Esemény

Évadnyitó színházi korzó

  • Kovács Bálint
  • 2013. október 26.

Lokál

A Duda Éva Társulat bemutatta, hogyan haladhatná meg magát a színházak hagyományos évadindító "kirakodóvására" az Andrássy úton. A tánccsoport nem kért mást, mint hogy következő előadásának témájában - különbségek a generációk közt - mindenki rajzoljon valamit krétával egy táblára, amit ők lefotóznak, majd valamilyen formában be is építik az előadásba.

Ez az egyszerű ötlet nem került többe egy csomag kréta áránál, mégis bevonta az arra járót a társulat életébe, és minden rajzolónak felkeltette az érdeklődését a készülő előadás iránt, miközben az is megjegyezte a trupp nevét, aki eddig sosem hallotta. Ha minden kitelepülő színház csak ennyit elmondhatott volna saját akciójáról, ez lett volna minden idők legjobb évadnyitása.

Így viszont többé-kevésbé maradt ugyanaz a roppant szórakoztató - hisz nincs is jobb, mint színházak közt korzózni a sugárúton -, de alighanem kifejezetten hatástalan figyelemfelkeltő megmozdulás, ami már évek óta. Mert a legjellemzőbb és legtöbbször az egyetlen megmutatkozási forma és marketingötlet, hogy kedvezményesen lehet októberi színházjegyeket vásárolni, miközben konténernyi szórólapot nyomnak az ember kezébe - jó esetben teszik mindezt színészek jelenlétében, még jobb esetben valamilyen különleges térben, például egy előadás díszletében. Vannak még ízelítőnek koncertek, előadásrészletek a szórólapokról ránk pislogó produkciókból.

Azért akadnak igazán jó ötletek, főleg gyerekfronton, a Budapest Bábszínházban például lehetett bábozni, ördögöket célba dobással mosolygóssá tenni, vagy tekegolyóval elkedvetleníteni, máshol meg játszóházat, mesedélutánt tartottak. A Fügénél saját mintás kitűzőt lehetett gyártani, miközben az ember a Jurányi színházi kínálatával kapcsolatos kérdésekre próbált válaszolni, szintén tábla és kréta segítségével. Jó lenne az ilyen ötleteket még hosszasan sorolni.

Andrássy út, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.