helyrajzi szám

Vasarely térplasztika

Lokál

Az 1976-os vasutasnap nem csak a tisztavatás miatt volt emlékezetes.

A központi ünnepséget a MÁV büszkeségének számító, legkorszerűbb létesítményében, a Déli pályaudvaron tartották, amely nemcsak modern külseje és berendezései, de a tervező, Kővári György következetes építészeti megoldásai miatt is kiemelkedőnek számított. Ehhez kapcsolódott, hogy a korszak legfelkapottabb emigráns képzőművésze, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) Zsolnay-csempékből kirakott kompozíciót ajándékozott a vasútnak. „Az újat, a korszerűt tükrözi az ünnepség színhelye, a Déli pályaudvar, és ezt képviselik az újonnan avatott fiatal tisztek is. Az újat jelképezi az ünnepség keretében a pályaudvar előtti nyitott aluljáróban átadott modern képzőművészeti alkotás, Victor Vasarely műve, amelyhez hasonló díszíti Párizsban a Nemzetközi Vasút Egylet, az UIC palotáját is” – írta az eseményről a Népszabadság, ám az csak jóval később derült ki, hogy a mű igazából Vasarely munkatársának, Sikota Győző keramikus-művészettörténésznek köszönhető, aki nem csak az UIC székház díszítésében vett részt. „Mondtam Urbán Lajosnak, aki akkor a MÁV vezérigazgatója volt, ma közlekedési miniszter, hogy csináljunk a megmaradt csempékből Budapesten, a párizsihoz hasonló, kicsinyített másolatot, ő beleegyezett és Vasarely azt mondta nekem: »Jó, rád bízom, biztosan jó helyet találtok neki«” – utalt 1985-ben a csak „geometrikus képként” emlegetett mű keletkezésére Sikota Győző, akinek a közbenjárása nélkül Vasarelynek eszébe nem jutott volna a Déli pályaudvar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.