helyrajzi szám

Vasarely térplasztika

Lokál

Az 1976-os vasutasnap nem csak a tisztavatás miatt volt emlékezetes.

A központi ünnepséget a MÁV büszkeségének számító, legkorszerűbb létesítményében, a Déli pályaudvaron tartották, amely nemcsak modern külseje és berendezései, de a tervező, Kővári György következetes építészeti megoldásai miatt is kiemelkedőnek számított. Ehhez kapcsolódott, hogy a korszak legfelkapottabb emigráns képzőművésze, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) Zsolnay-csempékből kirakott kompozíciót ajándékozott a vasútnak. „Az újat, a korszerűt tükrözi az ünnepség színhelye, a Déli pályaudvar, és ezt képviselik az újonnan avatott fiatal tisztek is. Az újat jelképezi az ünnepség keretében a pályaudvar előtti nyitott aluljáróban átadott modern képzőművészeti alkotás, Victor Vasarely műve, amelyhez hasonló díszíti Párizsban a Nemzetközi Vasút Egylet, az UIC palotáját is” – írta az eseményről a Népszabadság, ám az csak jóval később derült ki, hogy a mű igazából Vasarely munkatársának, Sikota Győző keramikus-művészettörténésznek köszönhető, aki nem csak az UIC székház díszítésében vett részt. „Mondtam Urbán Lajosnak, aki akkor a MÁV vezérigazgatója volt, ma közlekedési miniszter, hogy csináljunk a megmaradt csempékből Budapesten, a párizsihoz hasonló, kicsinyített másolatot, ő beleegyezett és Vasarely azt mondta nekem: »Jó, rád bízom, biztosan jó helyet találtok neki«” – utalt 1985-ben a csak „geometrikus képként” emlegetett mű keletkezésére Sikota Győző, akinek a közbenjárása nélkül Vasarelynek eszébe nem jutott volna a Déli pályaudvar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.