Tíz háztartás ívóvízkészletét pisilte a csatornába naponta a híres brüsszeli szobor

  • narancs.hu
  • 2019. március 26.

Lokál

Ezen most változtatnak.

Nem pisil többé ivóvizet a híres brüsszeli Manneken Pis-szobor: a város illetékesei ugyanis a közelmúltban azzal szembesültek, hogy a pisilő kisfiú szobrából napi 1000-2500 liter friss víz ömlik egyenest a csatornába.

A közkedvelt szökőkút a 61 centiméter magas meztelen fiúcskával Jérôme Duquesnoy barokk mester műve, a belga főváros egyik közkedvelt látványossága. Az eredeti szobor 1619-ben készült, ma már egy brüsszeli múzeum gyűjteményének darabja, egy másolat helyettesíti a Grand Place mellett, írja a Guardian alapján az MTI.

A közelmúltban Régis Callens, egy helyi energetikai szakember állapította meg, hogy a szoborból naponta mintegy 1000-2500 liter tiszta ivóvíz, tíz háztartás szükséglete folyik el és vész kárba.

false

 

Fotó: Wikipedia CC

"Azt hittük, zárt rendszerű és semmit sem fogyaszt" - mondta Callens, aki a szobron elhelyezett mérő adatait vizsgálta meg, amelyre senki ügyet sem vetett korábban.

A kifolyó víz elvezetésére a héten készítettek egy csatornát, amelyből visszavezetik a vizet a szoborhoz. Később egy állandó vízkeringető rendszert is építenek hozzá.

Benoît Hellings, az egyik brüsszeli városatya elmondta: négyszáz év után először nem friss vizet pisil a Manneken Pis. "A város most megvizsgálja az összes központi szökőkutat, hogy ne fordulhasson elő hasonló pazarlás. Emellett az iskolákban és a sportcentrumokban is ellenőrzik a hasonló kutakat. Példát kell mutatnunk, és mindenkit arra bíztatunk Brüsszelben, hogy figyeljen a vízfogyasztására" - fűzte hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.