Pótkávé - Hiányod átjár

Lokál

A világ egyik nagy rejtélye, hogy miért isznak az emberek pótkávét - de kétségtelen, hogy van rá kereslet. Mindegy, hogy cikória, maláta vagy pörkölt tölgymakk (!), nincs olyan hülye nyersanyag, ami forró vízzel felöntve ne volna fogyasztható.

Külön könyvet érne meg, mi mindent ettek-ittak meg eleink a valódi helyett. Annál érdekesebb, hogy némely kétes értékű lelemény még a szükséghelyzet múltán is megőrizte népszerűségét - maláta- és cikóriakávé, dejós tészta, hitlerszalonnával töltött péksütemény, hogy csak néhányat említsünk a "népszerű" termékek közül.

Kéne, ha volna

Számos körülmény vezethet ahhoz, hogy valódi híján helyettesítőkkel kelljen beérnünk: a történelem folyamán elegendő okot kínált egy-egy termék relatív drágasága, viszonylagos ritkasága, illetve az időnként fellépő abszolút hiány. A hadiélelmezés, a néha békeidőben is általános córesz, vagy a tömegétkeztetésben jelentkező spórolásvágy is előidézhet olyan helyzetet, hogy valódi dió helyett pörkölt napraforgómagból és búzacsírából, valamint citromsavból és aromából álló, előre cukrozott dejóval - jóféle gyümölcslekvár helyett pedig tömbösített, szalonnaszerűen szeletelhető (innen a kitalálhatóan háborús eredetű "hitlerszalonna" elnevezés), gyümölcsöt csak nyomokban tartalmazó műlekvárral kelljen beérnünk.

A kávé- és a tearakományok sem mindig érték el céljukat - mivel ezek fő hatóanyaga a koffein, úgy gondolhatnánk, hogy pótlásukra valami olyasfélét kerestek, amely, ha kisebb mértékben is, de azért "pörgeti" felhasználóját. De erről szó sincs, a pótszerek kiötlőit egészen más szempontok vezették - mint látni fogjuk, ezek közül némely még manapság is méltányolandó.

Kevesen tudják, de háborús szituációkban alkalmanként a teát is pótolni kellett - például málnalevéllel vagy az árvacsalánfélék közé tartozó, macskáknál elképesztő pszichotikus tüneteket okozó, de egy kicsit az embert is stimuláló macskamentával. A kávéhelyettesítők története pedig egyidős a kávéval - a megoldást sokan egy Moldova-szatírából ismerik (ez lett volna a zaccból készült Fekete Csillag népkávé), pedig Fernand Braudel társadalomtörténész szerint a zacc újrakifőzése és árusítása már a XVII. században is elterjedt volt Franciaországban. Kávépótlásra használtak számos nyersanyagot: mindenféle gabonamagvakat (főleg rozs és árpa), ezekből készült malátát (a malátakávé manapság is népszerű), cukorrépát, az ebből gyártott melaszt, továbbá szójababot, földimogyorót, szőlőmagvat - s a legvégső esetben makkot!

Kék színű virág

Eleink nyilván hosszú kísérletezés után találtak rá a cikóriára, amely gyakorlatilag a minden természetjáró előtt jól ismert kék virágú mezei katáng (Cichorium intybus) domesztikált verziója. Még ma is rejtély, hogy milyen attribútumait találták vonzónak: koffeint ez a növény egyáltalán nem tartalmaz - habár a cikórianövénynek tulajdonított némi élénkítő hatást a hagyományos, népi gyógyászat, de ezt a modern tudomány még nem igazolta. Mondják néha, hogy az íze távolról tán hasonlít a kávéra - ezt azonban a tesztalanyok többsége rögvest cáfolja. A vele kapcsolatos eljárás amúgy hasonlatos ahhoz, amellyel valamennyi kávépótló esetében élnünk kell: a gyökeret kell megpörkölni, azután megőrölni és csomagolni - tisztán, esetleg eredeti kávéval beütve, amit az igazi cikóriarajongók nyilván undorral utasítanak vissza. A cikória amúgy sok tekintetben hasznos növény - fogyasztását pedig nem csupán gyökerei esetén és műkávészinten ajánlják a dietetikusok. Annyi bizonyos, hogy a cikória sok más élettanilag is fontos anyag mellett inulint tartalmaz (ez adja a cikóriakávé oly jellegzetes keserű-édeskés ízét): ez a poliszacharid olyan vegyület, amely úgy biztosítja szénhidrátszükségletünket, hogy nem emeli a vércukorszintet - kiváló vércukorpufferként részlegesen még az inzulint is kiváltja. Apróbb hátulütője, hogy a cukorbontó enzimek nem nagyon tudnak mit kezdeni vele, s csupán a vastagbélben esik szét egyszerűbb összetevőkre - ott azután jelentős gázképződés közepette (ha nem mondtuk volna, hagymában, fokhagymában is van belőle rendesen...). Az inulin ettől függetlenül a cukorbetegeknek is javallott termék, s a cikóriagyökérből gyártott édesítőszert az ipar is használja.

Pótvizsga és pótkerék

A kávénak való kultúrkatángot a XVIII. századtól termesztik és dolgozzák fel - a belőle készült pótkávé fogyasztását rendre megdobták a lokális és a globális konfliktusok. Nálunk például Jánossomorja környékén termesztették nagyobb mennyiségben, s ugyanitt működött 1911-től a Franck és Fiai Rt. régiószerte legendás termékeket előállító műkávégyára. Érdekes, de az 1970-es évektől úgyszólván megugrott a világ cikóriakávé-fogyasztása - amiben a nyilvánosságra került kedvező élettani hatások mellett szerepet játszhatott a kávé világpiaci árának hektikus ingadozása is. 1976 körül például a baráti NDK vezetőinek okozott súlyos dilemmát a lakosság kávémániája, mely az egekbe szökő árak mellett komolyan megrendítette az ország (például fegyverkereskedelemből származó) valutatartalékait. Ezért az olcsó, ám tiszta kávékeverékeket sürgősen bevonták a boltok polcairól, s helyükre került a félig cikóriát tartalmazó Mischkaffé, mely rettenetes íze miatt közutálatnak örvendett. Néhány éven belül azután kapóra jött a kávéárak csökkenése és a szintén baráti Vietnam segítsége - utóbbi azóta a világ egyik legnagyobb kávétermelőjévé avanzsált. Amúgy az is jellemző, hogy a német Ersatz kifejezés egykori világháborús angolszász hadifoglyok közvetítésével került az angol nyelvbe - ők ugyanis mindenből csak "pót"-ot kaptak, már amíg volt belőle -, ám az összeomlás küszöbén végül a pótkávé is elfogyott.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.