Mintha élnél (Néha úgy tűnik, mintha vége lenne, pedig dehogy)

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. július 1.

Lokál

A permanens sokadika egyik rázós, de szerencsére ritkán előforduló pillanata, amikor a menthetetlenül hosszú, de inkább végtelen hétköznapok valamelyikén valaki valamiért pénzt küld, és a rutinból felhívott TeleBank - ilyenkor persze behízelgően nyájas - géphangja közli velünk, hogy számlánkon pénz található. Ezen azonban könnyű segíteni.
A permanens sokadika egyik rázós, de szerencsére ritkán előforduló pillanata, amikor a menthetetlenül hosszú, de inkább végtelen hétköznapok valamelyikén valaki valamiért pénzt küld, és a rutinból felhívott TeleBank - ilyenkor persze behízelgően nyájas - géphangja közli velünk, hogy számlánkon pénz található. Ezen azonban könnyű segíteni.

Egyszerű esetben ilyenkor épp a helyszínen tartózkodik a főbérlő, aki már döbbent hallgatásunkból is levonja a megfelelő következtetést, és az automatához kísér minket, hogy szemérmes mosollyal elvegye az összeget, vagy ha ez nincs, akkor a pénzzel a zsebünkben megpihenünk kicsinyt a fotelban, majd a - piacgazdaság rákja néven is közismert - lelkiismeretünkre hallgatva, felhívjuk hitelezőinket, hogy akkor most lehet jönni és kifosztani, mert az milyen jó, amikor az ember már csak kétszázharmincezer forinttal tartozik.

Ezek a helyzetek megoldják a dilemmát, hogy mihez is kezdjünk a hirtelen és mindig váratlanul érkező pénzzel, vannak azonban olyan pillanatok, amikor sem főbérlő, sem hitelező, sem lelkiismeret, sem villanyszámlás nem tántoríthat el minket attól, hogy a bevételt zsebre gyűrve elinduljunk a Ráckert felé. Ilyenkor van aztán a baj, már ha bajnak nevezhető az a folyamat, ami a majdnem végéből egy éjszaka alatt megint ultrasokadikát csinál.

A Ráckert első pillantásra nem tűnik veszélyes helynek, hatalmas kapu szolgálja a kijövetelt, pulthegyek a rendelést és asztalok a kényelmes alvást, szóval semmi velőtrázó, le lehet ülni, aztán körülnézni, hogy most akkor akar-e itt valaki pókerezni?!

Általában akar.

Ilyenkor a zsebet melengető pénz és a kora nyárinak is nevezhető idő meghozza gyümölcsét, és a valakik által átutalt pénz hamarosan a krokodiloké lesz, vagy megfiadzik, bár ezen utóbbi jelenségre a közelmúltban nemigen akadt példa. Szóval maradjunk a természetes lefolyásnál, ász sorra hetes full, aztán treff flösre bubi póker, hogy most az egészen általános, ász kilences döpárra előhúzott ász tízes döpárról ne is beszéljek. Ilyenkor a villámgyorsan bekövetkező - úgynevezett - újra sokadikát még lehet odázni, az ember szociológust keres a tömegben, aki pénzt ad, majd később írót, aki ugyancsak, de végül eljön a pillanat, midőn érdemes a reggelre koncentrálni és betartalékolni valamit, hogy a záróra után kiválasztott objektumban még lehessen veszteni mondjuk dáma sorral a király sor ellen, vagy ász drillel bármi ellen, ami jön, hogy aztán egy kerthelyiségben valamikor reggel kilenc fele legyen min gondolkozni, legyen mit számolgatni, elég-e a Blaháig taxira.

A zseb ilyenkor klasszikus szellemvasút, az egyébként is bizonytalan kéz beletúr, és félve tapogat az összegyűrt papírok között, hogy melyik pénz, és ha melyik, akkor milyen címletű, aztán az igazság pillanatában előkerül valami beteg ezres, meg még két darab kétszázas, no és apróban hetven forint, a délelőtt meg telik, mintha, mintha bizony.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”