Katonai kishajónkkal szeljük a vizet, és Tutajos csak mesél és mesél, vidám vidrákról és hóhányó hódokról, a házi macskánál négyszerte nagyobb vadmacskáról és a kicsinyeit féltő vaddisznókról. Mind errefelé laknak, a Tisza-tó vonzásában, de egyéb elfoglaltságaik miatt most épp nem mutatkoznak. Nem úgy a remekül emésztő kárókatonák, a vágyfokozó tündérrózsák, a Jurassic Park szinkronhangjaként elhíresült szürkegém, a gumicukorízű sulyom, a kecses, de mérgező ebszőlő csucsor vagy a kánya felségterületére tévedt réti héja – nem kisebb összecsapás ígérkezik, mint egy Schwarzenegger–Stallone-filmben.
Nem, ez nem egy cecelégy okozta jóízű lázálom, s még csak nem is a Tüskevár forgatása, hanem a Tiszatavi valóság. Tutajosunk nem fikció, hanem nagyon is létező fickó, többgenerációs halászcsalád sarja, polgári neve Balázs Sándor, de már édesapja is Tutajosként emlegette, noha – meséli – inkább az Indul a bakterház hősére hasonlított ifjú tutajos korában. Túravezetőként viszont egy tiszai Indiana Jones: cserzett kalandor, élő enciklopédia, hivatásos túlélő és szelíd mesélő – marhabőr kalapban és talpig terepszínben. Csak akkor szólal meg, amikor a helyzet úgy kívánja, és a helyzet folyton úgy kívánja, mert a búbos vöcsök két kis búbos juniort noszogat, a kárókatona törpeharcsára megy, és a bakcsó, ez a sztoikus bölcs, csak ül és néz mint nagy dolgok tudója. Tutajos minden fészket ismer és viszont, a sarkon túl egy szövőmadár lakik, amott meg egy nádirigó, és nincs az a motorzaj, melyben Tutajos, a szuperhős ne hallaná meg a vidra ugatását. A helyiek – fák, madarak, vidrák – magasról tesznek a napi politikára, és nem zavarja őket, hogy a csodás tündérfátyol bizony bevándorló – Észak-Amerikából érkezett megfontolatlanul hozzánk.
Aki Tiszafüreden jár, és jót akar magának (meg néhány óra lápi varázslatot), keresse Tutajost! A Tisza embervilágának különleges példánya ő – ezt bármely vidra vagy méltatlanul letavirózsázott tündérrózsa megerősítheti.
