Érdemes beszélni arról, amiről az értelmesebbje pontosan tudja, hogy pusztán figyelemelterelés?
Miről kellene beszélni? Arról, hogy átvertek minket. Kik? A képviselőink. Az összes párt az összes választóját.
A Fidesz a magyarok érdekeinek védelmét ígérte, de valójában egy szűk elit meggazdagodásán fáradozik. Jártak már idén állami kórházban, iskolában vagy hivatalban? Utaztak vonattal, busszal vagy metrón? Indítottak vállalkozást, igényeltek magyar vagy európai támogatást, írtak adóbevallást vagy bárminemű kérelmet? És? Mit tapasztaltak? Látnak pozitív változást a 2010 előtti állapotokhoz képest? Pontosan mi változott? És milyen irányban?
A magyar polgárok viszonylag szűk rétege lakik luxusapartmanban, szórakozik kaszinóban vagy járatja gyermekét svájci egyetemre. Akinek sok pénze van, annak van esélye arra, hogy Orbán Viktor közelébe férkőzzék. Kizárólag a miniszterelnökhöz fűződő viszony a biztosítéka annak, hogy egy magyar állampolgár biztonságban legyen ebben az országban. Kizárólag a személyes viszony! Lásd Lázár, Rogán, Szijjártó, L. Simon képviselő urakat, Simicska, Széles, Mészáros, Tiborcz vállalkozó urakat, Vidnyánszky, Fekete, Dörner, Markó művész urakat, Vajna, Baán, Ókovács, Kerényi kormánybiztos urakat, illetve az említett urak barátainak 2010 óta meredeken felfelé ívelő pályáját, fehér-, szürke- és feketejövedelmének alakulását, díjaik, kitüntetéseik, kinevezéseik számát, a rájuk szabott, érdekeikhez igazított szabályok és törvények mennyiségét. A Fidesz becsapta a szavazóit. Pont.
A Fidesz ezen felül embertelen, erkölcstelen és ízléstelen. A Fidesz a legkártékonyabb szervezet, ami létrejött Magyarországon az elmúlt harminc évben. Egy párt, amely inkább megszünteti a létminimum intézményét, minthogy szembenézzen azzal, hogyan mélyíti szisztematikusan a szakadékot a gazdag kisebbség és a szegény többség között, nem méltó arra, hogy egy országot vezessen. Az a párt, amely a szerencsétlen, kiszolgáltatott, megnyomorított menekültek ellen uszítja az ország polgárait, hogy ezzel takargassa a korrupciót és a dilettantizmust, emberiesség elleni bűntettet követ el.
A Fidesz és vele együtt a súlyosan keresztényietlen KDNP annyira gusztustalanok, hogy aki még ma is támogatja őket, az vagy végtelenül ostoba, vagy végtelenül cinikus.
A Jobbik – legalábbis a nyilvánosságban – igyekszik levakarni magáról etnicista, rasszista és antiszemita múltját. Vona Gábor miniszterelnökségre készül, ezért kijelenti, hogy „a náciknak nincs helye” a pártban. A nácik ki vannak tagadva a náci pártból. Hallatlan. Ki fogja ezek után képviselni a jobboldali radikálisok érdekeit? Talán egy újabb, még szélsőségesebb párt? Vagy a Fidesz?
Ha a Jobbik nem náci többé, akkor mi szükség van rá, hiszen máshoz nem ért a gyűlöletkeltésen kívül; képviselői kétségtelenül a legostobábbak az egyébként sem túl acélos mezőnyben. Vona Gábor mint miniszterelnök? Ha ez megtörténik, akkor miután kirúgtak minket az unióból, jelentkezünk Putyinnál az orosz gyámság ügyében. Vona úgy repít vissza minket az ötvenes évekbe, mint a sicc, s mire magunkhoz térünk, már maga Vona is eltűnik a színről, hogy aztán szovjet gyarmatként fejezzük be mi is a pályafutásunkat.
És mi a helyzet a demokratikus ellenzékkel? Demokratikus? Az MSZP, amelyik minden külső nyomás ellenére még mindig nem bírja/akarja felnyitni az ügynökaktákat, átláthatóvá tenni a költségvetését, amelyiknek semmilyen komolyan vehető ideológiai meggyőződése nincs, se nem baloldali, se nem szociáldemokrata, se a szegényekért, se a menekültekért, se senkiért nem képes kiállni igazán? Ez a párt csak abban különbözik a Fidesztől, hogy nincs egy komolyan vehető, karizmatikus és autokratikus vezetője. Ha találnának ilyen arcot, és bízhatnának benne, hogy a vezetésével biztosan előrébb törnek a népszerűségi listákon, akkor előállnának vele, és mindent megtennének a győzelem érdekében. Az MSZP választási párt, a minél jobb helyezés élteti, valódi céljai nincsenek azon túl, hogy saját tagjai, képviselői egzisztenciáját biztosítsa. Hazugságban, manipulációban, ízléstelenségben és erkölcstelenségben az MSZP a Fidesz méltó társa, éppen ezért hosszú távon az ország érdeke azt kívánja, hogy az MSZP is eltűnjön a fenébe: képviselői próbálják meg értékesíteni tudásukat a munkaerőpiacon.
DK? Gyurcsány Ferenc pártja azt a reményt tartja életben, hogy a pártelnök egyszer újra visszatér valamelyik fontos döntési pozícióba. A miniszterelnökséget ők sem gondolhatják komolyan (bár ki tudja, a remény hal meg utoljára), de tény, hogy Gyurcsány a jelenlegi közélet egyik legmarkánsabb alakja. Ez a tény azonban sokkal inkább szól a nyomorúságos hazai állapotokról, mintsem a volt miniszterelnök érdemeiről. A DK valójában Gyurcsány cége, amely tökéletesen kielégíti a cégtulajdonos exhibicionista hajlamait. A DK kizárólag a Fideszből és a Jobbikból él. A valósággal köszönő viszonyban sem állnak, tevékenységük a két említett formáció ekézéséből áll. A valósággal semmilyen más kapcsolatuk nincs, ami világosan kitetszik az általuk szervezett demonstrációk összetételéből. Pár száz dühös és elfogult nyugdíjas, ők volnának a támogatók. A DK-t (akárcsak a többieket) a saját neve leplezi leginkább. Milyen koalíció az, amelynek évek óta csak egy tagja van? Semmilyen. A DK nem párt, hanem egy baráti kör. A DK vezetőjének hiteltelensége sokat árt, mert nevetségessé teszi azokat az értékeket, amelyekre rendszeresen hivatkozik. Gyurcsány Ferenc kizárólag akkor volna hiteles személy, ha a magánvagyonából olyan tevékenységet támogatna, amely független a személyétől, és ami tartósan nyújtana segítséget, avagy hozna hasznot a magyar polgárok számára. Ha éreznénk az elköteleződését, talán nem gondolnánk kalandornak. De sajnos az. Személyisége mellőz minden szerénységet, krakélersége és bohóckodásai (lásd a legutóbbi műgitározását a saját rendezvényükön) diszkvalifikál mindenkit, aki a közelébe kerül.
LMP, PM, Együtt? A 2010 utáni magyar valóság szépreményű lúzerei. Nem menekülhetek a felismerés elől, hogy saját generációm, a hetvenes években születettek reményvesztésének bizonyítékai ők.
LMP. Lehet Más a Politika? Szomorú történet arról, hogy két választást sem bírt ki ez a példaértékű, alulról szerveződő mozgalom. Miben mások ők? Az LMP szavazhat másképp, de jelenléte mégis csak egy abszurdumot igazol, miszerint itt valódi érdekképviselet és törvényalkotás folyik a tisztelt Házban hathengeres parasztvakítás helyett. Az LMP, a többi úgynevezett demokratikus ellenzéki párthoz hasonlóan azzal, hogy állami pénzből üldögél, egyben fenn is tartja a NER-t. Hiába a helyenként valós, helyenként vérlázító távolságtartás mindentől és mindenkitől, hiába a kétségbeesett próbálkozás, hogy önmagát harmadikutas lehetőségként kínálja, az LMP megérett arra, hogy a nevét átírjuk: NLMP, vagyis Nem Lehet Más a Politika. Magyarországon egyelőre biztosan nem. Úgy kell táncolni, ahogy az erősebb fütyül, keménykedni a sorstársakkal kell.
PM? Párbeszéd Magyarországért? Milyen párbeszéd? És kik között? Karácsony Gergely bizonnyal nincs könnyű helyzetben, de ez tulajdonképpen mindegy is, hiszen maga vállalta a feladatot. A PM akkor is, ha a közvélemény-kutatások szerint nem létezik, az egyik legfontosabb budapesti kerület polgármesterét adja. Ez nem kis dolog! Ugyanakkor az látszik, hogy a párbeszéd legfeljebb az irodákban, a folyosókon zajlik, a hivatalon kívül ennek nyoma sincs. A polgármester hol az MSZP-vel, hol a Fidesszel egyezkedik, nem is tehet mást, hiszen többsége nincs, kompromisszumra ítéltetett. De ezekkel? Vajon milyen kompromisszumokat lehet kötni? Fene se tudja, mert a választókkal nincs érdemi párbeszéd. A többi stimmel. Sajnos ez a párt is belecsúszott az ordas blődlibe, amikor Karácsony Gergely Falus Ferenc oldalán eregette a lufikat a Városliget közepén. A remény a lufikkal együtt szállt el. Apropó…
Együtt? Na, hol kezdődik a baj? Hát megint az a fránya név. Együtt kivel? Ez is egy egyszemélyes párt. Annyit biztosan tudhatunk, hogy Juhász Péter az V. kerületben harcol Rogán és maffiája ellen. Ez fontos és támogatandó cél. De mindez kizárólag Juhász Péterről szól. Lehetne ő akár független is. Egy magányos harcos, egy Kohlhaas Mihály. Mi szükség van arra a pártra, amelyről semmi mást nem tudnak az emberek, csak azt, hogy innen húzott el külföldre a sértett Bajnai?
Most úgy tűnhet, mintha örömömet lelném ebben a fikázásban. Egy cseppet sem. Végtelenül szomorú vagyok, csalódott, leginkább dühös. Magamra haragszom. Hogy sajna nekem sincs jobb ötletem. Hogy úgy érzem, negyvenévesen tökéletesen becsődöltem. Mindent, amit felépítettem, lehúzhatom a klotyón, minden, amit szerettem volna, elérhetetlen. Itt állok, nagy a szégyenem, nem tehettem semmit azért, hogy a jelenleginél értelmesebb életet éljünk. Ez egy rendkívül nehéz és depresszív időszaka a magyar történelemnek. Láthatunk gazembereket, idiótákat és lúzereket. Olyan jó volna arra koncentrálni, ami igazán lényeges. Például hogyan lesz itt minőségi egészségügy, oktatás, közlekedés, állami szolgáltatások, emberhez méltó élet a kevésbé szerencsések számára, szabadság, egyenlőség, testvériség és még annyi minden jó, hasznos és fontos dolog.
Hogy lesz ez? Mitől mozdulunk meg végre? Hogyan kerüljük el, hogy jóhiszeműségünket kihasználva újra és újra megvezessenek minket? Mitől lesz hitelesebb egy új párt? Mitől jönne létre egy életképes és vállalható összefogás? Mi lesz velünk? Lehet, hogy ami most van, az marad itt rajtunk évekig? Hogy bírjuk majd ki? Átalakulunk? Zombikká válunk? Vagy gazemberekké? Menjünk el innen? Vállaljuk föl, hogy győztek a gonoszok? De hova menekülnénk?
Menekülnénk? Meddig? Míg bele nem ütközünk mi is egy bazi nagy kerítésbe?
