Nem zár be az Auróra

  • narancs.hu
  • 2017. június 29.

Lokál

Kocsis Máté önkormányzata nagy erőkkel igyekszik ellehetetleníteni őket, de az aurórások kitartanak.

Tegnap mi is beszámoltunk róla, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat azonnali hatállyal bezáratta az Auróra közösségi házhoz tartozó Auróra Kioszkot és Auróra Kertet – az aurórások szerint jogszerűtlenül.

false

 

Fotó: Auróra/Facebook

Az Auróra vezetői ma reagáltak a bezárásra:

„Az első és legfontosabb, amit mindenképp ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy az Auróra eddigi működése során soha, semmilyen jogsértést nem követett el. A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben az Auróra minden létező hatósági előírásnak megfelelően és a szükséges engedélyek birtokában működött.
Sem eddig, sem ezután sem fogunk jogsértő magatartást folytatni, így – noha ezzel elsődleges bevételi forrásunktól elesünk – a vendéglátó tevékenységünket felfüggesztjük. De az Auróra nem zár be, programjainkat továbbra is megtartjuk, és a Józsefvárosi Önkormányzat jogszerűtlen eljárása ellen fellebbezünk és bírósági keresetet nyújtunk be – írják a közleményükben.
Arról, hogy  mi is történt tegnap, ezt írják:
„Szerda délután a Józsefvárosi Önkormányzat alkalmazottai egyszerre három határozatot kézbesítettek személyesen. Az első kettő az Auróra utca 9. és 11. szám alatt a Marom Klub Kft. által működtetett vendéglátóipari egységek bezáratásáról szól, melyet a VIII. kerületi jegyző, Danada-Rimán Edina szignózott. A harmadik határozat a 9. szám alatti Auróra Kert működési engedélyét vonta vissza dr. Kocsis Máté polgármester megbízásából Iványi Gyöngyvér főépítész.
Az ügyben azért fontos a Kertet és az épületben Kioszk néven működő vendéglátóhelyet külön kezelni, mert a két helyet más-más indoklással, de egyszerre záratták be.”
Mint írják, az Auróra engedélyeinek visszavonásával az önkormányzat a ház bevételének 80 százalékát jelentő vendéglátást tette tönkre. Az aurórások arra kérnek mindenkit, hogy aki egyetért céljaikkal és tevékenységükkel, támogassa őket.
A teljes közlemény itt olvasható. Az Auróra munkatársaival készített, tavalyi interjúnk pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.