Szaporodnak az uhuk a Mátrában

  • narancs.hu
  • 2025. április 9.

Lokál

A legnagyobbra növő hazai baglyok, de ilyenkor elbújnak, csak a fejük búbja látszik.

Az országos tendenciához hasonlóan a Mátrában is gyarapszik az uhu (Bubo bubo) állománya. A most véget ért tavaszi monitorozás eredményeképp 12 aktív territóriumot sikerült felfedezni a hegységben, ami rekord – adta hírül a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.

Ez a legnagyobb hazai bagoly, 60-75 centiméter magas, szárnyfesztávolsága 160-188 centiméter. Éjjeli ragadozó, madarakat – a récenagyságig – zsákmányol, és kisebb emlősöket, a leggyakrabban vándorpatkányt. Működő vagy már felhagyott kőbányákban, sziklafalakon, esetleg más ragadozó madarak, fekete gólyák elhagyott fészkében költ. Fészekalja 1-4 fióka. Védi, huhogással jelzi a területét, és az idősebb párok hűségesek is ahhoz a helyhez, ahol fészkelnek.

Néhány évtizeddel ezelőtt annyira lecsökkent az uhuk száma, hogy csak néhány párt tartottak számon. 2015-17 táján, amikor összesítették az országos adatokat, 76-86 párra becsülték az állomány nagyságát.

A nemzeti park minden évben számolja az uhukat. Ezek a baglyok a Mátrában főként sziklafalakon fészkelnek. A park közleménye szerint hiába olyan nagyok, nehéz észrevenni a kotló madarakat, mert „rendkívül jó rejtőszínük van, illetve a költőüregből gyakran csak a fejük búbja látszódik ki”.

Az idei felmérésben is segített a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

 

A címlapkép Molnár Márton természetvédelmi őr felvétele

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.