23 év után folytatódik Lars von Trier horrorsorozata

  • narancs.hu
  • 2020. december 21.

Mikrofilm

Amúgy is három évados lett volna A Birodalom. És mikor volt nagyobb szükségünk rémséges borzalmakat bemutató, kórházas sorozatra?

 

A Dogma-mozgalom poszterfiújából szemérmetlen polgárpukkasztóvá átvedlett Lars von Trier két évvel azután, hogy A ház, amit Jack épített című sorozatgyilkos-eposzával sokkolta Cannes-t, bejelentette új projektjét: visszatér a 90-es évek kultikus kórházas horrorsorozatával, A Birodalommal

„Alighanem nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Lars von Trier kórházsorozatának alapos ismerete hosszú ideig éppúgy elengedhetetlen volt a jó társasági szerepléshez, mint a Monty Python-biblia vagy A nagy Lebowski és a Picasso kalandjai válogatott poénjainak gyűjteménye. A Birodalmat éppúgy sikk egy ültő helyben végignézni, mint például a Sátántangót vagy a Star Wars valamennyi epizódját” – írtuk a témához kapcsolódó egy korábbi programajánlókban. Trier valóban azon kevés rendezők egyike volt, aki még azelőtt próbálta ki magát a tévében, hogy ez menő lett volna – sorozatának jelentősége valahol az ebben elvtársának számító David Lynch Twin Peaks-ét súrolja alulról, és az sem véletlen hogy – az 1965-ös francia Belphegor mellett – Trier is inspirációnak nevezte azt. A Birodalom egy koppenhágai kórház idegsebészeti osztályán játszódik, ahol a beteg lelkek mellett démonok és egyéb túlvilági dolgok borzolják a kedélyeket. Az első, négy részből álló évadot 1994-ben, a másodikat 1997-ben vetítették a tévében, és a legenda szerint ilyenkor szabályosan elnéptelenedtek Dánia utcái.

 
23 év után folytatódik Lars von Trier A Birodalma
Forrás: imdb

Stephen King 2004-ben Kingdom Hospital – A félelem kórháza címmel kvázi remake-et készített a sorozatból, de az csúnyán megbukott. Trier azt tervezi, a záró, harmadik évad öt egyórás részből áll majd, és 2022-ben érkezik a tévébe. Nem – vagy nem csak – egy fényét vesztett rendező elkeseredett próbálkozásáról van szó: A Birodalmat egyébként is három évadosra tervezték, ám Ernst-Hugo Järegård és Kirsten Rolffes színészek halála miatt ez annak idején meghiúsult – ráadásul Trier is inkább a filmek felé fordult. A befejező évad hivatalos címe The Kingdom Exodus – ehhez kapcsolódóan a rendező egy zavaros, emelkedett közleményt jelentetett meg határokról, melyeket papíron, néha szaggatott vonallal rajzolnak; valamint az exodusról, ami a látószögtől függően lehet belépés vagy épp kilépés is. Végül is, legalább ezúttal nem nácizott – ez is valami.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.