Lökd ide a sört! – Itt az első sörszimulátor
brewt_rendel.jpg

Lökd ide a sört! – Itt az első sörszimulátor

A kézműves sörgyárszimulátor már majdnem annyira unalmas, mint egy kevésbé jó munka. De legalább nehéz otthagyni.

A konzervatívabb olvasók – akik szerint például az beszéljen, aki üzembiztosan el tud készíteni egy pilsnert – haragját is vállalva nyugodtan jelentem ki, hogy 2018-ban sört főzni menő. Menőbb volt persze 2015-ben, amikor a legtöbb induló kis kézműves sörfőzde nem tudta lefőzni ugyanazt a sört kétszer egymás után. Daliás idők!

A világtrend most ott áll, hogy már mobilos játék is készült a sörfőzésből, ami ráadásul egy fontos leckét is taníthat nekünk. A pár hete megjelent app neve Brew Town. Az alapszituációja egyszerű: egy rozzant laborból, kézi palackozóból és apró főzőből álló sörfőzdét kezdünk igazgatni a lepukkant lakókocsiban berendezett irodánkból. Sört főzünk, sört tökéletesítünk, új típusokat kísérletezünk ki, a megkeresett pénzt pedig visszaforgatjuk a termelésbe. Ez alapján egy hagyományos receptúra alapján készülő menedzsmentjáték is lehetne.

false

A játékba azonban beépítettek egy szűkös erőforrást: ez az idő. A főzés, a kísérletezés, minden munkafolyamat valós időbe kerül. Nem játszhatunk folyamatosan, mert ki kell várni, hogy elkészüljön a pixelsör vagy kitermelődjön az új recept. Kiút természetesen van: ha kitartó, spórolós játékkal összegyűjtünk elég söröskupakot, akkor felgyorsíthatunk pár folyamatot. Vagy beadhatjuk a derekunkat és vehetünk pár ezer kupakot valódi pénzért. A tőkeinjekció segít felvirágoztatni a főzdét, a játék ismét jóvá válik.

A monetizációs modell a játék része. A Farmville óta nem újdonság ez a megoldás, de még mindig kicsit felháborító találkozni vele. Játékosként nincs lehetőségünk megvenni a teljes játékot. Egy véges erőforrásból vehetünk nagyon sokat, remélve, hogy hamarabb unjuk meg a Brew Townt, mint hogy újra fizetni kellene. Felnőttként, ha hajlandók vagyunk elvonatkoztatni a játéktól, tanulhatunk valamit a függőség természetéről. Mert csak jó megvenni a nagyobb palackozót vagy felépíteni a saját céges kocsmánkat. Még ha a játék arra is használja fel ezeket a célokat, hogy bent tartson bennünket a varázskörben.

false

A körön kívül pedig nincs világ. A Brew Townt nem nagyon lehet megnyerni. Felhúzhatjuk az összes épületet, felfedezhetjük az összes komlófajtát és sörfajtát. Ezeknek az eredője annyi lesz, hogy gyorsabban pörög a számláló, gyorsabban gazdagodik a cég, de versenytársak híján ennek nincs sok értelme. Érdemes belenézni az appba – ingyen elérhető az alkalmazásboltokból – és elgondolkodni azon, hogy a játékságnak milyen ismérveit meríti ki. Legközelebb pedig, ígérem, olyan program jön, ami feleennyi grafikával, körmönfontsággal és természetesen sör nélkül képes jó játék lenni. Mert ilyenek is készülnek még.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.