Fesztivál, szeptember 27-29.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.