Lökd ide a sört! – Itt az első sörszimulátor
brewt_rendel.jpg

Lökd ide a sört! – Itt az első sörszimulátor

A kézműves sörgyárszimulátor már majdnem annyira unalmas, mint egy kevésbé jó munka. De legalább nehéz otthagyni.

A konzervatívabb olvasók – akik szerint például az beszéljen, aki üzembiztosan el tud készíteni egy pilsnert – haragját is vállalva nyugodtan jelentem ki, hogy 2018-ban sört főzni menő. Menőbb volt persze 2015-ben, amikor a legtöbb induló kis kézműves sörfőzde nem tudta lefőzni ugyanazt a sört kétszer egymás után. Daliás idők!

A világtrend most ott áll, hogy már mobilos játék is készült a sörfőzésből, ami ráadásul egy fontos leckét is taníthat nekünk. A pár hete megjelent app neve Brew Town. Az alapszituációja egyszerű: egy rozzant laborból, kézi palackozóból és apró főzőből álló sörfőzdét kezdünk igazgatni a lepukkant lakókocsiban berendezett irodánkból. Sört főzünk, sört tökéletesítünk, új típusokat kísérletezünk ki, a megkeresett pénzt pedig visszaforgatjuk a termelésbe. Ez alapján egy hagyományos receptúra alapján készülő menedzsmentjáték is lehetne.

false

A játékba azonban beépítettek egy szűkös erőforrást: ez az idő. A főzés, a kísérletezés, minden munkafolyamat valós időbe kerül. Nem játszhatunk folyamatosan, mert ki kell várni, hogy elkészüljön a pixelsör vagy kitermelődjön az új recept. Kiút természetesen van: ha kitartó, spórolós játékkal összegyűjtünk elég söröskupakot, akkor felgyorsíthatunk pár folyamatot. Vagy beadhatjuk a derekunkat és vehetünk pár ezer kupakot valódi pénzért. A tőkeinjekció segít felvirágoztatni a főzdét, a játék ismét jóvá válik.

A monetizációs modell a játék része. A Farmville óta nem újdonság ez a megoldás, de még mindig kicsit felháborító találkozni vele. Játékosként nincs lehetőségünk megvenni a teljes játékot. Egy véges erőforrásból vehetünk nagyon sokat, remélve, hogy hamarabb unjuk meg a Brew Townt, mint hogy újra fizetni kellene. Felnőttként, ha hajlandók vagyunk elvonatkoztatni a játéktól, tanulhatunk valamit a függőség természetéről. Mert csak jó megvenni a nagyobb palackozót vagy felépíteni a saját céges kocsmánkat. Még ha a játék arra is használja fel ezeket a célokat, hogy bent tartson bennünket a varázskörben.

false

A körön kívül pedig nincs világ. A Brew Townt nem nagyon lehet megnyerni. Felhúzhatjuk az összes épületet, felfedezhetjük az összes komlófajtát és sörfajtát. Ezeknek az eredője annyi lesz, hogy gyorsabban pörög a számláló, gyorsabban gazdagodik a cég, de versenytársak híján ennek nincs sok értelme. Érdemes belenézni az appba – ingyen elérhető az alkalmazásboltokból – és elgondolkodni azon, hogy a játékságnak milyen ismérveit meríti ki. Legközelebb pedig, ígérem, olyan program jön, ami feleennyi grafikával, körmönfontsággal és természetesen sör nélkül képes jó játék lenni. Mert ilyenek is készülnek még.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.