A Nagykörútnak több gazdája van: az utak, a járdák és az utcabútorok állapotáért, kialakításáért a Fővárosi Önkormányzat a felelős, míg a üzletek tulajdonjoga vagy a kerületi önkormányzatok kezében vagy magántulajdonban van. De ma már egy ilyen bérlet/tulajdon nem tekinthető aranybányának: nincs olyan szakasza, amelyre valamelyik bevásárlóközpont ne gyakorolna befolyást. Hozzáértők és laikusok, a hivatalos szervek közül nem is egy - például a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vagy Terézváros Önkormányzata - a plázákat okolja a Nagykörút szolgáltatói színvonalának romlásáért.
Fotó: Sióréti Gábor
Erő Zoltán építész, a Palatium Stúdió Kft. ügyvezetője és a 4-es metró állomásainak vezető tervezője szerint a plázák kiskereskedelmet rontó hatása nem kérdőjelezhető meg, de úgy véli, a körút jelenlegi állapotáért nem csak a plázák építtetői a felelősek. "A terület sorsa alapvetően attól függ, mi lesz a város egészének sorsa, együtt fejlődik-e vagy hanyatlik azzal - mondja. - A Nagykörút mai állapota kifejezetten jónak mondható, különösen, ha összehasonlítjuk például a Rákóczi úttal vagy a Kossuth Lajos utcával. Míg ez utóbbiakon az elmúlt évtizedben a kiskereskedelem tönkrement, itt az üzletek, vendéglátóhelyek azért megmaradtak, sok helyen megújultak. Ez nem utolsósorban a körút nagyvonalú kialakításának köszönhető, annak, hogy a széles járdák fasora és a parkolósáv a gyalogos forgalmat élesen elválasztja az autós forgalomtól, bár itt is óriási eltérések vannak: más a Szent István körút, és megint más a józsefvárosi, ferencvárosi szakasz" - állítja az építész szakember.
Carpe Diem
E különbségeket erősen befolyásolta, hogy a rendszerváltás utáni időszakban hatalmas magántőke ömlött a városba, ám evvel a lehetőséggel sem az önkormányzati rendszer, sem a hatósági, városépítészeti szabályozás nem tudott élni. "A vadkapitalista logika mentén működött a belvárosi építési területek megszerzése - értelmezi a folyamatot Martinkó József építészkritikus. - A Westend fejlesztése jól példázza a történteket: az állam szabadulni akart a rehabilitálandó ipari területtől, a MÁV-tól megvásárolható, Nyugati pályaudvar melletti telkektől, a főváros és a kerület viszont csak a beruházott pénzt látta, és a hosszú távú hatásokra senki sem akart gondolni. De említhetném a közelmúltból a Corvin-Szigony negyedet: itt a kerület úgy szabadult meg a szlömös városrésztől, hogy kizárólag a tőkét hozta helyzetbe, ám nem számolt a jövőbeni városi érdekekkel."
Schneller István, Budapest volt főépítésze 2006-os távozásakor készült beszámolójában rámutatott arra, hogy a kettős önkormányzati rendszer működési hibája nagyban hozzájárult, hogy a tőke határozta meg a tervek, szabályozások alakulását. Ritkán fordult elő, hogy a rendezési tervhez rendelték volna hozzá a fejlesztést, a beruházást, annál gyakrabban, hogy a rendezési terveket úgy módosítgatták, hogy az a beruházó szempontjából ideális legyen. Ebben a bizonytalan működésben Schneller is a belső kerületek plázáit látta a leginkább károsnak a város életében. Martinkó szerint a belvárosi bevásárlóközpont mégsem ördögtől való találmány. "Egy pláza építésénél is a minőség mellett az a legfontosabb, hogy a lépték és a funkció milyen mértékben avatkozik be a város működésébe. Jó példa erre Jean Novel francia építész plázája a londoni Cityben, amit 2010-ben adtak át, a St. Paul-katedrális mögött. Ez egy zseniális, a városi szövetbe szervesülni képes épület, de találunk Berlinben, Párizsban is példákat szép számmal. Ráadásul - tette hozzá Martinkó - korábban is léteztek olyan épületek, amelyek a koncentrált vásárlást, azaz az akkori 'bevásárlóközpontokat' jelenítették meg a Nagykörúton vagy annak vonzáskörzetében. Az Andrássy úti Párizsi Nagyáruház a 20. század elejének, a Blaha Lujza téren épült Corvin Áruház (1926) a húszas éveknek a 'plázája' volt, a második világháború után pedig sorra nyíltak a Rákóczi úton az 'állami áruházak', például a Lottó, az Úttörő, a Verseny, melyek sok tekintetben a mostani bevásárlóközpontok előfutárainak tekinthetők."
Az előző városvezetés ügyeit jól ismerő informátorunk elmondta, hogy a fővárosnak nemcsak városfejlesztési terve, de kereskedelmi koncepciója is volt, ám ebből a kerületekkel való egyeztetés miatt semmi nem valósulhatott meg. Vagyis nem program vagy szabály híján lett a Nagykörúton a kiskereskedelem (is) azzá, amivé: a főváros érdekérvényesítő képessége nem volt elegendő ahhoz, hogy a negatív tendenciákra hatással legyen. Az itt működő üzletek teljes mértékben kiszolgáltatottakká váltak és válnak, és mivel sem a parkolóhelyek tekintetében, sem "komfortérzetben" nem képesek versenyre kelni a bevásárlóközpontokkal, egyedüli életben maradási stratégiájuk a negatív árverseny. Ennek következtében viszont nincs pénz pluszalkalmazottakra, akikre nemcsak az áru mozgatását és az eladást, de a takarítást, a kirakat rendszeres tisztítását is bízhatná az üzlettulajdonos/bérlő, arról pedig nem is álmodhat, hogy a kirakatot dekoratőrrel terveztesse.
Kiadjuk, dobra verjük
Megkerestük az illetékes kerületek önkormányzatait is, és arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e valamilyen jövőképük a Nagykörútról, milyennek látják jelenlegi állapotát. "Főépítészünk, Arató György szakmai álláspontja az, hogy a Nagykörút - beleértve a kerületünkkel határos részét is - megérett a megújításra annak érdekében, hogy arculata a bécsi Ring vagy a párizsi Champs-Élysées színvonalára kerüljön, hiszen adottságai meglennének ehhez" - nyilatkozott lapunknak Gellért Lajos, a XIII. kerület sajtó- és nemzetközi referense, ám ennél többet nem árult el. Hajdú Kitti, Erzsébetváros sajtóreferense szerint "mivel a közút, a járdák a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában vannak, a forgalomszabályozásra, a parkolásra, a közösségi közlekedésre, a zöldterületek fenntartására vagy bővítésére Erzsébetváros legfeljebb javaslatokat tehet a tulajdonos felé". Ellenben úgy vélte, hogy mivel a körút teljes hosszában fővárosi település-értékvédelem alatt áll - bár csak véleményezési joga van a Főpolgármesteri Hivatal Városépítési Főosztályának -, a védelem kapcsán a reklámok kihelyezése, a nyílászárócserék, beleértve a portálokét is, legalább bejelentési kötelezettség alá esnek. "Ennek eredményeként, részben a helyi építési szabályzat, részben a főépítész és a kerületi építési hatóság 'kézi vezérlésével' őrködni lehet a városkép védelme felett" - mondta.
Ám ez a védelem a gyakorlatban édeskevésnek bizonyul. Megkérdeztünk nem egy, a Nagykörút építészeti elemeitől erősen elütő üzlet bérlőjét és tulajdonosát, köztük egy ázsiai diszkontot működtető bérlőt is. Elmondták, hogy a portál kialakításához nem kértek engedélyt, jó páran a bejelentési kötelezettséggel sem éltek, vagy időközben megváltoztatták a bejelentett arculatot. Nyugodt szívvel tehették mindezt, mert a gyakorlat is azt mutatja, hogy efféle ellenőrzés nincs. Az önkormányzatok örülnek, ha a bérlő pontosan és rendesen fizet" - mondta el lapunknak egy üzlettulajdonos.
Arról, hogy egy nagykörúti bolt hogyan és miként kerül magántulajdonba, nagyjából azonos logika mentén döntenek a kerületi önkormányzatok. Ha van bérlő, akkor megtartják, de ha huzamosabb ideig - maximum 1 évig - nem akad jelentkező, elárverezik. Az önkormányzatok tulajdonában lévő nagykörúti üzlethelyiségek bérleti díja sok minden függvényében változik. Józsefváros polgármestere, Kocsis Máté lapunknak elmondta, hogy a bérleti díj a helyiség értékétől és a benne végzendő funkcióktól függ. Vagyis két egymás mellett lévő, nagyjából azonos méretű, körülbelül egy időben bérbe adott helyiség bérleti díja az ott folytatott tevékenységtől függően eltérő lehet: a vendéglátásért többet kérnek, mint például a ruhakereskedelemért.
A bérleteket illetően a XIII. kerület számít kivételnek: ott először ötéves előbérlet-szerződést kötnek, és amennyiben a bérlő teljesíti kötelezettségeit és a tevékenysége ellen sincs lakossági panasz, újabb öt évre szerződnek. Gellért Lajos sajtóreferens elmondta, hogy mivel a Szent István körúti helyiségeiket folyamatosan bérlik, nem tervezik az értékesítésüket.
Barna mező, zöld gyep
Noha az önkormányzatok próbálnak a maguk módján megoldást találni a helyzet rendezésére, (különösen a fővárossal való) együttműködésről nem beszélhetünk. Az elmúlt húsz évben szinte kizárólag a Nagykörút fejlődési lehetőségeit hátrányosan befolyásoló döntések születtek és születnek annak ellenére, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak átfogó városstratégiai programja, a 2005-ös Podmaniczky Program, illetve a három évvel későbbi Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) is foglalkozott a kérdéssel. Ráadásul ez utóbbit széles körű egyeztetés (kerületek, üzleti, fejlesztői és civil szféra) is megelőzte, ám az elképzelésekből - például, hogy az egész Nagykörutat egységes korzóként kell kezelni - semmi sem valósult meg.
A kialakult helyzetre egyelőre nincs megoldás, így marad az álmodozás. Martinkó József szerint a Nagykörútra úgy kellene nézni, mint egy hatalmas, nyitott plázára, de nem úgy, ahogy például az IVS-ben, hanem mint egy teljesen önálló, "barnamezős" rehabilitációs övezetre. "A modell nem új. Az egykori Fővárosi Közmunkák Tanácsa is hasonlóképpen járt el akkor, amikor az 1870-es években egyszerűen 'kiszabályozta' a Nagykörutat és Sugár (Andrássy) utat. Ha lenne ilyen egységes akarat és fejlesztési stratégia, akkor a Nagykörút teljes hosszában egy speciális plázává válhatna, ahol a bérlői mix, az arculat, a bérleti díjak egyaránt meghatározhatók. Kisebb léptékben és magántőkéből, de ezt a konstrukciót látjuk egyébként a Deák Ferenc utcai Fashion Streeten sikeresen megvalósulni. Egyébként pedig, ha az autógyárak idetelepülése adókedvezménnyel támogatható, miért ne lehetne megtenni ugyanezt a körúti boltosokkal, a kkv-szektor szereplőivel is? Miért ne lehetne néhány évig adókedvezménnyel támogatni azokat az üzemeltetőket, akik költenek az üzletek arculati megjelenésére, kirakatokra, homlokzatra, graffitimentesítésre, takarításra, műszaki karbantartásra, korszerűsítésre?"
"Ha valaki venné a bátorságot, és hozzányúlna a Nagykörúthoz, akkor azt a legradikálisabban kellene" - véli Kiss-Gál Gergely, az Atelierarchitects kreatív stúdió építésze, aki szerint a Nagykörúton egysávos út is elég lenne, és Berlin mintájára a 4-6-os vonalát be lehetne füvesíteni. Persze Kiss-Gál tisztában van avval, hogy milyen komoly feladat kiváltani a körút forgalmát, de a kételkedőknek azért ellenpéldaként említhető, hogy ez a feladat sikerült a Ráday utca és a Kiskörút esetében is.
Minden aggodalmunk és jobbító szándékunk közepette azonban arról se feledkezzünk meg, hogy ha egy városrészről kimondjuk, hogy rossz, akkor az előbb-utóbb - önbeteljesítő jóslatként - valóban rontani fogja a hangulatát, megítélését, s a végén a befektetői érdeklődésből valóban kiesik az adott terület. Ennek fényében mondjuk hangosan, hogy a Nagykörút jó, a többi pedig csak "gondolva van".
Kossuth Lajos másik arcaNéhány évvel ezelőtt két fiatal grafikus emlékezetes akciót hajtott végre. Csordás Zoltán és Fodor Gergely megtervezte egy Kossuth Lajos utcaszakasz boltjainak arculatát, majd publikálta a képet. A spontán alakított, harsány és ízléstelen boltfeliratok, kirakatok helyébe ízléses és átgondolt látványokat montíroztak. Rámutattak arra, hogy lenne megfelelő szürkeállomány, tervezői tehetség ahhoz, hogy a bolttulajdonosok sikeresebb vállalkozók legyenek, ráadásul a város is szépüljön. Már csak a közös stratégia és átgondolt szabályozás hiányzik. |
