Ritkábban jár az állami fenntartású HÉV

  • narancs.hu
  • 2024. január 8.

Lokál

Elöregedtek a járművek, és a minisztérium még csak most készíti elő a beszerzést.

Január 8-tól ritkított menetrenddel közlekedik a HÉV a szentendrei és a ráckevei vonalakon, miután a jelenlegi napi 78 jármű helyett 74 HÉV áll forgalomba. A fenntartó MÁV elismerte, hogy „több jármű vár érdemi javításra, felújításra, mint amennyire az összes járat forgalomba adásához szükség volna”.

A szentendrei, H5-ös HÉV vonalán csúcsidőben marad a járatok száma, de azon kívül ritkábban közlekedik, a ráckevei, H6-os HÉV-ből pedig a reggeli és délutáni órákban egy-egy járattal kevesebb közlekedik majd.

A MÁV azt is közölte, hogy a járműveik az ideális élettartamnál öregebbek, a vállalat a tulajdonosi jogokat gyakorló Építési és Közlekedési Minisztérium vezetésével 54 új szerelvény beszerzését készítette elő.

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester a saját Facebook-oldalán azt írta: „A HÉV-vonalakat 2016-ban vette át az állam a fővárostól. A budapesti közösségi közlekedésben azóta rengeteg fejlesztés történt, megújult az M3-as metró, ebben az időszakban az elmúlt évtizedek legnagyobb járműfejlesztését valósítottuk meg, új villamosok, trolik, buszok érkeztek a városba. Az állam által átvett HÉV-szerelvényekkel azonban csak egy dolog történt: rohadtak tovább. Mostanra annyira leromlott a géppark, hogy csökkenteni kellett a járatok számát.”

A polgármester azt is megjegyezte, hogy a főváros komoly összegeket fizetett a kormánynak a HÉV-ek városon belüli üzemeltetéséért, az évről évre növekvő összegért kevesebb és rosszabb szolgáltatást kapnak. „De a kormánynak ez sem elég. Ha rajtuk múlna, nemcsak a fővárosnak, de az utazóknak is többet kellene fizetnie a rosszabb szolgáltatásért. Hiába jár ritkábban a HÉV, ha rajtuk múlna hamarosan egy külön bérlettel lehetne csak utazni rajta.”

Ezzel a hetekben kirobbant ügyre céloz, amely szerint a HÉV-re már nem lenne érvényes a Budapest-bérlet. Miután kiderült, hogy a Lázár János-féle minisztérium azt tervezni, arra a városhatáron belül is külön jegy vagy bérlet kell, a főváros és a kormány egymásra mutogatott. Nagy Bálint közlekedési államtitkárról pedig kiderült, azt se tudja, mire való a vármegyebérlet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.