Bayer Zsolt úgy gondolja, hogy a kereszténységet kegyetlenséggel, embertelenséggel, tömeges gyilkossággal kellene megvédeni az általa „kutyáknak” nevezett bevándorlókkal szemben. A Magyar Hírlapban közölt jegyzetében a szerző többek között azt követeli, hogy a menekülő hordákat a hadsereg toloncolja ki Európa területéről, hogy aztán ott „ugorjanak ki a harmadikról”, ahol akarnak. Bayer szerint tehát az otthonukból elkergetett, halálosan megfenyegetett, megalázott, meggyötört, hozzátartozóikat elveszített, szerencsétlen embereket először is jól meg kellene verni, aztán erőszakkal hazatoloncolni, majd ott rábízni őket a helyi önkényre, hogy elpusztítsák őket vagy maguk vessenek véget az életüknek. Sok mindenre képes ez az ember, lelőné ő a cigányokat és akár a jogvédő liberálisokat is. Bayer Zsoltnak semmi sem drága, külön élvezi, hogy tíz percig a reflektorfényben lehet, hiszen mi mással tudná felhívni magára a figyelmet a bornírt erőszakoskodáson kívül. Ennek a hatodrangú újságírónak egyebe sincs, mint a kegyetlen természete, na meg a feltűnési vágya.
Bayer Zsoltnak joga van hülyeségeket írni egy alig olvasott újságban, de hogy mindaz az undorító fröcsögés, amit művel, uszításnak minősül-e, már érdekesebb kérdés. Akkor, amikor agyhalott zombik portyáznak a határ magyar oldalán azért, hogy legyengült embereket, köztük nőket és gyerekeket molesztáljanak. Amikor színmagyar börtönőrök színmagyar lányokat vernek félholtra, mert benézték a barátaik hovatartozását. Amikor romlott élelmiszerekkel betegítenek meg érvényes jeggyel az állomáson rostokolókat, akkor azért felmerülhet a gyanú, hogy sokakat a kormány plakátkampánya és a Bayer Zsolthoz hasonló véleményformálók bátorítanak az erőszakoskodásra. De ugyan hol van az a független Kúria vagy Alkotmánybíróság, amely felvenné a kesztyűt ebben a kérdésben? A magyar igazságszolgáltatás a kormány szolgálóleánya. Tengernyi vér kellene ahhoz, hogy dr. Lenkovics Barnabás elgondolkozzék személyes felelősségén az emberi jogokat illetően.
Továbbá az is megérne egy misét, hogy a kereszténység védelmére való hivatkozással elkövetett vagy megkövetelt erőszak a nyomorult emberekkel szemben vajon felébreszti-e a keresztények, azon belül is a keresztény egyházak vezetőinek morális érzékenységét? Például nem tervezi-e dr. Erdő Péter katolikus, Szabó István református vagy Gáncs Péter evangélikus egyházvezető, hogy közösen elhatárolódik a kitaszítottakat fenyegető közéleti megnyilvánulásoktól (függetlenül attól, hogy a kormány vagy annak bértollnoka követte el azokat), és egységesen szólít fel az egyetlen elfogadható keresztényi magatartásra: az elesettek megsegítésére. Nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk, hanem hogy segítő kezet nyújtsunk. Körülbelül ez lenne egy adekvát keresztény megnyilvánulás ebben a témában. Minden egyéb cinikus vagy ostoba mellébeszélés, vagy elítélendő agresszió.
Amennyiben a keresztény vagy keresztyén egyházak nem kívánnak elhatárolódni a hivatalos állásfoglalástól, azt kell gondolnunk, hogy számukra ezek az emberek vallási ellenségek, akiket hagyni kell elpusztulni. Bayer Zsolt ebben az esetben a keresztény egyházak szószólója, hiszen kijelentései egybeesnek azok elvárásaival. Ők együtt alkotják a keresztény vagy keresztyén magyar nép morális gerincét. Így van, mert így kell lennie. Semjén Zsolttal a fehér lovon indulhatnak a keresztény vagy keresztyén csapatok muszlimokat aprítani a szerb–magyar határra. Ha végeztek velük, jöhetnek a liberális jogvédők is. A Helsinki Bizottság, a TASZ és a többiek is mehetnek mind a levesbe. Ha jogvédő sincs már, akkor jöhetnek az eddig le nem lőtt cigányok, az anyaszomorító buzik, a mindenkinek szálka hajléktalanok és a többi nem keresztény/tyén nem magyarok. Jaj, de jó lesz, amikor végre homogén nemzetük békésen készülődik a karácsonyra. Összedugják pelyhes kis fejüket ezek a drága fajmagyarok, és áhítattal olvasgatják Bayer Zsolt szívmelengető gondolatait a megvilágosodásról.
Viccet félretéve, tényleg csak a jogvédőknek kínos és elviselhetetlen ennek az agyament erőszakos fráternek a sivalkodása? Tényleg nincs egy komolyan vehető hivatalosság, aki csendre inti a kereszténység nevében embereket kiirtani szándékozókat? Én nem vagyok jogvédő, de keresztény sem. Azt gondolom, hogy a menekültügy egy rendkívül összetett probléma, amely első szintjén mégiscsak humanitárius ügy. Lehetetlen, hogy a közvéleményt formáló emberek addig süllyedjenek, hogy lelkük legsötétebb oldalát mozgósítva uszítsanak valakik ellen, akiknek legfőbb bűne az, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Ja, meg hogy muszlimok, és nem fehérek.
