Séta

Pink Budapest

Lokál

Az idei Pride létszámbeli gyarapodását látva sokaknak lehet szimpatikus az a teória, miszerint a sok LMBTQ hirtelen bújt elő a semmiből, számos vonulót pedig pusztán a liberális korszellem és divat terelt az Andrássy útra.

A Háttér Társaság a Melegekért és a Hosszúlépés közös sétája épp e vélekedés hamisságát bizonyítja meggyőző történeti és jelenkori anyaggal. A homoszexualitás fővárosi beágyazottsága nem is abból tűnik ki legélesebben, hogy a Meleg Büszkeség Menetét 1997 óta rendezik meg Budapesten, a félig-meddig előképnek tekinthető Pink Piknikre pedig 1992 óta mutatkozik igény, hanem abból, hogy a múlt század első felében a hazai leszbikus és melegkultúra volumenében jóval közelebb járt a Nyugathoz, mint azt ma feltételeznénk. A bűnös természetesen az átkos szocializmus, melynek nő- és férfiideálja aligha kedvezett az identitás szabad vállalásának, nem beszélve arról, hogy a titkosszolgák gyakran homoszexualitásukkal zsarolták a beszervezésre kiszemelteket.

A történeti vázlat felmutatása mellett a Dudás Dóra és Merker Dávid vezette séta számos mélyfúrást végez a közösségi terek, a mozi, a színház és az irodalom terepén, így a társadalmi összefüggések mellett egyéni sorsokon is jócskán elmerenghetünk. A Pink Budapest ismeretterjesztésnek sem utolsó: kiderül belőle, mi az a csempebár, hol találunk panorámapiszoárt a mai Budapesten, és azt is megtudjuk, miért illeszkedik - pontosabban illeszkedhetne - nehezen Tormay Cécile az aktuális keresztény nemzeti kurzushoz. A séta legnagyobb erénye mégis az, hogy a szervezők a konkrét témáktól mégoly elrugaszkodott kérdésekbe is szívesen belebonyolódnak, így minden alkalommal párbeszéd alakulhat ki a résztvevők között. Mindez kárpótol a két és fél órás esemény mögötti kutatómunka láthatóan kezdetleges voltáért és a biszexuálisok, transzneműek, queerek (újabb változatokban inter- és aszexuálisok) fájó hiányáért is.

Budapest, július 12.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.