7 BAFTA-díjat zsebelt be a Nyugaton a helyzet változatlan, amivel rekordot döntött

  • narancs.hu
  • 2023. február 20.

Mikrofilm

Három éven belül másodszor kapta a legtöbb BAFTA-fődíjat olyan filmdráma, amelynek témája az első világháború. 

Edward Berger Nyugaton a helyzet változatlan című első világháborús drámája kapta a fődíjak zömét a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztó gáláján. Az alkotás tizennégy díjra volt esélyes az előzetes jelölés alapján, és hetet el is hozott a viszonylag megbízható Oscar-előrejelzőnek tekintett BAFTA-rendezvényen.

Erich Maria Remarque 1928-ban megjelent klasszikus regényének új filmadaptációja nyerte a legjobb film, a legjobb nem angol nyelvű film, a legjobb rendező, a legjobb forgatókönyv-adaptáció, a legjobb eredeti filmzene, a legjobb hang és a legjobb fényképezés díját.

Az alkotás ezzel egyben rekordot is döntött, ugyanis a BAFTA-díjak eddigi történetében még soha nem kapott ennyi elismerést nem angol nyelven forgatott film.

 
Edward Berger svájci rendező a sajtószobában tartott fotózáson, miután a Nyugaton a helyzet változatlan című filmjéért átvette a legjobb film díját a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjkiosztó ünnepségén a londoni Southbank Centre-ben 2023. február 19-én. Fotó: TOLGA AKMEN / MTI/EPA
 

Az idén összesen 45 filmet jelöltek BAFTA-díjakra, de több mint egy évtizede nem volt példa arra, hogy egyetlen filmet tizennégy díjra terjesszenek fel: legutóbb 2011-ben A király beszéde című film kapott ennyi BAFTA-jelölést.

Három éven belül másodszor kapta a legtöbb BAFTA-fődíjat olyan filmdráma, amelynek témája az első világháború: 2020-ban Sir Sam Mendes 1917 című alkotása vitte el a legnagyobb elismeréseket.

Az 1917-et kilenc díjra jelölték, és szintén hetet nyert meg: ennek a filmnek ítélték a legjobb film, a kiemelkedő brit film, a legjobb fényképezés, a legjobb produkciós tervezés, a legjobb hang és a legjobb különleges vizuális hatások díját, emellett Mendes vehette át a legjobb rendezőnek járó elismerést is.

A Royal Festival Hallban rendezett idei BAFTA-gálán a legendás néhai énekesről, Elvis Presley-ről szóló, Baz Luhrmann rendezte Elvis című életrajzi ihletésű alkotás kilenc jelölés közül a legjobb szereposztásért és a legjobb sminkért járó elismerést kapta, és a címszereplő Austin Butler vehette át a legjobb férfi főszereplőnek odaítélt díjat. A legjobb női főszereplő Cate Blanchett lett a Tár című alkotásban nyújtott teljesítményéért.

A sziget szellemei című film is a nagy nyertesek közé került: tíz jelöléssel indult, és ezek közül megnyerte a kiemelkedő brit filmalkotásnak és a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó BAFTA-díjat, emellett a szereplők közül Barry Keoghan a legjobb férfi mellékszereplő, Kerry Condon a legjobb női mellékszereplő díját kapta.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.