Európai uniós állampolgárokként először is talán azt volna érdemes tisztáznunk, hogy melyek azok az értékek, amelyek maradéktalanul érvényesülnek minden tagállamban. Amennyiben ugyanis nincsenek ilyenek, a menekülő, avagy bevándorló, nem uniós polgárokon sem kérhetjük számon ezeknek az értékeknek a tiszteletét.
Az unió egyik alapállítása például, hogy minden ember, függetlenül annak vagyoni helyzetétől, származásától, vallási hovatartozásától, nemétől vagy szexuális orientációjától, szabad; és senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés, még akkor sem, ha nem ért egyet a többség akaratával.
Hát, már önmagában ez az egy feltétel sem teljesül az unióban maradéktalanul. Én csak magyar állampolgárként nyilatkozhatok az ügyben, hiszen ezt az országot ismerem immáron több mint negyven éve. Magyarországon nem ugyanazon jogok illetik meg az embereket, még akkor sem, ha Magyarországon születtek, magyar állampolgárok és az anyanyelvük is magyar. Magyarországon legsúlyosabban a szegény embereket közösíti ki a többségi társadalom. Hazánkban a hajléktalan embereket bűnözőként festi le az állami propaganda. A rendőrség bűnelkövetőként tekint a társadalom peremére szorult polgártársainkra, és ennek megfelelően a statisztikák azt mutatják, hogy a magyar közép- és felső osztály jelentős része megveti a nincsteleneket. Az uniós támogatások hazai felhasználását gondozó miniszterünk, Lázár János úgy fogalmazott, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Az uniós források felhasználása egyébiránt úgy történik, hogy a kormány a miniszterelnököt és pártját támogató elitnek juttatja az államháztartásba befolyt összeg tetemes részét. Az állam szociális kiadásait ugyanez a kormány radikálisan megkurtította, vagyis tervszerűen tartósította az „annyit is ér emberek” társadalmi státuszát.
A roma származású embereket Magyarországon nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint a nem roma származásúakat, már csak azért sem, mert kormányunk elkülönítve iskoláztatja és foglalkoztatja őket. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának első embere úgy tartja, hogy létezik szeretetteli szegregáció, amely elősegíti a roma diákok integrációját. Miniszterelnökünk nem is olyan régen úgy nyilatkozott, hogy nagyon örül az állami közmunkaprogram sikerének, mert látott valahol egy seregnyi cigány embert a helyi hivatal előtt szorgoskodni. A roma lakosság túlnyomó része ráadásul nehéz anyagi körülmények között él, ezért őket ebben a minőségükben is sújtja kirekesztés.
A magyar nők nem ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a férfiak, tekintettel arra, hogy a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint a nők akkor teljesítenék be a küldetésüket, ha őriznék az otthon melegét, és gondoskodnának a gyermekekről. A Fidesz parlamenti frakciójában ülő nők aránya nem éri el a 10%-ot. Magyarországon a nők átlagkeresete közel 25%-kal elmarad a férfiakétól.
A nem heteroszexuális irányultságú embereket sem illetik meg ugyanazok a jogok, hiszen, ahogy Orbán Viktor is említette, csak akkor nem vegzálják őket, ha nem csinálnak problémát. Probléma lehet például, hogy kézen fogva sétálnak az utcán. Ilyenkor, ha valaki megveri őket, akkor a rendőrség nem az elkövetőket veszi elő, hanem a „provokátorokat”.
Magyarországon ezen felül probléma van a családon belüli erőszakot elszenvedő családtagok állami védelmével, a kormánnyal kritikus személyek és szervezetek szabadságjogaival, a viselkedési zavarokkal, a mentális problémákkal, a fizikai rendellenességgel küzdő fiatalok iskolai integrációjával. Utóbbiak ráadásul attól is szenvednek, hogy az állam nem gondoskodik megfelelően az akadálymentesítésről sem.
Mivel az aktív, vagyis szavazójogukkal élő magyar állampolgárok túlnyomó többsége támogatja a hatalmat gyakorló pártot, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a magyar emberek többsége számára nem jelent problémát a korábban felsorolt európai értékek semmibevétele. (Ellenkező esetben megdöntenék Orbán hatalmát.)
Mindebből logikusan az következik, hogy a magyarok és az őket képviselő magyar kormány nem kérheti számon a menekülteken azokat a törvényeket, amelyeket önmaga sem tart be. Amennyiben Orbán Viktor azt állítja, hogy a magyar határnál feltartóztatott emberek azért jelentenek veszélyt Európára, mert nem tartják tiszteletben az európai értékeket, akkor azzal azt állítja, hogy ő maga és az általa képviselt magyarok is veszélyt jelentenek, és ezért távol kell tartani őket az Európai Uniótól.
Rendben, akkor most azt vizsgáljuk meg, hogyan teljesül a keresztény értékek védelme, amelyek fontosságát a kormánypárt által megalkotott Alaptörvény is külön hangsúlyozza. A kereszténység egyik legfőbb alaptétele az Isten- és emberszeretet. Mivel Isten az embert a saját képmására teremtette, ezért az egyik embernek úgy kell tekintenie a másik emberre, mintha az maga az Isten volna. Mivel az Orbán-kormány jóval nagyobb hangsúlyt fektet a hazai lakosság hergelésére, mint az érkező menekültek emberséges fogadására, annak ellenére, hogy maga Ferenc pápa is arra szólította fel Európa keresztényeit, hogy tegyenek meg mindent a rászorulók megsegítésére, be kell látnunk, hogy Orbán Viktortól olyan távol áll a keresztényi magatartás, mint Simicska Lajostól a szép magyar beszéd. Miniszterelnökünkben nincs szánalom az elesettek iránt, legyenek azok arabok vagy magyarok, teljesen mindegy, hiszen a szociális támogatások elképesztő mértékű megkurtítása, a hajléktalanok kriminalizálása, vagy éppen a paralimpikonok hátrányos megkülönböztetése mind-mind az ő kormányzása alatt valósult meg. A kereszténység alapértéke, a minden emberre kiterjedő szeretet és gondoskodás nemhogy nem jellemző a mai Magyarországon, hanem épp az ellenkezője valósul meg: a magyar polgárok tudatos és szervezett hergelése a szegényekkel, a kisebbségekhez tartozókkal, a „nem eléggé magyarokkal”, a hivatalos propagandát elutasítókkal szemben.
A menekülő vagy bevándorló nem uniós polgárok vajon mit érthetnek meg az uniós avagy keresztény alapértékekből egy olyan országban, ahol az ott élőket képviselő kormány nem tiszteli sem a szabadságjogokat, sem az embereket? A magyar állam még azt sem tette meg az érkezők korrekt tájékoztatása érdekében, hogy angol nyelvű feliratokkal segítse az eligazodásukat. Miután se emberséggel, se korrekt tájékoztatással, se professzionális logisztikával nem találkoztak, a több ezer kilométert megtett emberek érthető módon türelmetlenné váltak, és tiltakozni kezdtek. Erre várt csak igazán az európai és keresztény értékek védelmére szakosodott, önmagát végvári vitéznek tartó kormányfőnk, aki terrorista hadseregként jellemezte a háború elől menekülő civileket, és vízágyúval és könnygázgránáttal tett köztük rendet. Mi mást is tehetne az, aki a kereszténységet védi.
A menekülők elhagyják Magyarországot, ahova csak erőszakkal lehetne őket visszatoloncolni, mert számukra ez a hely nem Európát jelenti, hanem azt a vidéket, ahonnan korábban elüldözték őket. Magyarország számukra egyenlő az emberi jogok semmibevételével, a szeretettelenséggel, a szánalom és a könyörület hiányával, a gyűlölettel és a kirekesztéssel. A menekülők tovább menekülnek Európa belseje felé. Vajon ott mi várja őket? Az európai jogok és a keresztény értékek? Legalább az egyik?
