2017 volt az az év, amikor már nem lehetett azt gondolni, hogy a tech cégeknek nincs politikájuk.
A technológiai ipar egészen sokáig tudta játszani az angyalarcú neutrális szereplőt. Legyen szó arról, hogy az Uber taxivállalat-e vagy kibújhat-e a versenytársaira vonatkozó szabályozás alól, vagy arról, hogy a Facebook működik-e legalább részben médiavállalatként. És ha igen, milyen szabályozás alá tartozik?
Egyik kérdés érdekesebb, mint a másik. A Facebookról már lehet tudni, hogy az amerikai elnökválasztás alatt az oroszok által fizetett célzott hirdetések futottak rajta. Illetve, ami még kínosabb a cégre nézve, a mianmari etnikai tisztogatások fő médiája a Facebook. A rohingyák ellen a közösségi oldalon tüzelik fel az embereket abban az országban, ahol az internet és az okostelefon is viszonylag új jelenségnek számít.
Természetesen nem csak a Facebookot lehet ütni. A Szilícium-völgy nagy része alkalmazkodóban van az új világhoz. A leglátványosabb Peter Thiel, a PayPal társalapítója, aki annyira időben állt be Donald Trump mögé, hogy már tele is van jó embereivel a kormány. Meglepőbb volt a virtuális valóság szemüveget gyártó Oculus társalapítója, Palmer Luckey, akiről kiderült, hogy alt-right trollokat támogatott. Sokatmondó, hogy a trollkapcsolat már 2016-ban kiderült, de Luckey még 2017 márciusáig húzta a cégben, és egy másik botrány is kellett a kirúgásáig.
Ez a gép. A gép törött.
Nem szebb a kép akkor sem, ha kizoomolunk. Zeynep Tufekci TED-előadásában – kötelező megnézni! – foglalta össze, hogy a megfigyelési kapitalizmust, amiben élünk, alapvetően reklámok mozgatják. Azért tudnak rólunk mindent az általunk használt szolgáltatások, hogy relevánsabb hirdetéseket tudjanak felvillantani. Egyszerre kisszerű és ijesztő a helyzet. Az utóbbi azért, mert mostanra kiderült, hogy nem csak Salgó-polc és mobiltelefon hirdethető bámulatos pontossággal, hanem ideológiák is.
Béláim, gondolkozzunk!
A vita szerencsére már zajlik arról, hogy menthető-e a Szilícium-völgy, vagy hogy a technológiai ipar egyszerre rövid távú és szemellenzős gondolkodása milyen helyzetet teremtett. Legutóbb Ted Chiang sci-fi szerző, akinek novellájából az Érkezés című film készült, dobta be, hogy az emberiségre törő mesterséges intelligenciáról (MI) szóló összes mondat úgy is érvényes, ha az MI kifejezést cégre cseréljük. Sőt, a félelmet az táplálja, hogy a tech cégek pont úgy viselkednek a piacon, ahogy az MI-t jósolják, hogy fog. Nehéz másról jót feltételezni, ha magunk sem vagyunk azok.
Chiang állításaira már van válasz, várhatóan jó vita lesz belőle. A hangok pedig, amelyek szerint szörnyet teremtettünk, de a szörny nem gép, nem robot, nem idegen intelligencia, hanem cégek, egyre szaporodnak.
(Címlapi kép: Takashi Hososhima)
Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!
Másvalaki problémája – Magyar Narancs
Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.
