NAPOZÓ - rés a présen

Nekünk is újdonság minden évben

Gottfried Juli szervező

  • rés a présen
  • 2014. július 19.

Lokál

rés a présen: Mikor és miért csatlakoztál a Bánkitó csapatához?

Gottfried Juli: Az első fesztiválhoz gimnázium után önkéntesként csatlakoztam, és a következő évben kezdtem el kiállításokat szervezni, majd civil-kulturális programokat is. Hat Bánkitó alatt közben elvégeztem a művészettörténet szakot és a kultúramenedzsment-képzést. Megfogott a közösség, barátok lettünk, és közben a fesztivál szervezésében egy olyan terepre találtam, ahol az egyetem falai között tanultakat alkalmazni tudom, és inspirál a sok elkötelezett ember, akikkel együtt dolgozhatok.

rap: Már majdnem minden fesztiválon visszafejlődött az egykor népszerű civil rész. Mi erről a véleményed, és nálatok hogyan alakul ez?

GJ: Még egy ilyen fesztiválon is, ahova civil, kulturális programokra jellemzően nyitott közönség jár, kihívás, hogy a nyári melegben a tóparti fröccsözésből vagy árnyékban szunyókálásból átcsábítsuk a közönséget egy aktív jelenlétet igénylő programra. Nálunk sosem volt hagyományos civil-sziget, inkább kísérletezünk. Nem választjuk szét a civil és kulturális programokat, olyan hibrid programokban gondolkozunk, amik segíthetik a közönség megszólítását.

rap: Idén mi lesz a kulturális programokban a nagy dobás, illetve mi az a visszatérő dolog, ami nagyon népszerű lehet?

GJ: Idén a szervezés formája az újdonság. Mindig is cél volt egy olyan platform kialakítása, ahol a fesztivál nyújtotta oldott hangulatban találkozhatnak társadalmilag aktív emberek, születhetnek és elmélyülhetnek baráti és szakmai kapcsolatok. Ezt a közösségi működést most az egész előszervezési időszakrakiterjesztettük. Március óta dolgozunk együtt a fesztiválon megjelenő civil és kulturális szervezetekkel, és arra biztatjuk őket, hogy működjenek együtt, használják egymás tapasztalatait, módszereit vagy akár közönségét a közös célok érdekében. Ezekből az együttműködésekből született projektek adják majd a programstruktúra alapját. Az idei fesztivál fő témája az alulreprezentált csoportok láthatóvá tételének kérdése, ehhez tudnak a maguk eszközeivel kapcsolódni civil szervezetek vagy műhelyek, kulturális egyesületek.

rap: Vannak-e abszolút újdonságok és nő-e a nézőszám?

GJ: Még nekünk is újdonság minden évben, hogy megint lesz Bánkitó Fesztivál. Egyre nehezebb megteremteni rá az anyagi forrásokat. Az viszont nagy öröm, hogy mindig egyre többen voltunk, és az eddigi visszajelzések alapján a tendencia folytatódik. Nagyban köszönhető ez az idei zenei fellépőknek (Akkezdet Phiai, B‘lga, Zagar, Mary Popkids, Jónás Vera, Middlemist Red), a színházaknak (Tünet Együttes, InSite Drama stb.), valamint a sokféle összefogásnak.

rap: Milyen más fesztiválokra jársz szívesen?

GJ: A fesztiválszervezés elveszi az időt, a Bánkitó után kezdődik általában a nyarunk, akkor viszont a fesztiválszezonnak már lassan vége, de ha még bírjuk, a kapolcsi Gólya-udvarba lenézünk.

rap: Ha programpont lehetnél a saját fesztiválodon, mi lennél a legszívesebben?

GJ: Talán a nulladik napi önkénteseligazítás. Akkor még mindenki friss és üde!

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.