A kegyetlenség ellen nem küzdhetünk ostobán

  • Schilling Árpád
  • 2015.09.21 10:25

Magyar termék

Ha már az államból élünk, mi, értelmiségiek, akkor vállaljuk is a felelősséget azért, amit a nevünkben művelnek. Schilling Árpád reakciója egy nemzetközi nyílt levélre.

Petícióval küzdeni a fasizmus ellen nehéz. Hogy ne mondjam, lehetetlen. Különösen akkor, ha a petíció olyan hülyeségeket állít, mint ez itt.

„Természetesen nem mi vagyunk felelősek azért, hogy destabilizálódtak és összeomlottak azok az országok, ahonnan most menekülnek az emberek. Nem mi változtattuk olyan hellyé őket, ahol állandó a rettegés, erőszakos halál fenyeget, az emberélet pedig ’magányos, szegény, állatias és rövid’. A mi országainknak – ellentétben azokkal, amelyek gyarmati és birodalmi múltat tudnak maguk mögött, a háború után pedig szélesre nyitották határaikat a bevándorlók előtt – nincsenek tapasztalataik arról, hogy milyen a mindennapi érintkezés a messzi országokból és távoli kultúrákból érkező emberekkel.” (A levelet a varsói Stefan Batory Alapítvány felhívására írta alá 100 értelmiségi, művész és politikus, főleg a kelet-közép-európai új uniós tagállamokból, köztük több magyarral – a szerk.)

Mindennapi érintkezés a magyar-horvát határon

Mindennapi érintkezés a magyar-horvát határon

Fotó: MTI

Lengyelország és Magyarország is tagja a NATO-nak és az EU-nak. Éppen ezért közvetlen vagy közvetett résztvevője volt egy sor olyan katonai akciónak, amelyek elsődleges célja volt egyes afrikai vagy közel-keleti országok kormányainak a megbuktatása. Mivel ezek a katonai akciók nem elég körültekintően voltak előkészítve és végrehajtva, illetve az akciók mögött álló államok elhanyagolták, avagy kizárólag önös céljaikra használták az újjáépítést, emberek milliói számára vált lakhatatlanná és élhetetlenné a korábbi otthonuk.

Azok a „bátor” értelmiségiek, akik most aláírták ezt a petíciót, szándékukkal ellentétesen nemhogy csökkentették volna a menekültválság körüli félreértéseket, hanem maguk is jelentősen hozzájárultak a Kelet-Európára oly jellemző tudatlansághoz. Ez a petíció csak arra jó, hogy megnyugtassuk nem túl aktív lelkiismeretünket: mi semmiről sem tehetünk, ráadásul nem is láttunk még se négert, se arabot, de vagyunk annyira jószívűek, hogy segítünk nekik, ha már itt vannak.

Fene a jó dolgotokat, barátaim! Hát ha már az államból élünk, mi értelmiségiek, akkor vállaljuk is a felelősséget azért, amit a kormányaink a mi nevünkben, a tőlünk kapott felhatalmazásra alapozva művelnek. Ne csak akkor emlegessük az EU-t, amikor a jótéteményeit élvezzük. Merjünk szembenézni vele, hogy európai polgárokként már nem hivatkozhatunk arra, hogy bezzeg nekünk nem is voltak gyarmataink, mert mi csak szerencsétlen kelet-európaiak vagyunk.

A helyzet az, hogy az Európai Unió kormányainak egy olyan problémát kell megoldania, aminek az előidézésében aktívan részt vettek. Nem humanitárius megfontolásból, nem keresztényi szeretetből kell most hosszú távú és hatékony megoldást találni, hanem azért, mert részben mi, európaiak hoztuk ilyen szerencsétlen helyzetbe ezeket az embereket. Felelősek vagyunk a tetteinkért. Felelősek vagyunk azért is, amit közvetlenül nem mi idéztünk elő, de a mi figyelmetlenségünk, léhaságunk, nemtörődömségünk volt az oka annak, hogy végül megtörtént.

A szívtelenség, a kegyetlenség ellen nem küzdhetünk ostobán, a közös bűneink palástolásával. Aki ezt a levelet aláírta, az vagy nem olvasta, hogy mi van benne, vagy olyan tájékozatlan, hogy jobb, ha többé semmilyen nyílt levelet nem ír alá.

Neked ajánljuk