Mi lesz a Nagykörúttal?

Udvar, tartás

  • - legát -
  • 2012. március 24.

Lokál

Nemcsak a csillogó kirakatok, a premier filmszínházak és az elegáns eszpresszók miatt volt egykor oly vonzó a Nagykörút. Nem kis izgalmat jelentettek az udvari üzletek, a maszekvilág fellegvárai is. Az egykori szürke zóna ma is létezik, bár utcán át már alig érkezik vevő.

*

A Nagykörút sohasem volt százszázalékos grand boulevard, kezdettől fogva más súlycsoportba tartozott a Ferenc körút és az Erzsébet körút, míg az utóbbi fényárban úszott hosszú évtizedeken át, az előbbi csupán szürke főútvonalként működött. Ami pedig a korzózást illeti, a József körút kifejezetten veszélyes környéknek számított, ellentétben a nett Teréz körúttal. Noha mára a szedett-vedett jelleg a Petőfi hídtól a Margit hídig ér, a Nagykörút hanyatlása elsősorban az Erzsébet és a Teréz körúton szembeötlő. (A Szent István körút tán tartja magát, a Ferenc és József körút pedig egyszerűen úgy maradt.) E két egység, amely Kádár alatt a Lenin körút nevet viselte, a "körúti hangulat" meghatározó szakaszává vált. "Az úttest mindkét oldalát a XIX–XX. század fordulóján épült, eklektikus stílusú épületek szegélyezik. Mégis érdemes szemügyre vennünk ezeket a házakat, mert mai, kicsinosított, helyreállított állapotuk az ellenforradalom utáni esztendők lendületes újjáépítő munkáját dicséri. A városfejlesztő munka sikere a Nagykörút 1958-ban felszerelt, világvárosi jellegű világítása is. Sok 'érdekesség' kínálkozik ezen az útszakaszon is a bevásárolni és szórakozni vágyó vidéki számára. Itt található a Hangszer-kereskedelmi Vállalalat zongoraterme, a város legnagyobb vas- és edényáruháza, színesbútor-áruháza és sok más üzlete" - lelkesedett a turistáknak kiadott Budapesti zsebkalauz (Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 1959) névtelen szerzője a kötet Nagykörútról szóló fejezetében, majd hozzátette: "A Nemzeti Színháznál már a József körút kezdődik, amelynek látnivalóit villamosról fogjuk megtekinteni."


Fotó: Fortepan

Arról viszont nem esik szó, hogy a Lenin körúton nemcsak a nagyszabású üzletek csillogó kirakatai vonzották a népet: a házak udvarában a maszek/kisiparos felső tízezer szállt szembe a hiánygazdasággal - figyelemre méltó sikerrel. Az itt működő boltosok és szolgáltatók az átlagosnál drágábbak voltak, ám egy "körúti" szabónál, cipésznél készült holmi, később a kötött pulcsik és házi farmerek minőségéhez nem férhetett kétség, maga a helyszín biztosította a garanciát. S ne feledkezzünk meg a trafikok, vegyeskereskedések magánimport révén beszerzett, gyakran pult alól kínált egyedi árukészletéről sem: a tenyérnyi üzletek a nyugati illúziót árulták - olykor barkácsmódszerekkel. Csak egy példa: a Podmaniczky (akkor: Rudas László) utca sarkánál lévő kapualji trafikos különféle nyugati popújságok posztereinek buszbérlet méretű repróit árulta - és vették, mint a cukrot.

Csak törzsvásárlóknak

Harminc-negyven évvel ezelőtt az udvari üzlet bérlője (akkoriban tulajdonosról szó sem lehetett) méltán érezhette magát kivételes helyzetben, akár az élet császárának, ám a rendszerváltás után e trón ledőlt.

Kissé meglepő, hogy a Teréz körúton ma is szép számmal találni udvari üzleteket, ám ezekben a hagyományos divatáru ritkaságnak számít. A boltok többsége specializálódott: jósda, tetoválószalon, katonai ruházat, pókerkellék-szaküzlet, minden, amit csak el lehet képzelni, ám hiába a szubkultúrák fölénye, a prímet az esküvői ruha viszi a Teréz körúti udvarokban. A Nyugati és a Király utca között alig van olyan ház, melynek udvarában (esetleg az első emeletén) ne fogadná valaki a jeles ünnepre készülődő hölgyeket. A többnyire virág-, illetve y-ra végződő női neveken futó üzletek egysíkú kínálata leginkább azért ejt zavarba, mert ekkora mennyiséggel vélhetően fél Budapestet menyasszonyi ruhába lehetne öltöztetni.

"Nincs itt semmi titok, sokan több szalont is bérelnek, azért van itt ennyi esküvőiruha-bolt" - magyarázza az egyik üzlet tulajdonosa, gyorsan hozzátéve, hogy ő nem tartozik közéjük. "Én ezt az egyet viszem, kölcsönözni és vásárolni is lehet itt, de gondolom, nem lepődik meg, ha azt mondom: az egyik napról a másikra élünk, de nem amiatt, hogy a környéken mindenütt a konkurenciát látni. Ha valaki esküvői ruhát akar, sorra veszi a boltokat, és biztosan talál kedvére valót. Meg aztán árban is nagy különbségek vannak."

A szomszédos házban működő táskás-bőrdíszműves szerint azonban az esküvői ruha csak azért fut, mert ez az egyetlen dolog, amire az emberek nem sajnálják a pénzt. "Az viszont nem igaz, hogy a menyasszonyok itt korzóznának boltról boltra. Nézzen körül, uram! Ki mer csak úgy ide bejönni? Megrendelik az interneten vagy valami kozmetikusnál katalógusból, aztán csak próbálni jönnek. Két éve csinálom ezt a boltot, de egy kezemen meg tudnám számolni, hány vevő jön be egy héten az utcáról. Törzsvásárlóink vannak, idősebbek, szívesen járnak ide, mert mi valóban a vevővel foglalkozunk, nem úgy, mint a bevásárlóközpontokban a körömreszelgetős eladók. Az árut közvetlenül a gyártótól szerezzük be, mivel csak az árban tudunk versenyezni. Nézze meg azt a bőr utazótáskát! Nálunk 46 ezer, a West Endben nyolcvanöt." A férfi azt nem árulta el, mennyiért bérli 24 négyzetméteres üzletét, de szomszédjától, aki régi hanglemezekkel kereskedik - szintén kizárólag törzsvevőknek -, megtudtuk: a tizenvalahány négyzetméteres helyiségért 27 ezret fizet havonta, de nem az önkormányzatnak.

"Még a kilencvenes évek elején privatizálták az összes jobb boltot" - tudtuk meg egy régiségkereskedőtől, aki 40 ezret fizet harminc négyzetméteres üzletéért. - Az ügyvéd urak fillérekért vásárolták fel az ingatlanokat, amíg nem nyíltak meg a plázák, kaszáltak is rendesen. De most, hogy pang az üzlet, nem kérhetnek többet. Nekem persze ez is sok, épp hogy kitermelem a költségeket, de mit csinálhatnék? Jobb helyen nem tudnék boltot nyitni, a rosszabban meg biztosan éhen halnék."


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.