Minden kutya jó – Így ér véget egy mém
inspiring-why-the-doge-meme.jpeg

Minden kutya jó – Így ér véget egy mém

Van, hogy az internet megtesz egy teljes kört – mint mikor Micimackó és Malacka eltévednek –, és valami jópofa alakul ki. A héten a Good Dogs mém ért körbe, és ünnepelni valóan, régi internetesen-kedvesen fejeződött be.

A sztori 2016 szeptemberének elején kezdődött, amikor a Brant nevű Twitter-felhasználó ráakadt a WeRateDogs™ paródiafiókra. Az elvben kutyák értékelésével foglalkozó fiók minden beküldött kutyafotóra 11-es és 12-es pontszámokat adott, szigorúan a tízpontos elméleti maximum felett. A többségnek ült, hogy ez egy vicc, Brantet viszont nem érte vicces kedvében a felfedezés, ezért rá is írt a WeRateDogsra, hogy ennyi erővel CukiKutyák is lehetne a nevük, hiszen értékelésként nem működik, amit csinálnak.

false

 

A szürreális beszélgetés során az egyik twitterező arról próbálta meggyőzni a másikat, hogy de hát minden kutya jó. Kevesebb pontot nem is lehetne adni. Mindezt persze úgy tette, hogy finoman húzta Brant agyát azzal, hogy egyszer sem írta helyesen a nevét. Súlytalan, mókás trollkodás volt az egész, nem is csoda, hogy a beszélgetés legjobb mondatából,

they’re good dogs Brent

szállóige lett. Ráadásul Brant meg is érdemelte a leckét, egy szomszédokra panaszkodós térképes startup alapítója volt.

Az eszmecsere egészen idén július 23-áig élte a mémek csendes életét, amikor a WeRateDogs megosztott egy privát csevegésről készült képernyőmentést, amiben Brant kéri meg őket, hogy értékeljék a Charlie nevű havannai pincsét. Az értékelők szerint tízes skálán 14-et érdemel a kutya, és természetesen hozzátették, hogy „jó kutyád van, Brent”.

false

 

A békekötésről az uborkaszezonban többet írtak, mint a Trump–Kim-csúcstalálkozóról. A Vox.com odáig ment, hogy Brant gazdivá válásában meglátták azt, hogy felül lehet emelkedni a mindennapok cinizmusán. Ilyen messze nem mennék, de tényleg jó látni, hogy egy vicces mémet ilyen elegánsan is le lehet zárni.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.