NAPOZÓ - rés a présen

Nekünk is újdonság minden évben

Gottfried Juli szervező

  • rés a présen
  • 2014. július 19.

Lokál

rés a présen: Mikor és miért csatlakoztál a Bánkitó csapatához?

Gottfried Juli: Az első fesztiválhoz gimnázium után önkéntesként csatlakoztam, és a következő évben kezdtem el kiállításokat szervezni, majd civil-kulturális programokat is. Hat Bánkitó alatt közben elvégeztem a művészettörténet szakot és a kultúramenedzsment-képzést. Megfogott a közösség, barátok lettünk, és közben a fesztivál szervezésében egy olyan terepre találtam, ahol az egyetem falai között tanultakat alkalmazni tudom, és inspirál a sok elkötelezett ember, akikkel együtt dolgozhatok.

rap: Már majdnem minden fesztiválon visszafejlődött az egykor népszerű civil rész. Mi erről a véleményed, és nálatok hogyan alakul ez?

GJ: Még egy ilyen fesztiválon is, ahova civil, kulturális programokra jellemzően nyitott közönség jár, kihívás, hogy a nyári melegben a tóparti fröccsözésből vagy árnyékban szunyókálásból átcsábítsuk a közönséget egy aktív jelenlétet igénylő programra. Nálunk sosem volt hagyományos civil-sziget, inkább kísérletezünk. Nem választjuk szét a civil és kulturális programokat, olyan hibrid programokban gondolkozunk, amik segíthetik a közönség megszólítását.

rap: Idén mi lesz a kulturális programokban a nagy dobás, illetve mi az a visszatérő dolog, ami nagyon népszerű lehet?

GJ: Idén a szervezés formája az újdonság. Mindig is cél volt egy olyan platform kialakítása, ahol a fesztivál nyújtotta oldott hangulatban találkozhatnak társadalmilag aktív emberek, születhetnek és elmélyülhetnek baráti és szakmai kapcsolatok. Ezt a közösségi működést most az egész előszervezési időszakrakiterjesztettük. Március óta dolgozunk együtt a fesztiválon megjelenő civil és kulturális szervezetekkel, és arra biztatjuk őket, hogy működjenek együtt, használják egymás tapasztalatait, módszereit vagy akár közönségét a közös célok érdekében. Ezekből az együttműködésekből született projektek adják majd a programstruktúra alapját. Az idei fesztivál fő témája az alulreprezentált csoportok láthatóvá tételének kérdése, ehhez tudnak a maguk eszközeivel kapcsolódni civil szervezetek vagy műhelyek, kulturális egyesületek.

rap: Vannak-e abszolút újdonságok és nő-e a nézőszám?

GJ: Még nekünk is újdonság minden évben, hogy megint lesz Bánkitó Fesztivál. Egyre nehezebb megteremteni rá az anyagi forrásokat. Az viszont nagy öröm, hogy mindig egyre többen voltunk, és az eddigi visszajelzések alapján a tendencia folytatódik. Nagyban köszönhető ez az idei zenei fellépőknek (Akkezdet Phiai, B‘lga, Zagar, Mary Popkids, Jónás Vera, Middlemist Red), a színházaknak (Tünet Együttes, InSite Drama stb.), valamint a sokféle összefogásnak.

rap: Milyen más fesztiválokra jársz szívesen?

GJ: A fesztiválszervezés elveszi az időt, a Bánkitó után kezdődik általában a nyarunk, akkor viszont a fesztiválszezonnak már lassan vége, de ha még bírjuk, a kapolcsi Gólya-udvarba lenézünk.

rap: Ha programpont lehetnél a saját fesztiválodon, mi lennél a legszívesebben?

GJ: Talán a nulladik napi önkénteseligazítás. Akkor még mindenki friss és üde!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.