NAPOZÓ - rés a présen

Nekünk is újdonság minden évben

Gottfried Juli szervező

  • rés a présen
  • 2014. július 19.

Lokál

rés a présen: Mikor és miért csatlakoztál a Bánkitó csapatához?

Gottfried Juli: Az első fesztiválhoz gimnázium után önkéntesként csatlakoztam, és a következő évben kezdtem el kiállításokat szervezni, majd civil-kulturális programokat is. Hat Bánkitó alatt közben elvégeztem a művészettörténet szakot és a kultúramenedzsment-képzést. Megfogott a közösség, barátok lettünk, és közben a fesztivál szervezésében egy olyan terepre találtam, ahol az egyetem falai között tanultakat alkalmazni tudom, és inspirál a sok elkötelezett ember, akikkel együtt dolgozhatok.

rap: Már majdnem minden fesztiválon visszafejlődött az egykor népszerű civil rész. Mi erről a véleményed, és nálatok hogyan alakul ez?

GJ: Még egy ilyen fesztiválon is, ahova civil, kulturális programokra jellemzően nyitott közönség jár, kihívás, hogy a nyári melegben a tóparti fröccsözésből vagy árnyékban szunyókálásból átcsábítsuk a közönséget egy aktív jelenlétet igénylő programra. Nálunk sosem volt hagyományos civil-sziget, inkább kísérletezünk. Nem választjuk szét a civil és kulturális programokat, olyan hibrid programokban gondolkozunk, amik segíthetik a közönség megszólítását.

rap: Idén mi lesz a kulturális programokban a nagy dobás, illetve mi az a visszatérő dolog, ami nagyon népszerű lehet?

GJ: Idén a szervezés formája az újdonság. Mindig is cél volt egy olyan platform kialakítása, ahol a fesztivál nyújtotta oldott hangulatban találkozhatnak társadalmilag aktív emberek, születhetnek és elmélyülhetnek baráti és szakmai kapcsolatok. Ezt a közösségi működést most az egész előszervezési időszakrakiterjesztettük. Március óta dolgozunk együtt a fesztiválon megjelenő civil és kulturális szervezetekkel, és arra biztatjuk őket, hogy működjenek együtt, használják egymás tapasztalatait, módszereit vagy akár közönségét a közös célok érdekében. Ezekből az együttműködésekből született projektek adják majd a programstruktúra alapját. Az idei fesztivál fő témája az alulreprezentált csoportok láthatóvá tételének kérdése, ehhez tudnak a maguk eszközeivel kapcsolódni civil szervezetek vagy műhelyek, kulturális egyesületek.

rap: Vannak-e abszolút újdonságok és nő-e a nézőszám?

GJ: Még nekünk is újdonság minden évben, hogy megint lesz Bánkitó Fesztivál. Egyre nehezebb megteremteni rá az anyagi forrásokat. Az viszont nagy öröm, hogy mindig egyre többen voltunk, és az eddigi visszajelzések alapján a tendencia folytatódik. Nagyban köszönhető ez az idei zenei fellépőknek (Akkezdet Phiai, B‘lga, Zagar, Mary Popkids, Jónás Vera, Middlemist Red), a színházaknak (Tünet Együttes, InSite Drama stb.), valamint a sokféle összefogásnak.

rap: Milyen más fesztiválokra jársz szívesen?

GJ: A fesztiválszervezés elveszi az időt, a Bánkitó után kezdődik általában a nyarunk, akkor viszont a fesztiválszezonnak már lassan vége, de ha még bírjuk, a kapolcsi Gólya-udvarba lenézünk.

rap: Ha programpont lehetnél a saját fesztiválodon, mi lennél a legszívesebben?

GJ: Talán a nulladik napi önkénteseligazítás. Akkor még mindenki friss és üde!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.