Komoly veszélyt jelentenek a vízi ökoszisztémára a mikroműanyagok, amelyek közül a kozmetikaiipar által felhasznált ún. elsődleges, már eredetileg 10-500 µm (mikrométer, a méter egymilliomod része) méretben gyártott polietilén, ill. polipropilén részecskék a meghatározó jelentőségűek - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont lapunknak elküldött közleményében. Az említett műanyagelemek jelen vannak például a fogkrémekben, a folyékony szappanban, a tusfürdőben, illetve a bőrradírban.
Másodlagos mikroműanyagok a makroműanyagok (például a PET-palackok) vízben végbemenő, viszonylag hosszabb időt igénylő fizikai/kémiai degradációja (leromlása/lebomlása) révén keletkeznek. Kiemelendő a textíliák mosásánál képződő műszáltöredékek (például a poliészter) jelentős mennyisége.
A mikroműanyagok felvétele elsődlegesen az ún. szűrő táplálkozást folytató kagylók és halak esetében jól nyomon követhető. Az általuk kiváltott élettani és fiziológiai folyamatok, illetve az ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk felmérése jelenleg is a kutatások középpontjában áll –fogalmazott írásában az MTA.
| ||
Tetten érhető
A Kutatóközpont szerint hazánkban 2006-ban kezdődtek meg a jelentős mennyiségben használt nem-szteroid bázisú fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek vízmátrixból történő kimutatását és mennyiségi meghatározását lehetővé tevő vizsgálatok.
Megállapítást nyert, hogy a fent nevezett gyógyszerek a világ más nagyvárosaiban működő háromfokozatú – mechanikai szűrést, biológiai lebontást és kémiai kezelést végző –szennyvíztisztítókhoz hasonlóan a befolyóknál µg/L (mikrogramm per liter, 1000 mikrogramm egyenlő 1 milligrammal) koncentrációban fordulnak elő, és eltávolításuk a kifolyóknál mért adatok alapján 5–90 százalék hatásfokkal jellemezhető.
Figyelembe véve a fentieket, továbbá a befogadó folyók vízhozamától függő hígítás mértékét, a Dunában a különböző gyógyszermaradványok koncentrációja ng/L (nanogramm per liter, 1000 nanogramm egyenlő 1 mikrogrammal) nagyságrendű.
Megemlítendő az a tény is, hogy a Duna partján fekvő szennyvíztisztítókkal szemben számos hazai település szennyvíztisztítóinál befogadóként csak kis vízhozamú folyók vagy patakok állnak rendelkezésre, így a biológiai úton tisztított szennyvíznek csak csekély mértékű hígításával számolhatunk, és megnő a szerves mikroszennyezők talajvízbe jutásának a valószínűsége.
Félünk vagy cselekszünk
Az elmúlt esztendőben megnövekedett figyelem kíséri a különböző baktériumok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciájának kialakulását, amely egy felgyorsított törzsfejlődési (evolúciós) folyamatnak tekinthető. A mutáció révén kialakult rezisztencia (ellenálló képesség) annak veszélyét hordozza, hogy az elmúlt évtizedekben visszaszorított betegségek – például a tuberkulózis – újra megjelennek. Ennek oka, hogy az elmúlt évtizedekben csak bizonyos antibiotikum-családokat alkalmaztak az egészségügyben, és – mivel nem volt rá korábban szükség – még nem fejlesztett ki az orvostudomány megfelelő készítményeket, amelyek meggátolnák az ellenálló baktériumok terjedését.
„Tehát mintegy 70 év alatt ide jutott az emberiség, hogy ismét félnünk kell vagy gyorsan cselekedni!” – fogalmazott a közlemény, hozzátéve, a megoldás az új hatásmechanizmuson alapuló antibiotikum családok kifejlesztésében reglik.
Tovább nőhet a gyógyszerkoncentráció
A Föld lakosságának száma és átlagéletkora folyamatosan emelkedik, ami együtt jár a gyógyszerfogyasztás várható növekedésével. Természetesen jelentős különbségek vannak e kéttényező tekintetében a fejlett vagy gazdaságilag elmaradottabb országok között, de a folyók nem ismernek határokat.
A klímaváltozással együtt járó hőmérséklet-növekedés következtében várhatóan csökken a befogadóként szolgáló vízfolyások vízhozama, és ennek következtében nő a felszíni vizekben a gyógyszermaradványok koncentrációja.
| ||
Vannak törekvések
A vizek kutatásának hazai helyzetét javítandó tett javaslatokat e multidiszciplináris (több tudományt, szakterületet érintő) kutatási terület fejlesztése érdekében Lovász László, az MTA elnöke.
A tudós testület 187. közgyűlésén 2016 májusában jelentette be a Nemzeti Víztudományi Program létrehozását, mint akadémiai-egyetemi programot, mely a gyakorlati igények tudományos megalapozását célozta meg.
További előrelépést jelentett, hogy a kormány intézkedési tervet fogadott el a Nemzeti Vízstratégia végrehajtásáról. Alapvető változás a korábbi iránylevekhez képest, hogy a vészhelyzet elhárítására összpontosító vízkárelhárítás helyett a megelőző vízgazdálkodást helyezték előtérbe, ugyanakkor fontos cél a vizek ökológiai és vízminőségi állapotának fokozatos javítása, a jó állapot elérése, és a vízfolyások természetes állapotának megtartása.
„Ezen feladatok megoldásának természetesen harmonizálni kell az Európai Unió idevonatkozó irányelveivel és határozataival” - húzta alá a Kutatóközpont.
Keveset tudunk
A kutatók és vízügyi szakemberek egy része legyint látva az adatokat, miszerint a ng/L koncentrációban jelenlévő szerves mikroszennyezők biológiai hatása elhanyagolható, és nem jelentenek humán vagy állategészségügyi kockázatot, továbbá nem veszélyeztetik a vízi ökológiairendszer egyensúlyát.
Ezen szemlélettel szemben azonban fel kell tenni a kérdést, hogy a jelenlegi ismereteink elegendők-e a többféle szerves mikroszennyező együttes és hosszú távú hatásának megítéléséhez és az esetleges kockázat felvállalásához - zárult a közlemény.
Ön is tehet ellene
Prof. Záray Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója, valamint Vass Zoltán, a világ első ciklikus tisztítószerét létrehozó reNEW kutatói csoportjának nevében együtt hívták fel a figyelmet arra egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül a közelmúltban, hogy magánemberként is tehetünk a vizek tisztaságáért.
A rendezvényen résztvevő szakemberek hangsúlyozták, otthonunk mikrokörnyezete koncentrált, közvetlen környezeti terhelés jelent, ami már rég nem a négy falon belüli magánügy kategóriájába tartozik.
A folyók és tavaink állapota a fogyasztási szokásainkon is múlik, így például nem mindegy, hogy a feleslegessé vált gyógyszereinktől a lefolyón keresztül válunk-e meg, vagy petrokémiai tisztítószerekkel tisztítjuk-e az otthonunkat, amelyek nem csak a baktériumokra de az egészségünkre is káros hatással vannak.
