„Minőségi életmód” – biciklivel, beöltözve

  • Horváth Dóra
  • 2016. április 17.

Lokál

Múltidéző kerekezést tartottak szombat délután Budapest belvárosában. A tweedzakós, bricseszes kerékpározók a húszas-harmincas éveket idézték meg.

A húszas-harmincas évek divatja szerint öltözött férfiak és nők hajtottak végig szombat délelőtt Budapest belvárosának legnépszerűbb kerékpárútjain. A vintage és veterán bicikliken tekerő csoport tizenkettedjére járta végig a főváros legszebb, kerékpárral is elérhető pontjait.

false

 

Fotó: Székács Alexa képei


A Tweed Run Budapest résztvevői nemcsak jól akarták érezni magukat a rendezvényen, de elegáns ruházatukkal és régi kerékpárjaikkal – elmondásuk szerint – egyfajta minőségi városi életmódot is hirdettek.

A mozgalom – mi sem természetesebb – Londonból indult:. 2007-ben néhány egyetemista úgy döntöttek, hogy a húszas-harmincas évek divathagyományait és a második világháború előtti időszak életérzését összekötik a kerékpározás iránti szeretetükkel. Az első Tweed Run kerekezést követően több európai országban és Budapesten is elindultak a gyapjúzakós megmozdulások.

false

„A legfontosabb célunk az, hogy minőségi életet éljünk a városban. Ennek egyik ismertetője a kerékpározás, és városi tereknek e célra való felhasználása” – mondja Kozák Tibor, a TweedRun mozgalom egyik főszervezője.

Ráadásul a kerékpározásnak nemcsak Londonban, de nálunk is nagy hagyományai vannak. Az első fővárosi egyletek az 1880-as években alakultak, a  kerékpáros kultúra az 1920-as évekre pedig már  a második virágkorát élte - bár ezt nem nézték mindig jó szemmel. A rendezvény szervezői szerint tehát a Tweed Run egyáltalán nem előzmények nélküli: a mozgalom aktivistái jelenleg azon dolgoznak, hogy tevékenységüket egyesületi formában folytathassák.

false

A Tweed Run Budapest képviselői amúgy évi két alkalommal, rendszerint tavasszal és ősszel szerveznek kerékpáros felvonulást. A mostani eseményen körülbelül hetvenen vettek részt – a legfiatalabb „kerekező” húsz hónapos, a legidősebb pedig 76 éves volt.

A múltidéző tekerés alkalmával vintage kerékpár-szépségversenyt és jelmezversenyt is rendeztek. A bringák esetében elsősorban azt figyelték, hogy mennyire felel meg a „saját korának”. A versenyzők nem használhattak műanyag villogókat és más kiegészítőket még akkor sem, ha utángyártott alkatrészekről volt szó. A jelmezversenyen indulókat szintén a kerékpárok felől értékelték – a legjobb tweedjelmez viselőjének címét ugyanis az nyerhette el, aki a biciklijével leginkább harmonizáló öltözetet viselte.

false

Vintage: az ötvenes években vagy az után készült, elsősorban magyar vagy orosz gyártmányú kerékpárokat nevezik így – legalábbis a „tweederek”.

Veterán: a második világháború előtt gyártott kerékpárok megnevezése.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.