Egy rendes fesztivál maga is a csapdahelyzetek sokaságát kínálja: márpedig ezek fő jellemzője, hogy az ember nem is akarja kikerülni őket. Vegyük például az alkoholt, mely még mindig a legelterjedtebb tudatmódosító - a hiedelmek szerint akadnak ugyan olyan, egzotikus fesztiválok, ahol már ez is háttérbe szorul, de ezúttal nem foglalkozunk holmi mendemondákkal. A fesztiválokon fogyasztott szesz többnyire nem különbözik attól, amit más alkalmakkor dönt le a torkán az ember - a "fesztiválsör" többnyire nem több mint legenda, habár az efféle tömegsörök valóban csekély élvezeti értéket képviselnek. Sokan hajlamosak túlvezérelni a bevitelt, nem is szólva a kíváncsiságból és kalandkeresésből is adódó keverésről: ennek tán legjobb példája a számos fesztiválon tömegesen fogyasztott fény, azaz a szódásüvegbe töltött és szifonpatronnal felhabosított tömény (többnyire vodka), amely több oldalról üti arcon a kulturált alkoholfogyasztás szabályait.
Söröcske, borocska
Az alkoholfogyasztás hátulütője nem is csupán az egyszerű, "megszokott" másnaposság, hanem az, hogy mindezt egy fesztiválozó napról napra újra elköveti: egyszerűen nem hagy időt szervezetének arra, hogy regenerálódjon. Jól tudjuk, a legtöbb másnapos tünetért (lásd erről: Kutyaharapás és macskajaj, Magyar Narancs, 2009. február 5.) az etil-alkohol a felelős - ez már önmagában is méreg, ráadásul szervezetünk is mindent megtesz az eltávolításáért, kerül, amibe kerül. Az alkohol erős vízhajtó, ennek hatására a szervezet az optimálisnál több vizet (sőt, sóban gazdag elektrolitot!) ürít, ami első körben csak a mobilvécéknél okoz fokozott sorban állást, ám másnap kiszáradáshoz, fejfájáshoz és néha rossz közérzethez vezet - bár utóbbit ellensúlyozhatja a sikeres mulatást követő jogos elégedettség.
A másnapos fejfájás már csak amiatt is bekövetkezhet, mert az alkohol az agyban is kritikus szint alá csökkenti a folyadékmennyiséget - persze ennek kialakulása is számos tényezőtől függ. Más alkoholos-másnapos tünetekért a jó esetben még működő májenzimek által katalizált oxidációs folyamatok a felelősek. Ennek során az etil-alkohol első lépcsőben acetaldehiddé alakul: ez sajnos sokszorta mérgezőbb hatású az etil-alkoholnál is. Az alkohol lebontásának és az általa előidézett biokémiai reakcióknak köszönhetően zuhanhat a vércukorszint, s a szervezetben, amely amúgy is erős oxidatív stressznek van kitéve, lecsökkenhet a B12-vitamin szintje. Külön problémát okozhatnak az alkoholos italokban természetesen vagy technológiai hiba miatt (lásd: rossz minőségű szeszek) megbúvó magasabb szénatomszámú alkoholok, egyéb egzotikus szerves molekulák, de a likőrök, vermutok, koktélok cukor- és fűszertartalma is, melyek a gyanú szerint fokozhatják a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag termelését. Márpedig az emelt szerotoninszint magában is fejfájással, levertséggel járhat, ráadásul értágító hatása miatt csökkenti a vérnyomást egy amúgy is vízhiányos környezetben, minek következtében romlik az agy oxigénellátása. Külön fejezetet igényelne a heveny alkoholfogyasztás és a dohányzás szomorú és sajnálatos összekapcsoltsága: annyi biztos, hogy a két szer komplex módon károsítja a szervezetet. Ezen a ponton leginkább azt emelnénk ki, hogy az ital mellé kocadohányzó fesztiválozók legalábbis néhány napra maguk is rendszeres bagózóvá avanzsálnak - ez pedig talán még jobban megviseli légútjaikat, mint a rendszeres füstölőkét.
A legtöbb, másnapossággal foglalkozó tanács szigorúan nem javallja a kutyaharapást szőrivel metódust - márpedig a legtöbb fesztiválozó éppen ezt gyakorolja buzgón, rátöltéssel küszöbölve ki a tüneteket, melyek éppen az alkoholszint-csökkenés során erősödnek, s a teljes kiürülés nyomán érik el csúcspontjukat. Ám ezzel csupán eltoljuk az etil-alkohol-mérgezés kiheverésének idejét, fokozzuk szervezetünkben az oxidatív stresszt, óriási teherpróbának tesszük ki májunkat és gyengítjük az immunrendszerünket - erre azért mindenképpen gondoljunk, ha eszünkbe jutnak a soknapos-egyhetes fesztiválozást lezáró megbetegedések.
Alvás helyett evés
Legalább ekkora csapás szervezetünkre alvás és ébrenlét egyensúlyának felborulása: ez már csak amiatt is bekövetkezik, mivel napról napra késő éjszakáig, akár hajnalig ébren van az ember. Ha ezt még, mint fenn tárgyaltuk, alkoholfogyasztás (vagy más szer bevitele) is kíséri, az ráadásul lehetetlenné teszi, hogy kialudjuk, kipihenjük magunkát. Az alvás- és pihenésdeficit egymásra rakódik, és idővel kimerültséghez vezet - semmiképpen sem árt tehát, ha néhány naponként alapos pihenőt tartunk.
Az ivás azonban mit sem ér evés nélkül: ráadásul bizonyos ételek lassíthatják az alkohol felszívódását - másnap pedig a megfelelően megválasztott táplálékbevitel segítheti a másnaposság tüneteivel való megbirkózást. Ez utóbbi tekintetben nem véletlenül ajánlják a tojásos ételeket - a bennük lévő cisztein katalizálja az acetaldehid továbboxidálódását (igaz, a keletkező ecetsav is okozhat fejfájást). Ehhez a hagyomány szerint még savanyú és sós levesek, ecetes hal, savanyúságok, elektrolitpótlásra is alkalmas ásványvizek, némi koffein (pl. tea) és vitaminban (főleg C és B12) gazdag kortyok és falatok jöhetnek - nem biztos, hogy ezek közül valamennyi hatásos, de legalább agyonütöttük az időt, amíg enyhül a másnaposság. Nem árt némi visszafogott testmozgás sem - ez viszont a fesztiválokon többnyire adott, ráadásul változatos formában. Kár, hogy a látogatók leginkább bizonyos nem túl egészséges, kétes minőségű és az alkohol által már megviselt gyomorra újabb csapást mérő ételeket kultiválnak. Kérdés, hogy a hamburgerek, hot dogok, palacsinták, kebabok és társaik mekkora erőfeszítésre késztetik a szervezetet, bár néha ezek is életeket mentenek. A gond ebben az esetben is a sorozatosság és a folyamatszerűség: sajnos a napról napra elfogyasztott gyorsételek, lacipecsenyék, pizzák és melegszendvicsek sokaknál vezetnek futó, múló vagy makacsabb gyomorpanaszokhoz: ez gyomorégésben éppúgy megmutatkozhat, mint makacs hasmenésben (némely egytálételeket, például a változatos néven feltálalt hagymás húst sem tolerálja sokáig a szervezet).
Mindehhez hozzájárulhat az is, hogy higiénia szempontjából sosem tökéletes egy fesztiválközeg - így azután egy szokásos városi környezetnél jóval nagyobb az esélye egy zömmel enyhe lefolyású gyomorfertőzés bekövetkeztének. Más kérdés, hogy ennek kivédésére a legtöbb naiv fesztiválozó a tömény szeszes fertőtlenítést alkalmazza - s máris bezárult az ördögi kör. Mondhatnánk, hogy egy megszállott vega (vegán) ennél könnyebb helyzetben is van - de számukra ritkán nyújtanak kielégítő kínálatot a fesztiválok (bár kétségtelenül vannak már kivételek!). Beszélhetnénk ezenfelül azokról is, akik egyáltalán nem isznak: ha ez straight edge (teljeskörűen tiszta) életmóddal párosul, az önmagában dicséretre méltó - de mi maradnánk a szűkebb fertályunkon szokásos és viszonylag jelentős számosságban előforduló létformáknál.
Meg kell említenünk azokat is, akik egyéb, szigorú törvényeink által kevéssé támogatott tudatmódosítóval próbálnák megkerülni az alkohol aznapos és másnapos tüneteit: ők azután ezen organikus vagy szintetikus szerek sajátos (mellék)hatásaival kénytelenek megbirkózni. Arról már nem is szólnánk, milyen komplex problémák jelentkeznek, ha mindezt a politoxikománia jegyében alkohollal kísérik le!
Por és hamu
A por azonban más formában is fenyegeti a fesztiválozókat: a fel-alá caplatás, táncolás, de akár az álldogálás is a legtöbb természetközeli, a látogatók által erodált felszínű fesztiválhelyszínen gyakorta jelentős porterheléssel jár, ez pedig irritálhatja a hörgőket, a tüdőt - de első körben a nyálkahártyákat mindenképpen! S amennyiben ez nem volna elég, ehhez jön még, hogy számos fesztivál esik egybe a sokak számára allergiás tüneteket okozó növények virágzásával: gondoljunk csak a legalább augusztus elejétől októberig tüneteket okozó parlagfű, a fekete üröm vagy éppen a libatopfélék sajátos életciklusára. A porirritáció plusz az ezzel egy időben jelentkező pollenroham nem egyszerűen allergiás (rosszabb esetben asztmás) tünetekhez vezethet az erre érzékenyeknél, de fogékonynyá is tehet a felső légúti fertőzésekre.
Ha már a fokozott fertőzésveszélyről beszélünk: a huzamos fesztiválozástól legyengült szervezetünket más veszélyek is fenyegetik, amire nem feltétlenül nyújt védelmet a rendszeres pálinkás lemosás. A nagyobb volumenű fesztiválok természetes közegészségügyi kockázata, hogy a világ számos részéről érkező vendégek egymás immunrendszere számára is vadonatúj kórokozókat visznek be a közösségbe: egy jó fesztivál éppen olyan hatékony inkubációs központ, mint egy óvoda. Például a jeles augusztusi rendezvény alkalmából gyakorta emlegetett rejtélyes, ún. Sziget-betegség mögött, már ha egyáltalán van valami alapja, egy-egy szezononként változó felső légúti (ritkább esetben a tápcsatornát érintő) fertőzés állhat, amely kultúrák közötti gyümölcsöző kapcsolat révén ugrik át egy olyan közösség tagjaira, amelyben a kórokozó addig a pillanatig nem számított endemikusnak.
Ám a legtöbbször szó sincs semmiféle egységes kórról: ez bizony pusztán a negyed-ötödnaposságra rakódó fáradtságból, a rendszeres alvásmegvonásból, helytelen táplálkozásból és kényszerű elektrolitvesztésből adódó tünetegyüttes, amelyet nem árt alaposan (esetleg aktívan, munkába merülve) kipihenni.
