A 80-as évek gyereksztárja volt, évtizedekig munkát sem kapott, most Oscar-esélyes

Mikrofilm

Ke Huy Quan hiába játszott ikonikus filmekben gyerekszínészként, de ázsiaiként akkoriban még nem akadt hely számára Hollywoodban. Évtizedekig a kamera mögött dolgozott, de most márciusban alighanem az Oscar-díjat is megnyeri majd.

2018 augusztusában rendhagyó vígjátékot mutattak be az amerikai mozik: a Kőgazdag ázsiaiakat egy nagy amerikai stúdió készítette, rendezője, valamint főszereplői viszont szinte kivétel nélkül ázsiai származásúak voltak, ilyen az 1993-as Mennyei örömök klubja óta nem fordult elő.

John M. Chu komédiája minden várakozásra rácáfolt: a nyár egyik legnagyobb sikerét aratva a mindössze 30 millió dolláros költségvetésű film világszinten több mint 230 milliót hozott, és valóságos kulturális forradalmat indított el.

Nyilván nem függetlenül a BLM, a MeeToo, az OscarSoWhite és a hasonló, inkluzivitást sürgető társadalmi mozgalmaktól, de egyre több kelet-ázsiai származású alkotó és színész kap lehetőséget, egyre több ázsiai történetből készülhet film vagy sorozat: a dél-koreai Élősködők 2020-ban megnyerte az Oscar-díjat; egy koreai család amerikai kalandjait bemutató Minari: A családom története egy évvel később majdnem véghezvitte ugyanezt; tavaly pedig a japán Vezess helyettem aratott sikereket, nem beszélve a kínai származású, A nomádok földjéért Oscar-díjat nyerő Chloé Zhaóról. Már a Marvelnak is van saját, ázsiai szuperhőse, a Kőgazdag ázsiaiakban is szereplő Michelle Yeoh pedig épp az Oscarért versenyez a Minden, mindenhol, mindenkor főszerepéért.

Ke Huy Quant most ugyancsak a Minden, mindenhol, mindenkor című zseniális mozi repített most Oscar-közelbe, de visszatérése a filmvászonra igazi hollywoodi sztori: hiába volt ismert gyerekszínész, 2018-ban már hosszú évtizedek óta nem szerepelt filmekben, mert egyszerűen nem kapott munkát. Amikor azonban látta, hogy ázsiai színésztársai mekkora sikert aratnak a moziban, úgy érezte, ismét belevág a dologba.

Ikonikus gyerekszínész

Ke Huy Quan 1971-ben született Saigonban (ma Ho Si Minh-város), a családja 7 évvel később hagyta el Vietnámot: ő öt testvérével és édesapjával együtt egy Hong Kong-i menekülttáborba került, míg édesanyja három testvérével az oldalán Malajziába utazott. A család végül 1979-ben emigrált az Egyesült Államokban. Szegény körülmények között éltek, moziba egyáltalán nem jártak, így meg sem fordult a fejében, hogy színész legyen.

Steven Spielberg azonban épp az ő általános iskolájában hirdetett meghallgatást, a tanárok pedig úgy gondolták, a bátyjának mindenképp szerencsét kell próbálnia. Elkísérte a testvérét, akivel végigpróbálta a sorokat, a casting director viszont ezt meghallotta, és őt is behívta. A legenda szerint végül Spielberg saját maga választotta ki Quant az Indiana Jones és a Végzet Temploma Picúrjának szerepére. Quannak fogalma sem volt róla, hogy Spielberg, vagy a mozi producere, George Lucas mekkora sztárok, ahogy a forgatásra kilátogató Carrie Fisher is csak egy kedves nő volt számára.

„Soha, a legvadabb fantáziáimban sem szerepelt, hogy egyszer színész leszek. De egyszerűen beleszerettem. Az Indiana Jones megváltoztatta az én és a családom életét is”

magyarázta

A film hatalmas sikert aratott, Quan pedig szinte azonnal újabb szerepet kapott: ő volt Richard "Data" Wang a Kincsvadászok című 1985-ös kalandfilmben: egy lelkes fiatal feltaláló, aki trükkjeivel és kacatjaival többször megmenti barátait. Richard Donner mozija nálunk is ismert, itthon azonban elképzelni is nehéz, mekkora kultusz övezi a tengerentúlon. 

Quan mindenesetre a 80-as évek legnépszerűbb, legnagyobb sikerű filmjeiben szerepelt, így joggal hihette, hogy fényes pálya áll előtte – de nem így lett.

Menedék a kamera mögött

Két gigasikere után Quan csak elvétve kapott munkát: egy-egy sorozat vagy apró mellékszerep jutott neki, de legtöbbször még meghallgatásokra sem sikerült bejutnia. Saját bevallása szerint 1993-ban jött el a fordulópont: amikor

egy olyan szerepért is hiába versengett más ázsiai színészekkel, amelynek még neve sincs, és szövege is mindössze kétsoros, úgy döntött, felhagy a színészettel.

Épp Los Angelesben járt, amikor belebotlott a Halálos fegyver 4. forgatásába, ennek harci jeleneteiért Corey Yuan, az egyik gyerekkori jóbarátja felelt. Quant teljesen lenyűgözte a koreográfia, az Indiana Jones forgatása közben ő maga is megtanult taekwondózni, és utána is foglalkozott harcművészetekkel, Yuan biztatására pedig be is iratkozott a USC filmiskolájába. A képzés elvégzése után Yuantól rögtön munkát is kapott: Torontóba hívta, ott derült ki, hogy az X-Men – A kívülállók harcjelenetein kell dolgoznia, Quan itt 9 hétig dolgozott Yuannal a film végi Farkas-Mystique összecsapás koreográfiáján. 

Egy évvel később szintén Yuan oldalán dolgozott Jet Li Az egyetlen című filmjén is, kamera mögötti karrierje csúcsát azonban akkor érte el, amikor Wong Kar-Wai őt kérte fel rendezőasszisztensnek az Amerikában forgatott, 2046 című filmjébe. Quan egy DVD-t kért cserébe a rendező Szerelemre hangolva című filmjéből, a rendező pedig rögtön dedikált is neki egy példányt. Quan ugyanakkor bármennyire is élvezte a kamera mögötti munkát, továbbra is szívesen játszott volna. „Voltak-e napok amikor arról fantáziáltam, bárcsak én állnék ott és mondanám a sorokat? Természetesen. Fantáziáltam-e róla? Igen, de aztán a lehető leggyorsan elnyomtam magamban, mert tudtam, hogy nem történhet meg. Csak egy álom volt” – emlékezett vissza.

A nagy visszatérés

„Örültem, hogy dolgozhatok a kamera mögött, de féltem, hogy kimaradok valamiből” – idézte fel Quan, miként ért meg benne a gondolat a Kőgazdag ázsiaiakat látva, hogy ismét megpróbálkozzon a színészkedéssel, igaz, elsőre kevés sikerrel. „Azért estem kétségbe mert újra átéltem azt, amit még gyerekként: hiába a meghallgatások, nem kapok munkát. Épp ezért hagytam annak idején abba. Miután együtt dolgozol Steven Spielberggel, Harrison Forddal, George Lucassal, onnan már csak lefelé vezet az út, és pont ez történt” – jegyezte meg keserűen.

Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezőpáros (akik többek között Az ember, aki mindent tudottért feleltek) épp ekkor kezdték el a szereplőválogatást legújabb filmjükhöz, a Minden, mindenhol, mindenkorhoz. A mozi egy mosodát vezető kínai családról szól, ahol a szülőknek egyszerre kell megküzdeniük az adózási papírokkal, a fenyegető bürokráciával és lázadó tinédzser lányuk szeszélyeivel, miközben identitásuk megtartásáért is keményen dolgozniuk kell. A film egyszerre mély családi dráma, vígjáték, harcművészeti film és sci-fi – a hősök ugyanis alternatív univerzumok között utazva, a vélt vagy valós ellenfelekkel bunyózva keresik a boldogulást, miközben a karakterek, a látvány és a hangulat is szinte jelenetről jelenetre változik.

A rendezők nehezen találták meg a megfelelő színészt az apa, Waymond Wang szerepére, aki egyik pillanatban még ártatlan, teszetosza férfi, a másikban pedig Jackie Chan-szerű akcióhős. Quan teljesen véletlenül jött a képbe: az egyik rendező, Daniel Kwan épp a Facebookon szörfölgetett, amikor meglátott egy képet a Demokrata Pártban elnökjelöltnek induló Andrew Yang üzletemberről. A poszt alatt az egyik vicces kedvű – és kissé rasszista – hozzászóló felvetette, hogy az Indiana Jonesból ismert Picúrnak is el kellene indulnia a posztért. Kwan erre elgondolkodott, mi lehet a Picúrt alakító Quannal, hiszen régóta nem láthatta őt filmekben.

Pár hét múlva a színészt be is hívták egy meghallgatásra – mikor elolvasta a forgatókönyvet, meg volt győződve róla, hogy a szerepet egyenesen rá írták, annyira együtt tudott érezni a karakterrel: a korábbi kaszkadőrrendezői munkája miatt kiválóan értett a harcművészetekhez, miközben a gyengédebb, drámai oldal sem állt tőle távol. Megkapta a szerepet, amire színészet-, dialógus-, testmozgás-, és beszédhang-tanárral is készült, hiszen eddigre jócskán kijött már a gyakorlatból. „Mikor a kamera elé léptem azt éreztem, hogy végre élek. Nem tudom hogyan magyarázzam el, de évtizedek óta nem fogott el ez az érzés. De végre tényleg, igazán éltem” – magyarázta a sorsdöntő pillanatot.

A Minden, mindenhol, mindenkort 2020 elején forgatták, utána azonban beütött a koronavírus-járvány, és Quan ismét hiába próbált újabb szerepekhez jutni. A végén kétségbeesetten felhívta a Minden, mindenhol, mindenkor egyik producerét: „Nem kapok munkát, senki sem akar engem. Kérlek mond, mennyire jó ez a film? Én egyáltalán jó vagyok benne?” – mire a producer megnyugtatta és türelemre intette. Igaza lett: amint bemutatták a filmet, a világ megfordult Quan körül.

A mozi az év egyik legnagyobb független filmes sikere lett: világszinten több mint 100 millió dollár bevételt hozott és sorra nyeri a díjakat. Az idei Oscaron a film jó eséllyel elnyeri a legjobb rendezés, Quan pedig a legjobb férfi mellékszereplő díját.

De függetlenül attól, hogy győz-e, a karrierje most tényleg beindult: mellékszerepet kapott az ’Ohana: Az igazi kincs nyomában című kalandfilmben; az American Born Chinese című 2006-os képregény Disney+-ra érkező sorozatadaptációjában; és szinkronizálni fog a Russo-fivérek Electric State című filmjében. Sőt: a Marvel-univerzumhoz is csatlakozik, hiszen szerepelni fog a Loki következő évadjában.

Ennek kapcsán részt vett a Disney tavalyi D23 nevű expóján, ahol újra összefutott a Marvelhez szintén frissen csatlakozott Harrison Forddal (ő William Hurt szerepét átvéve Ross tábornokot alakítja majd a Thunderboltsban). Ford és Quan több mint három évtizede nem találkoztak, Quan félt is megszólítani a szokásos morcos tekintetével álldogáló Fordot, attól tartva, hogy az elküldi majd őt a francba. Ehelyett ránézett és azt kérdezte:

„Te vagy az, Picúr?” „Igen, Indy, én vagyok”

– felelte Quan.

A színész karrierje azonban nem egyszerűen egy hollywoodi történet: Quannak nem lett volna lehetősége ismét vászonra kerülni, ha a filmiparban az elmúlt években nem válik egyre fontosabbá a reprezentáció, vagyis hogy minden etnikai csoport, bőrszín és származás képviseltesse magát a vásznon.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.