Minden kutya jó – Így ér véget egy mém
inspiring-why-the-doge-meme.jpeg

Minden kutya jó – Így ér véget egy mém

Van, hogy az internet megtesz egy teljes kört – mint mikor Micimackó és Malacka eltévednek –, és valami jópofa alakul ki. A héten a Good Dogs mém ért körbe, és ünnepelni valóan, régi internetesen-kedvesen fejeződött be.

A sztori 2016 szeptemberének elején kezdődött, amikor a Brant nevű Twitter-felhasználó ráakadt a WeRateDogs™ paródiafiókra. Az elvben kutyák értékelésével foglalkozó fiók minden beküldött kutyafotóra 11-es és 12-es pontszámokat adott, szigorúan a tízpontos elméleti maximum felett. A többségnek ült, hogy ez egy vicc, Brantet viszont nem érte vicces kedvében a felfedezés, ezért rá is írt a WeRateDogsra, hogy ennyi erővel CukiKutyák is lehetne a nevük, hiszen értékelésként nem működik, amit csinálnak.

false

 

A szürreális beszélgetés során az egyik twitterező arról próbálta meggyőzni a másikat, hogy de hát minden kutya jó. Kevesebb pontot nem is lehetne adni. Mindezt persze úgy tette, hogy finoman húzta Brant agyát azzal, hogy egyszer sem írta helyesen a nevét. Súlytalan, mókás trollkodás volt az egész, nem is csoda, hogy a beszélgetés legjobb mondatából,

they’re good dogs Brent

szállóige lett. Ráadásul Brant meg is érdemelte a leckét, egy szomszédokra panaszkodós térképes startup alapítója volt.

Az eszmecsere egészen idén július 23-áig élte a mémek csendes életét, amikor a WeRateDogs megosztott egy privát csevegésről készült képernyőmentést, amiben Brant kéri meg őket, hogy értékeljék a Charlie nevű havannai pincsét. Az értékelők szerint tízes skálán 14-et érdemel a kutya, és természetesen hozzátették, hogy „jó kutyád van, Brent”.

false

 

A békekötésről az uborkaszezonban többet írtak, mint a Trump–Kim-csúcstalálkozóról. A Vox.com odáig ment, hogy Brant gazdivá válásában meglátták azt, hogy felül lehet emelkedni a mindennapok cinizmusán. Ilyen messze nem mennék, de tényleg jó látni, hogy egy vicces mémet ilyen elegánsan is le lehet zárni.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.