"Nem olyan, mint a többi nőé. Ha tükörbe nézek, nem tetszik. Nem feltűnő ugyan, ha levetkőzöm, nem lehet kiszúrni, de zavar, nehezebben állok rá az orális szexre. Mi van, ha megjegyzést tesz rá, vagy nem szól semmit, de mégse tetszik neki. Nézem a lapokban a sok pici, csinos puncijú nőt, és én is ilyenre vágyom" - Tünde (41) nehezen mondja ki, mi is a baja: a kisajkai nagyobbak a nagyajkaknál. Ezért szeretné levágatni őket, szaknyelven szólva: kisajak-redukciót vagy szeméremajak-plasztikát végeztetne magán. Férjének semmi baja Tünde puncijával, sőt, neki így jó, ahogy van, de ha Tünde jobban érzi magát tőle, rászánják azt a négyszázezer forintot.
Tünde júniusra kapott időpontot attól a plasztikai sebésztől, aki korábban a hasát, a csípőjét, a fenekét és a karjait is megcsinálta. Nem tartja csonkításnak a beavatkozást, bár kicsit tart attól, hogy érzéketlenné válhat. 14 évvel ezelőtti gátsebét még ma is megérzi, ha körmével véletlenül odakap, pedig azt csak egy öltéssel varrták össze. Ha lányai plasztikáztatni akarnák magukat, támogatná őket, az arcukat kivéve: "Ha roszszul töltik fel a szádat, csak utántölteni tudják, visszavenni belőle nehéz. De nagyon riasztó az orrműtét is, amelynek során összetörik az orrodat. Ezekhez képest a punciplasztika rendben van" - összegez Tünde.
Pedig nem hosszadalmasabb beavatkozásról van szó: az érzéstelenítő Lidocain előtt nyugtatót és fájdalomcsillapítót is kap a nő, ezt követően az előzetesen bejelölt kisajkakat levágják, majd vérzéscsillapítás után összevarrják. A felépülés minimum hat hét, maximum három hónap lehet - ez idő alatt pihenni kell, nem szabad szexelni, az esetleges gyulladást antibiotikummal és fájdalomcsillapítóval enyhítik.
Varrass föl, szívass le, ültess be!
A korai szövődmények között a gyulladás, a sebszétválás, az erős vérzés fordulnak elő, a nem megfelelően hegesedő részekhez később újra hozzá kell nyúlni. Ha nem szimmetrikusan vágja le a sebész, újra műtét következik. Késői szövődmény lehet a terület elérzéketlenedése; ha túl kicsire veszik az ajkakat, megsérülhet a csikló, vagy a gyulladás átterjedhet rá, és ettől elhalhat.
De Magyarországon is egyre többen keresik fel a plasztikai sebészt ugyanazzal a kéréssel, mint Tünde. Divatossá váltak a vagina-szűkítő, vagy ahogy a szakzsargon mondja, vaginafiatalító műtétek és a hüvelyt állítólag érzékenyebbé tevő, a nőgyógyászok által is vitatott G-pont-megerősítő beavatkozások is.
Az Amerikai Plasztikai Sebészek Szövetségének (ASPS) adatai szerint az elmúlt években a vaginaszűkítő beavatkozások aránya harmincszázalékos emelkedést mutat, a brit egészségügyi minisztérium adatai szerint pedig a kisajak-redukáló műtétek aránya az elmúlt öt év alatt megduplázódott az Egyesült Királyságban. Van olyan klinika, ahol az elmúlt két évben megtriplázódott a műtétek száma.
"Anatómiailag az számít normálisnak, ha a nagy szeméremajkak körülveszik és elfedik a kisajkakat. A kis szeméremajkak feladata a hüvely, a húgycső és a klitorisz védelme. Az orvosi szakmán belül az esztétikai műtétek indikációját egyedülállóan nem az orvos szabja meg, hanem a beteg maga. Előfordul, hogy a betegnek panaszt okoz közösülésnél, hogy túl nagyok a kisajkai, de ha önértékelési zavara, pszichés problémái vannak tőle, az is indokolja a redukciót" - mondja Bene Ruzsena. A plasztikai sebészt rengeteg nő keresi fel ezzel, és olyan még nem volt, hogy "ne lett volna indokolt" a beavatkozás. Bene Ruzsena a nyolcvanas évek végén kezdte a szakmát, s azóta nemcsak az igények, de a szépség fogalma is megváltozott.
"Akkor negyven alatt általában nem végeztünk ránctalanító műtétet, ma huszonévesen is van erre igény. Gyakran fordul elő, hogy valaki a munkája megtartása miatt keres föl minket, hiszen csak fiatal külsővel tud piacképes maradni. Tíz éve legfeljebb a szépségiparban dolgozók fordultak szeméremajak-plasztika miatt sebészhez, ma világszerte divatba jött, hogy tizenéves lányok ezt kérik érettségire."
A plasztikai sebész szerint több etikai problémát vet fel, ha egy orvos, miután látja, hogy mely testrészek "kifogásolhatók esztétikailag", ezt tudomására is hozza a betegnek, sőt árajánlatot is ad. Van olyan hely, ahová a nő egy orrműtét miatt indul, és több, más testrészére kiterjedő ajánlattal jön el.
Tünde szerint, ha az ember egyszer megcsináltatja valamijét, onnantól kezdve csak azt nézi, mely testrészét tökéletesíthetné még. Õ maga hasplasztikával kezdte. "Volt egy kis komplikáció, a bőr alatt nagy mennyiségű víz gyűlt össze, amit hatalmas fecskendő segítségével szívtak ki. Elájultam a fájdalomtól, pedig különben jól tűröm" - mondja a nő, akiből sokáig egy kis lyukon át csordogált kifelé a víz. Amikor azonban két hónapos gyógyulási fázis után először vehetett föl csípőnadrágot, szinte repkedett az utcán. A következő körben a csípőjéről, combjairól, derekáról és a karjairól szívatta le a zsírt (sajnos ha hízik, ezekre a helyekre nem, de máshová annál inkább ugranak a kilók). Van egy ismerőse, aki szűzhártyával lepte meg a férjét a születésnapján, mert az "mindig is szeretett volna egy szűz nővel lenni".
Lívia hasáról kéttenyérnyi bőrt és két centi hájréteget nyúztak le, a bőrt lejjebb húzták, új köldököt csináltak. Felszabadultan ment a strandra, egészen pár évig, amikor lógó mellei kezdték zavarni. "Nem tudtam annyira fölemelni, hogy szépen álljanak. A mellbimbóm lefelé nézett; most melltartó nélkül is járok. Az orvosom azt mondta a mellfelvarrás előtt, hogy ötvenszázaléknyi esélye van, hogy nem tudok majd szoptatni, mert miután levágták a mellbimbókat, nem biztos, hogy ugyanoda sikerül visszavarrni a tejcsatornákat. Valóban nem tudtam szoptatni."
Lívia azért feküdt fel a műtőasztalra, hogy önbizalmát visszaszerezze: mindig kisebbségi komplexusa volt, hogy nem elég feszesek a mellei, strandra emiatt se járt. "Azt se tudtam, milyen sötétben legyek a férfiakkal, úgy szégyelltem magam."
A műtétet négy órán át, altatásban végezték. A melle alatt és a bimbótól lefelé vágtak, a mellbimbóit pedig körbe. A műtét után durván belázasodott, és meglepte az iszonyatos fájdalom is, ami jó három hónapig eltartott - az antibiotikum és a Cataflam ellenére. Feküdnie kellett, speciális melltartót viselt, ha fölkelt, kezével alulról kellett megtámasztani a melleit. Implantátumra azért nem gondolt, mert egyik barátnőjének ki kellett szedni a szivárgás miatt.
Amikor Lívia először meglátta az új melleket, sírógörcsöt kapott: gömbölyded formájukat csak később nyerték el, hónapokig furcsán szögletesen álltak. Akkor azonban hónapokig büszkén járkált strandra és vetkőzött le otthon. A mellfelvarrás korai szövődményei (ödéma, erős vérzés, gyulladás, bőrelhalás, túlhegesedés, a bimbók átmeneti érzékzavara) nem jelentkeztek Líviánál, de a műtét óta (melynek során elvágják az idegeket) tompábban érzékeli a dolgokat. "A hasammal is ez a helyzet, de ott nem volt olyan feltűnő. A mellem csak erősebb ingerekre reagál, a gyengéd simogatást nem érzem. De nem emiatt, hanem az iszonyú fájdalom miatt fontolnám meg, hogy újra kés alá feküdjek. De most is van néhány testtájék, amit újra akarok formálni."
Tökéletes herék
"Vajon mit szólnánk hozzá, ha ugyanilyen arányban herezacskó-csonkítást hajtanának végre a férfiakon? Sok férfinak lóg a herezacskója, és ezt a természetes dolgot is kikiálthatnánk kórosnak." Hoppál Bori testtudatoktató szerint minden kor szépségideálja illúzió, amelynek csak a nők elenyésző százaléka tud megfelelni, a többség elhiszi a férfiak által manipulált szépség- és kozmetikaiparnak, hogy nem elég jó a teste. "Amikor a puncik sokféleségét mutatom nőknek képeken, az első reakció mindig a döbbeneté, az undoré. Miközben egy férfi nemi szervről csak ritkán jut eszünkbe a szégyen. A zavar azonban a fejekben, nem a testekben van: a tükörben nem a testet látjuk, hanem a fejünkben lévő tartalmakat vetítjük ki."
Hasonló következtetésekre jutott a British Medical Journal. 2007. májusi számában az eddigi legátfogóbb kutatást közölték arról, hogyan vélekednek testükről a szeméremtest-plasztikát választó nők. A BMJ szerint a nők uniformizált, lapos, prepubertáskorban lévő lány puncijához hasonlóra vágynak. A plasztikai sebészhez gyakran hirdetések vagy pornóújságok képeit viszik magukkal - tudomást sem véve arról, hogy azokat digitálisan megváltoztatták. De előfordul, hogy a párjukkal jönnek, aki maga bök rá a lapban a kívánt puncira.
Úgy tűnik, egyelőre hiába igyekeznek lenyesegetni az ipar vadhajtásait, az üzlet továbbra is dübörög. Pedig két éve az amerikai szülész- és nőgyógyászkollégium, valamint az amerikai plasztikai sebészek társasága nyilatkozatot adott ki a G-pont-megerősítő beavatkozások (5500 dollár) és a szűzhártya-visszaállító (7000 dollár) műtétek ellen, mindkettőt túl veszélyesnek és hatástalannak ítélve. Megállapították azt is, hogy e sebészeti beavatkozások nem javítanak a testképen és a szexuális életen. Az amerikai szülész-nőgyógyászok a szülés utáni kitágult hüvely problematikájára sem a kést, hanem a hüvelyizomzat-erősítő gyakorlatokat ajánlják.
Tavaly nyáron az ausztrál nőgyógyászok is feketelistára tették a vaginafiatalító műtéteket, mivel tapasztalataik szerint egyre több nő keresi fel orvosát a műtétek következményeként fellépő sebekkel, fertőzésekkel és a megváltozott szexuális észleléssel.
