A Háttér Társaság a Melegekért és a Hosszúlépés közös sétája épp e vélekedés hamisságát bizonyítja meggyőző történeti és jelenkori anyaggal. A homoszexualitás fővárosi beágyazottsága nem is abból tűnik ki legélesebben, hogy a Meleg Büszkeség Menetét 1997 óta rendezik meg Budapesten, a félig-meddig előképnek tekinthető Pink Piknikre pedig 1992 óta mutatkozik igény, hanem abból, hogy a múlt század első felében a hazai leszbikus és melegkultúra volumenében jóval közelebb járt a Nyugathoz, mint azt ma feltételeznénk. A bűnös természetesen az átkos szocializmus, melynek nő- és férfiideálja aligha kedvezett az identitás szabad vállalásának, nem beszélve arról, hogy a titkosszolgák gyakran homoszexualitásukkal zsarolták a beszervezésre kiszemelteket.
A történeti vázlat felmutatása mellett a Dudás Dóra és Merker Dávid vezette séta számos mélyfúrást végez a közösségi terek, a mozi, a színház és az irodalom terepén, így a társadalmi összefüggések mellett egyéni sorsokon is jócskán elmerenghetünk. A Pink Budapest ismeretterjesztésnek sem utolsó: kiderül belőle, mi az a csempebár, hol találunk panorámapiszoárt a mai Budapesten, és azt is megtudjuk, miért illeszkedik - pontosabban illeszkedhetne - nehezen Tormay Cécile az aktuális keresztény nemzeti kurzushoz. A séta legnagyobb erénye mégis az, hogy a szervezők a konkrét témáktól mégoly elrugaszkodott kérdésekbe is szívesen belebonyolódnak, így minden alkalommal párbeszéd alakulhat ki a résztvevők között. Mindez kárpótol a két és fél órás esemény mögötti kutatómunka láthatóan kezdetleges voltáért és a biszexuálisok, transzneműek, queerek (újabb változatokban inter- és aszexuálisok) fájó hiányáért is.
Budapest, július 12.
