Polcot bérel, elad, örül – Közösségi bolhapiacok Budapesten

Lokál

A KISZ Monori Területi Szervezetének 1957. április 17-i zászlaja, az Oasis Be Here Now című lemeze meg egy derelyeszaggató egymás mellett – mindez „áruházi” körülmények között. Nos, így fest az áruválaszték a közösségi bolhapiacon.

Mit tehet az ember, ha nincs kedve a hidegben, nagykabátban is karikára fagyva a szabad ég alatt válogatni a szabadtéri bolhapiacok standjain található kincsekből? Vagy ha éppenséggel ezernyi kacatot halmozott fel a padláson, amitől megszabadulna? Esetleg kezdő designer, és bemutatkozna a nagyközönség előtt? Erre valók az olyan közösségi bolhapiacok, mint például a Bolhapalota,vagy a Garmada, ahol árusítani és vásárolni egyaránt lehet.

„A Garmada önkiszolgáló bolhapiac, az árus és a vevő nem találkozik. Aki eladni akar, behozza a holmiját, elhelyezi a bérelt polcokon, a tárgyakon elhelyezett azonosító alapján mi bonyolítjuk le az értékesítést, a bérleti idő lejártával pedig az eladó megkapja a bevételt” – mondta Suhajda Endre ügyvezető, az angyalföldi Hun utcában található bolt egyik tulajdonosa. Vagyis az eladó kibérel egy állványt, polcot, vállfát, beárazza őket, leltárt készít, ellátja egy azonosító számmal és vár. A bérleti díj a helytől és az időtől is függ. Míg a legalsó polc, ami körülbelül fél négyzetméter, három hétre – tizenöt nyitvatartási nap – 4600, az egész állvány (négy polc) 18 000 forint. A Bolhapalotában kissé más a felállás: a bérleti szerződés az első körben egy hétre szól, polc 2000 forintnál kezdődik, persze itt is számít az elhelyezkedés. A boltosok szerint akkor van sikere az eladóknak, ha huzamosabb ideig tartják fent a helyet, a polcokat folyamatosan átrendezik, gondozzák és frissítik kínálatukat. „Aki csupán egy hétre bérel nálunk helyet, könnyen kudarcot vallhat” – véli Nyíri Szilvia, a Bolhapalota üzletvezetője. Hozzáteszi: már csak azért is érdemes meghosszabbítani a bérleti szerződéseket, mert ha egyszer feladja az árus a helyét, nem tudhatja, mikor kerül vissza a boltba.

false

 

Fotó: Németh Dániel

„Természetesen van várólista, az elmúlt két hónapban teljesen megteltünk, folyamatosan jönnek az újabb jelentkezők a szabad helyekre – mondja a Garmada ügyvezetője. – A várakozás hetekben mérhető, karácsony előtt talán felszabadul néhány polc, ami azonban biztosabb, hogy januárra lesz újra szabad helyünk.” A Bolhapalotában ugyanez a helyzet, a felszabaduló polcokat december közepére, inkább a hónap végére várják, egyelőre azonban telt házzal működnek.

Az árat teljes mértékben az árus szabja meg, a bolt tulajdonosainak ebben semmiféle beleszólása nincsen. Ahogy abba sem, mit raknak ki. (Persze azt nem lehet, amit egyébként is tilt a törvény, élő állat, tűzveszélyes áruk, jövedéki termékek, hamisított márkák stb. kizárva.)

„Tapasztalataink szerint a legtöbben ruhaneműt akarnak a leginkább eladni. Ez teljesen érthető, a divat gyorsan változik, mindenkinek sok felesleges ruhája van otthon – mondja Suhajda. – Éppen ezért ebből  lehet a legkevesebbet értékesíteni.”

A Bolhapalota az otthonról behozott holmik mellett fiatal designerek szárnypróbálgatásainak is örömmel biztosít helyet, a polcokon ásítozó kék vízilovak és Che Guevará-s cigarettatárcák mellett ugyanis számos kézművesterméket, ékszert, még papír sündisznót is találunk. A bolt nem titkolt célja, hogy tehetséges kezdő alkotókat karoljon fel és mutasson be a vásárlóknak. Ilyenkor a vitrinekben elhelyezett tárgyak mellett névjegykártyákra bukkanunk, a szerencsésebbek akár össze is futhatnak a művészekkel.

Az üzletvezető szerint közvetítésre nem vállalkoznak, ha egy vevő érdeklődik egy-egy alkotó iránt, akkor vagy a névjegykártyán, vagy a Bolhapalota Facebook-oldalán keresztül megtalálhatja a keresett személyt.

A Ferenciek terére csak nemrégiben költözött üzlet tervei között szerepel egy önálló kiállítótér létrehozása, ahol kifejezetten fiatal képzőművészek számára biztosítanak majd bemutatkozási lehetőséget. Ugyanakkor tervezik a garázsvásár beindítását is, ami heti egy alkalommal vérbeli piaci hangulatot varázsolna.

Ilyen jellegű „szolgáltatással” a Garmada is próbálkozik, Suhajda elmondása szerint igen nagy rá az igény, hogy az eladók és a vásárlók személyesen is találkozzanak. „Egyes árusok kiírják a Facebook-oldalunkra, hogy mikor lesznek az üzletben, ilyenkor van, aki kedvezményeket biztosít a termékeire, a vevők kérdezhetnek, rendelhetnek, alkudozhatnak.”

De alkudozni máshogy is lehet: ha a vásárló ellenajánlatot tesz, a bolhapiac vezetői elküldik azt az eladónak, és a kölcsönös beleegyezés után az üzlet létrejöhet.

A Garmada azonban nemcsak „bolhászik”, partnerprogramjukban lehetőség nyílik különböző civil szervezetek támogatására is. „A civil szervezeteknek sokszor van gondjuk az erőforrások előteremtésével, innen jött az ötlet, hogy segíthetnénk nekik – mondta Suhajda. – Azok az árusok, akik támogatni kívánják őket, ugyanúgy behozzák a boltba a tárgyaikat, eladják őket, de bizonyos költségek levonása után az ebből származó bevételt átutaljuk a civilek számlájára.” A bolhapiac honlapján megtalálható a programban részt vevő szervezetek listája, idén eddig több mint félmillió forint gyűlt össze a támogatásokból. A programnak van egy másik oldala is, a civil szervezetek is felajánlhatnak termékeket. „A Szentendrei Árvácska Állatvédő Egyesület kifejezetten jó, viszonylag sok nemzetközi kapcsolattal rendelkezik. Németországból, Svájcból érkeznek hozzájuk a felajánlások. Ezek közül a tárgyak közül sokat behoznak hozzánk, mi eladjuk őket, a bevételből pedig például kutyaeledelt vásárolnak” – vázolta Suhajda, hogyan fest mindez a gyakorlatban.

Mindkét üzlet népszerű az árusok és a vásárlók körében. A bolhapalotások szerint az mindent elárul, hogy a magyar vásárlók 80 százaléka visszajön, ha egyszer felfedezi magának a helyet. A Garmadában is nagy az érdeklődés, de nehéz eldönteni, hogy ez csupán a nagy karácsonyi dömpingnek köszönhető-e.

„Ez piacüzemeltetés, de azért többletszolgáltatást is biztosítunk, mi végezzük az adminisztrációt és az értékesítést. A bérleti díjak egyelőre fedezik a költségeket, működünk, de extra profit nincs” – mondta Suhajda.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.