helyrajzi szám

Vasarely térplasztika

Lokál

Az 1976-os vasutasnap nem csak a tisztavatás miatt volt emlékezetes.

A központi ünnepséget a MÁV büszkeségének számító, legkorszerűbb létesítményében, a Déli pályaudvaron tartották, amely nemcsak modern külseje és berendezései, de a tervező, Kővári György következetes építészeti megoldásai miatt is kiemelkedőnek számított. Ehhez kapcsolódott, hogy a korszak legfelkapottabb emigráns képzőművésze, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) Zsolnay-csempékből kirakott kompozíciót ajándékozott a vasútnak. „Az újat, a korszerűt tükrözi az ünnepség színhelye, a Déli pályaudvar, és ezt képviselik az újonnan avatott fiatal tisztek is. Az újat jelképezi az ünnepség keretében a pályaudvar előtti nyitott aluljáróban átadott modern képzőművészeti alkotás, Victor Vasarely műve, amelyhez hasonló díszíti Párizsban a Nemzetközi Vasút Egylet, az UIC palotáját is” – írta az eseményről a Népszabadság, ám az csak jóval később derült ki, hogy a mű igazából Vasarely munkatársának, Sikota Győző keramikus-művészettörténésznek köszönhető, aki nem csak az UIC székház díszítésében vett részt. „Mondtam Urbán Lajosnak, aki akkor a MÁV vezérigazgatója volt, ma közlekedési miniszter, hogy csináljunk a megmaradt csempékből Budapesten, a párizsihoz hasonló, kicsinyített másolatot, ő beleegyezett és Vasarely azt mondta nekem: »Jó, rád bízom, biztosan jó helyet találtok neki«” – utalt 1985-ben a csak „geometrikus képként” emlegetett mű keletkezésére Sikota Győző, akinek a közbenjárása nélkül Vasarelynek eszébe nem jutott volna a Déli pályaudvar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.