Interjú

„Nevemet provokatőrként emlegetik”

Mark Rylance színész

Mikrofilm

Ő volt a kém Spielberg filmjében, a Kémek hídjában, amiért Oscar-díjat kapott, és ő volt Thomas Cromwell a Farkasbőrben c. sorozatban. Jelenleg A chicagói 7-ek tárgyalásában látható, és ha levonul a vírus a színről, Semmelweis Ignácként lép színpadra egy saját elképzelésein alapuló darabban. A magyar doktor „hozta össze” a beszélgetésünket is.

 

Magyar Narancs: Semmelweis életét Céline könyvéből ismerte meg. Korábban hallott a magyar orvosról?

Mark Rylance: Semmit. Van egy barátom, nagy rajongója a szürrealistáknak, fordítja és ki is adja a könyveiket. Ő hívta fel a figyelmemet Céline könyvére. Azzal ajánlotta, hogy „ilyen dühös könyvet még nem olvastam”. Céline-nek persze nem kellett a szomszédba mennie egy kis mítoszkeltésért, de sokat forgattuk Sherwin B. Nuland könyvét is, az komolyabb kutatásokon alapul. Mások Ignác halálának körülményeit tárgyalták behatóbban. Sajnos Céline-ből a későbbiekben előbújt az antiszemita, a könyvében Semmelweis alakját, mint egy keresztény mítosz szereplőjét ábrázolja, mint Jézust a templomi árusok között. Az ő szemében Semmelweis a tudatlan és elnyomó hatóságok ártatlan áldozata. Azt gondoltam, Semmelweisben benne van egy darab lehetősége. Rengeteg felkérést kapok, hogy vegyek részt mások projektjeiben, de nem sokan érdeklődnek a saját dolgaimról. Kivétel Tom Morris, a Bristol Old Vic művészeti vezetője, ő volt az egyetlen rendező egész Angliában, aki feltette nekem a kérdést: és te mit szeretnél csinálni? Remélhetőleg, amikor a közönség biztonságban visszatérhet a színházakba, be is mutatjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.