rés a présen: Mikor indult a fesztivál, és miért nem egy hagyományosabb szakrális fesztivál lett, ha már Pannonhalma?
Varga Mátyás: Idén tizenegyedik éve, hogy elindítottuk a pannonhalmi fesztivált. Az Arcus Temporum elnevezés azt jelenti, hogy "időívek", és azt a törekvésünket fogalmazza meg, hogy a történelem, a múlt különböző korszakait kapcsolatba hozzuk a jelennel. Nem kell nekik szeretniük egymást. Egyszerűen arra vagyunk kíváncsiak, hogy a közeli vagy távoli múltban feltett kérdéseket hogyan tudjuk megfogalmazni a ma számára, és hogy ezek miként viszonyulnak a mostani kérdéseinkhez. Vagyis a színtiszta múzeumként vagy skanzenként felfogott hagyományt önmagában nem tartjuk elégségesnek. A történelemnek valószínűleg csak akkor van értelme, ha képes interakcióba lépni a jelennel. Azt hiszem, hogy egy ezeréves apátság részéről ez elég fontos üzenet.
rap: Milyen műfajok élveznek prioritást, ha egyáltalán?
VM: Nagy szerepe van a zenének: minden évben meghívunk egy vezető kortárs zeneszerzőt, akinek a darabjait párba állítjuk egy klasszikussal. A koncerteken csak kettejük művei szerepelnek. A zeneszerzőtől nemcsak azt kérjük, hogy jöjjön el a fesztiválra, hanem hogy vegyen részt a próbákon is, dolgozzon a muzsikusokkal. Emellett van még színházi, képzőművészeti és filmes programunk. A színházba általában olyan külföldi alkotókat és előadásokat igyekszünk meghívni, amelyek újszerűek lehetnek a hazai közönség számára. A képzőművészeti program többnyire az apátság különböző tereiben készült installációt jelent. Filmeket pedig az utóbbi években a Trieszti Filmfesztivál versenyanyagából válogatunk, mindig rövidfilmeket, amelyeket félnaponként váltunk, vagyis minden évben öt filmet láthat a közönség. A műsort úgy rakjuk össze, hogy ezek az elemek valami egészet adjanak ki, önmagukban is önálló és megismételhetetlen kompozícióvá váljanak.
rap: Mik lesznek most a kiemelt programok?
VM: Idén augusztus 22. és 24. között lesz a fesztivál. A klasszikus zeneszerző Schubert, a kortárs pedig az osztrák Klaus Lang lesz. Azt hiszem, nagyszerű lesz a színház: a francia Clément Layes darabja. A Németországban élő szobrász, Kecskeméti Sándor készít egy varázslatos, a mágnesességre épülő installációt az arborétumban lévő barokk házba. A filmek között pedig egy bolgárt, egy kazahot, két románt és egy olaszt láthatunk.
rap: Neked mi az idei szívügyed?
VM: Nehéz erre válaszolni, mert igen elégedett vagyok az idei műsorral és előadókkal. Itt mégis külön megemlíteném az éjszakai dzsesszprogramot, amelynek keretében egyik este Juhász Gábor, Lukács Miklós és Szalai Péter bemutatja a némiképpen Pannonhalmához kötődő új lemezt, a Making a Change-et, másik este pedig Juhász Gábor Winterreise-ciklusát halljuk majd. Ez utóbbi valójában ide készült.
rap: Vannak különleges helyszínek? Kiegészítő programok?
VM: A helyszínek között egyrészt ott vannak az apátság legszebb terei: könyvtár, kápolna, bazilika, de vannak szokatlanok is: a biomassza-erőmű raktere, amit az utóbbi években színházteremként használtunk, vagy a már említett barokk ház. Ugyanakkor idén két nagyszabású, ritka középkori anyagot bemutató kiállítást is megnézhetnek a vendégek: az egyik az ikon és ereklye témáját vizsgálja, a másik pedig a kép és imádság kapcsolatán keresztül a vizuális médiumok középkori használatát.
rap: Ha lenne rá lehetőséged, hogy végigéld a Biblia egyik történetét testközelből, melyik volna az?
VM: Talán az emmauszi tanítványok történetét választanám. A ráismerést.
