Valahogy így kerül a csizma az asztalra, a helytörténet és a szociológus pedig a dizájnboltba, amely egyben a Design Klaszter nevű tömörülés zászlóshajója is. Túravezetőnk elmondása szerint a Király utca volt úgymond a hazai pilotja annak a mára jobbára a plázák üvegházborítása alatt megfigyelhető képződménynek, amit vérmérséklet szerint hol boltként, hol üzletként szokás emlegetni. A városfalat csak kívülről szagolható betelepülők (főleg zsidók, de szép számmal szerbek, örmények és románok) voltak e nagy kiskereskedelmi kísérlet elindítói, s hogy a kísérlet jól sikerült, azt a szőlőt bőven termő környék rohamosan fogyatkozó ültetvényei éppúgy jelezték, mint a korzózást itt kezdő, majd a gyorsan kiépülő Andrássy útra átszokó tehetős polgárok. Az ő kései leszármazottaik ma lakberendezési bevásárlásaikat bonyolítják errefelé, a dizájnpárti érdekeltségeknek oly kedves "tematikus utca" megvalósulásáig azonban még sok foghíjat kell beépíteni és óvottból élő értéket kreálni a Királyban és környékén. Igény azonban, mint az a klaszter civileket, építészeket és kereskedőket tömörítő kezdeményezéseiből kitűnik, lenne rá. A környékbeli romkocsmák tűzfalromantikája egyelőre megférni látszik a high-end szaküzletek érdekeivel - megörökítendő pillanat, megörökítjük, és megyünk tovább.
Ha a dizájnbolti külsőségek elvonták volna figyelmünket az önszerveződés civil szépségéről, az egykori zsidó kaszinó helyén, vagyis a Nyár utca 29.-ben működő közösségi térbe még csak hálni sem jár a kapitalizmus. A fűtetlen, de a piacgazdaságtól jól szigetelt tér festői vidék, s nemcsak azért, mert a foglalt házak majd minden hangulati és ideológiai kelléke fellelhető a félhomályban, de azért is, mert az 1924-ben kaszinóként és vendéglőként nyitott (utóbb üzemi célokat is szolgáló) földszintet és első emeletet egy ifjú festőművész kapta kölcsön "közösségteremtés céljából" az ingatlan tulajdonosától. A közösségi élet idén költözött vissza a Román Miklós és Román Ernő által tervezett, ázásra hajlamos falak közé, ahol a "ha hozol, hozol, ha nem, akkor is vihetsz" alapon működő szabadbolton kívül például fanzine-könyvtár is működik. Hétköznap délutánonként négytől hatig bárki számára nyitva e deklaráltan autonóm tér, ahol a Széchenyi által meghonosított kaszinóeszménytől nem is olyan távoli szellemben folyik az élet, noha egy sötétben bujkáló, vérmesebb ingatlanfejlesztőt mindez aligha tudná meghatni. A kaszinó 2010-es verziója pénzt nem kér, de adományokat elfogad, szolgáltatást nem nyújt, de bárkit befogad, aki szívesen részt venne az alulról szerveződő programokon. Ennek szellemében inkább együttolvasó, mintsem felolvasóestekre, filmvetítésre, együttfőzésekre lehet a közeljövőben számítani. A pénzforgalom a gasztroágazatra sem jellemző, a közösség tagjai a piaczárások előtti pillanatokban, többnyire ingyen szerzik be az amúgy kidobásra ítélt alapanyagokat, s az így készült házi kosztból heti egyszer a hajléktalanoknak is osztanak ételt.
"Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a kaszinó, hanem azt, te mit tehetsz a kaszinóért" - ilyesféle szellemben mennek a dolgok errefelé, kicsivel odébb pedig, a popkommunisztikus elképzelésektől védett távolságban, háborítatlanul folyik a kiskereskedelem, és éledeznek a manufaktúrák. A Klauzál utcában például (a kaszinó főbejárata is innen nyílt eredetileg) Róth Miksával bensőséges kapcsolatot ápoló üvegstúdió működik. Az itt dolgozók keze alatt számos Róth-üveg megfordult már restaurálás céljából, de szívesen mesélnek arról is, hogy a műhelynek otthont adó épület (épült 1894-ben), mely egyike a környék utolsó kétszinteseinek, nemcsak az emeletet tartó öntöttvas konzolokba rejtett Dávid-csillagok és a bejárati folyosót díszítő puttók együttélése miatt kedves látvány, de egy lépcsőházi freskóval is büszkélkedhet. Egy olyan falfestménnyel, melynek láttán akkorát esik a véletlenül erre tévedő álla, mint a másodikról alászálló, ázott vakolat. Úgy tűnik egyébként, a műhelymunka újabban egyre kevésbé rejtegetni való tevékenység: ahogy a Róthtal munkakapcsolatban álló üvegmíveseknél, úgy a környék friss bolthajtásaiban sem takargatják a munkapadot. A Wesselényi utcában boltot nyitott szibériai cipőművesnél épp úgy folyamatos a nyílt nap, mint a Dob utcai lámpadizájnernél, ahol bolt és műhely ráadásul egyazon téren osztozik. Míg a Kaszinó aktivistái talált zöldséggel, az említett kézművesek talált tárgyakkal dolgoznak: lábon kihordott egykori bőrkabátok és fényt adó szegfűszegtartók köszönnek vissza mostanában az önmagát is recikláló zsidó negyed legtrendibb kirakataiból.
