L. Simon László lebukott. Csalt a cég, amelynek tulajdonosa. Nem is akárhogyan. Azt állították, hogy az általuk forgalmazott sárgabarackmag gyógyító hatású. A magokat a tulajdonosról elnevezett bor kiegészítő termékeként hozták volna forgalomba, csakhogy – L. Simon állítása szerint – elromlott a barackmagtörő gép.
Na, így bukik meg egy magyar dzsentri. A barackmagon.
László valaha költő volt, vagy fogalmazzunk úgy, ő a szíve mélyén egy költő. Emellett megkerülhetetlen közéleti személyiség, egy képviselő, nota bene kormánybiztos, egy birtokos gazda, egy fontos ember.
| ||
L. Simon László építtetett már magának magánutat, hogy jobban menjen az üzlet a panziójában. Törvénymódosítást is adott már be úgy, hogy fogalma sem volt annak tartalmáról, és világraszóló hülyeségeket is mondott a napenergiáról. L. Simon szemérmetlenül terelgeti a haverjai felé a közpénzt, miközben ügyesen lavíroz, sokakat túlél.
Gyanítom, hogy most kicsit hátrébb kerül, kevesebb lesz rajta a reflektorfény. Ráférne, mert érezhetően fogy belőle a szufla: a korábban magabiztos hazudozó (talán még emlékeznek, mivel indokolta a képviselő úr, hogy miért nem jutott Orbán Viktorhoz Vida Ildikó lemondó levele: elkeverte a posta), ma már csak egy idétlen pojáca (humora Gyurcsány Ferencére hajaz), aki egyre nehezebben viseli a terhet, amelyet magára vállalt a Várbazár dicstelen felújításával.
Muszáj leírnom, hogy nem a káröröm vezet. Jobban örültem volna egy igazi sikersztorinak, valaminek, amit L. Simon László az elmúlt öt évben véghezvitt. De amit látok, az hol felháborító, hol szánalmas. Többek között miatta is olyan alacsony a közélet és a közbeszéd színvonala. Ő tehet arról (néhány társával egyetemben), hogy a magyar színházi szakma 2010-ben kettészakadt. Ő vitte végig azt az előadó-művészeti törvényt, amely ellehetetlenítette a szakmai önrendelkezést. Bevitte a pártpolitikát a kulturális életbe, ahol aztán iszonyatos pusztítást végzett, amelynek csak egyik eleme a szakemberek megalázása. L. Simon László talán jó költő volt, talán ma is az. Mindegy. Politikusként ismét leszerepelt.
Persze maradhat is ott, ahol van. Meg kerülhet beljebb, meg feljebb is. De azt a szégyent már sohasem fogja lemosni magáról, ami azért kenődik rá, mert félelmében megtagadta a saját cégét, majd bemószerolta a feleségét. Ritka rusnya dolog ez, na.
