Az Országház megépítéséről 1880-ban az Országgyűlés törvényt adott ki – ez volt abban az évben az LVIII. –, minek alapján 1881-ben hirdettek tervpályázatot, amire a kor legjobb építészei adták be munkájukat. A pályázat 1883. február 1-jén járt le, 19 tervsorozat érkezett be a miniszterelnökség segédhivatalába – plusz egy késve –, amelyek díjazásáról 1883. április 22-én döntött az „állandó országház építése érdekében működő országos bizottság”.
Egyetlen pályamunkát sem ítéltek változtatás nélkül elfogadhatónak, így a kitűzött ötezer forintos díjakat a „viszonylag legjobbaknak ítélték”: Steindl Imre Alkotmány I., Hauszmann Alajos Patres conscripti, Schikedanz Albert és Freund Vilmos Alkotmány II. és Otto Wagner Scti Stephani regis jeligéjű tervei arattak sikert.
Hauszmann Alajos Patres conscripti jeligéjű munkája neobarokk és neoklasszicista stílusú épületet vizionált. A pályázati kiírás alternatív területkijelölést tartalmazott, Hauszmann – aki többek között a New York-palotát és a Néprajzi Múzeumot tervezte – a többi építésszel ellentétben nem a Duna-partra, hanem egy belső telekre álmodta meg az épületet.
| ||
Schikedanz Albert és Freund Vilmos Alkotmány II. elnevezésű projektje az antik építészeten alapul.
| ||
A Scti Stephani regis nevű neoreneszánsz jellegű pályázat Otto Wagner mellett Bernt Rezső és Kallina Mór nevéhez fűződik, ez volt az a pályamű, amely források szerint leginkább elnyerte a bírálók tetszését, az architektúra szépségét emelték ki. Viszont kifogásolták az alapelrendezést, elsősorban az üléstermek egymástól való nagy távolságát, mert azt a tervek szerint a hosszan elnyúló épület két végébe helyezték.
| ||
A díjak odaítélése után az országos bizottság döntött a tervek megvételéről, a díjazottakon kívül még kettőt vásároltak meg: Förster Emil Magyarország nem volt, hanem lesz és Ferdinand Fellner és Hermann Helmer Moriamur pro rege nostro jeligéjű terveit. Fellner és Helmer a színházépítésben szereztek nagy tapasztalatot – övék volt Közép-Európa legnagyobb színházépítő cége, ők tervezték Magyarországon a Vígszínházat, a Budapesti Operettszínházat, a kecskeméti Katona József Színházat, valamint a Szegedi Nemzeti Színházat –, ez meglátszott Országház-tervükön is: a rajzokon a közös csarnok előtti folyosóhoz vezető, kétszer kétkarú díszlépcső, a nappali világítást nélkülöző folyosók és zárt épületmag szerepeltek.
| ||
Végül az országos bizottság 1883. május 27-én megbízta Steindl Imrét az Alkotmány I. nevű terv végleges változatának elkészítésével. A Steindl által rajzolt neogót Országház alacsonyabb, nyomottabb volt a mai épületnél, stílusválasztása pedig megegyezett a korszak legtekintélyesebb politikusának – az építészeti és városfejlesztési kérdések iránt érdeklődő, az országos bizottság munkájában aktívan részt vevő –, Andrássy Gyulának az ízlésével.
A tervmódosítások legfontosabb eleme az épület arányainak megváltoztatása volt: a hosszúság csökkentése, a magasság növelése, valamint rakparton való elhelyezése.
| ||
Az álladó Országház építési terveinek jóváhagyásáról és az építés végrehajtásáról 1884-ben döntöttek – az uralkodó május 22-én szentesítette a törvényt.
1884 nyarán alakult meg az Országház Építési Végrehajtó Bizottsága, de a terv sokszori módosítása után csak 1888 májusára jutottak el a végleges változat elfogadásához. Az Országház végül 1904-re készült el.
