Esemény

Évadnyitó színházi korzó

  • Kovács Bálint
  • 2013. október 26.

Lokál

A Duda Éva Társulat bemutatta, hogyan haladhatná meg magát a színházak hagyományos évadindító "kirakodóvására" az Andrássy úton. A tánccsoport nem kért mást, mint hogy következő előadásának témájában - különbségek a generációk közt - mindenki rajzoljon valamit krétával egy táblára, amit ők lefotóznak, majd valamilyen formában be is építik az előadásba.

Ez az egyszerű ötlet nem került többe egy csomag kréta áránál, mégis bevonta az arra járót a társulat életébe, és minden rajzolónak felkeltette az érdeklődését a készülő előadás iránt, miközben az is megjegyezte a trupp nevét, aki eddig sosem hallotta. Ha minden kitelepülő színház csak ennyit elmondhatott volna saját akciójáról, ez lett volna minden idők legjobb évadnyitása.

Így viszont többé-kevésbé maradt ugyanaz a roppant szórakoztató - hisz nincs is jobb, mint színházak közt korzózni a sugárúton -, de alighanem kifejezetten hatástalan figyelemfelkeltő megmozdulás, ami már évek óta. Mert a legjellemzőbb és legtöbbször az egyetlen megmutatkozási forma és marketingötlet, hogy kedvezményesen lehet októberi színházjegyeket vásárolni, miközben konténernyi szórólapot nyomnak az ember kezébe - jó esetben teszik mindezt színészek jelenlétében, még jobb esetben valamilyen különleges térben, például egy előadás díszletében. Vannak még ízelítőnek koncertek, előadásrészletek a szórólapokról ránk pislogó produkciókból.

Azért akadnak igazán jó ötletek, főleg gyerekfronton, a Budapest Bábszínházban például lehetett bábozni, ördögöket célba dobással mosolygóssá tenni, vagy tekegolyóval elkedvetleníteni, máshol meg játszóházat, mesedélutánt tartottak. A Fügénél saját mintás kitűzőt lehetett gyártani, miközben az ember a Jurányi színházi kínálatával kapcsolatos kérdésekre próbált válaszolni, szintén tábla és kréta segítségével. Jó lenne az ilyen ötleteket még hosszasan sorolni.

Andrássy út, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.