Ismét feltámad a Pokolfajzat

  • narancs.hu
  • 2023. február 20.

Mikrofilm

Másodjára futnak neki a Hellboy-rebootnak.

Habár a képregényfilmek reneszánszát éljük, amikor a Marvel a legutolsó hőséből is világraszóló sikerfilmet készít, így is akadnak olyan szuperhősök, akik mintha rossz csillagzat alatt születtek volna. Ott van például a Suicide Squad, vagyis az Öngyilkos osztag, amelynek első, 2016-os adaptációja nem teljesített rosszul a kasszáknál, csak épp borzalmasan sikerült; a 2021-es változatnál pedig épp fordítva: hiába volt remek James Gunn paródiája, a mozipénztáraknál elbukott.

Hasonlóan szerencsétlenül alakult a Hellboy, azaz a Pokolfajzat sorsa is. Mike Mignola teremtménye a Dark Horse Comics képregénykiadó berkein belül született meg 1993-van. Eredettörténete szerint egyfajta jótékony féldémon, akit egy náci okkultista idézett a pokolból a Földre még csecsemőként. Később aztán hatalmas, vörös izomkolosszussá fejlődött, aki a Paranormális Kutatási és Védelmi Hivatal (B.P.R.D.) nevű kormányzati szervezetnek dolgozva segít leküzdeni a természetfeletti, kétes alakokat.

A karaktert először Guillermo del Toro álmodta vászonra 2004-ben Ron Perlmann főszereplésével. A film nem aratott hatalmas sikert, de költségeit visszahozta, a rajongók többsége pedig kedvelte az adaptációt, így jöhetett a folytatás. A Hellboy II – Az Aranyhadseregben ugyancsak Perlmann domborított, a 85 millióba kerülő film pedig ennek közel dupláját, 168 milliót hozott világszerte. Ekkor azonban már 2008-at írtunk, a szuperhősök legújabb nemzedéke ott kopogtatott Hollywood kapuján: a szintén ebben az évben bemutatott Vasember kétszer több bevételt ért el, nem beszélve az utána következő hősökről, akik népszerűségéhez az eleve komolyabb és sötétebb Pokolfajzat nem érhetett efl. Így hiába lengettek be egy esetleges harmadik filmet, del Toro soha nem tudta trilógiává fejleszteni szerelemprojektjét. 2019-ben ugyanis a folytatás helyett egy újrakezdés, azaz reboot érkezett: ezt Neil Marshall (A barlang; Trónok harca) rendezte, a főszerepben pedig a Stranger Things sztárja, David Harbour volt látható. Hiába ígértek a korábbinál is látványosabb és keményebb filmet, a mozi csúnyán megbukott a kritikusoknál és a nézők előtt is.

A bukta után a rajongók abban reménykedtek, a stúdió talán végre zöld utat ad del Torónak, hogy befejezze trilógiáját, és Perlmann is visszatérhet ikonikus szerepéhez. Mindketten nyitottnak tűntek a projektre, ami a rendező szerint körülbelül 120 millióba került volna. „Hogy izgatottan várnám-e a Hellboy 3-at? Nem, 71 éves vagyok bassza meg. De tartozunk ezzel a rajongóknak és meg is kéne adnunk nekik, mert egy epikus lezárás lenne. Szóval Guillermo, ha olvasod ezt, nem tettem le arról, hogy tovább nyomasszalak, hogy végre csináljuk meg ezt a kurva filmet”nyilatkozta Perlman.

Úgy néz ki azonban, keresetlen szavai nem hatották meg a stúdiót. A legfrissebb hírek szerint mindössze négy évvel a legutóbbi film után ismét rebootolják a karaktert: a Hellboy: The Crooked Man című projekt rendezője del Toro helyett a Jason Statham kétrészes Crankjéről és a Nicholas Cage-féle Szörnyszülőkről ismert Brian Taylor lesz majd. Azt egyelőre nem tudni, ki veszi át Perlmann és Harbour szerepét, az azonban biztos, hogy a 2008-as, azonos című képregénysorozatot adaptálják majd vászonra – mégpedig nem más, mint a karakter alkotója, Mike Mignola, akinek ez lesz az első filmforgatókönyve. A forgatás jövő hónapban kezdődik Bulgáriában, a bemutató időpontjáról egyelőre nincs hír.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.