2018 augusztusában rendhagyó vígjátékot mutattak be az amerikai mozik: a Kőgazdag ázsiaiakat egy nagy amerikai stúdió készítette, rendezője, valamint főszereplői viszont szinte kivétel nélkül ázsiai származásúak voltak, ilyen az 1993-as Mennyei örömök klubja óta nem fordult elő.
John M. Chu komédiája minden várakozásra rácáfolt: a nyár egyik legnagyobb sikerét aratva a mindössze 30 millió dolláros költségvetésű film világszinten több mint 230 milliót hozott, és valóságos kulturális forradalmat indított el.
Nyilván nem függetlenül a BLM, a MeeToo, az OscarSoWhite és a hasonló, inkluzivitást sürgető társadalmi mozgalmaktól, de egyre több kelet-ázsiai származású alkotó és színész kap lehetőséget, egyre több ázsiai történetből készülhet film vagy sorozat: a dél-koreai Élősködők 2020-ban megnyerte az Oscar-díjat; egy koreai család amerikai kalandjait bemutató Minari: A családom története egy évvel később majdnem véghezvitte ugyanezt; tavaly pedig a japán Vezess helyettem aratott sikereket, nem beszélve a kínai származású, A nomádok földjéért Oscar-díjat nyerő Chloé Zhaóról. Már a Marvelnak is van saját, ázsiai szuperhőse, a Kőgazdag ázsiaiakban is szereplő Michelle Yeoh pedig épp az Oscarért versenyez a Minden, mindenhol, mindenkor főszerepéért.
Ke Huy Quant most ugyancsak a Minden, mindenhol, mindenkor című zseniális mozi repített most Oscar-közelbe, de visszatérése a filmvászonra igazi hollywoodi sztori: hiába volt ismert gyerekszínész, 2018-ban már hosszú évtizedek óta nem szerepelt filmekben, mert egyszerűen nem kapott munkát. Amikor azonban látta, hogy ázsiai színésztársai mekkora sikert aratnak a moziban, úgy érezte, ismét belevág a dologba.
Ikonikus gyerekszínész
Ke Huy Quan 1971-ben született Saigonban (ma Ho Si Minh-város), a családja 7 évvel később hagyta el Vietnámot: ő öt testvérével és édesapjával együtt egy Hong Kong-i menekülttáborba került, míg édesanyja három testvérével az oldalán Malajziába utazott. A család végül 1979-ben emigrált az Egyesült Államokban. Szegény körülmények között éltek, moziba egyáltalán nem jártak, így meg sem fordult a fejében, hogy színész legyen.
Steven Spielberg azonban épp az ő általános iskolájában hirdetett meghallgatást, a tanárok pedig úgy gondolták, a bátyjának mindenképp szerencsét kell próbálnia. Elkísérte a testvérét, akivel végigpróbálta a sorokat, a casting director viszont ezt meghallotta, és őt is behívta. A legenda szerint végül Spielberg saját maga választotta ki Quant az Indiana Jones és a Végzet Temploma Picúrjának szerepére. Quannak fogalma sem volt róla, hogy Spielberg, vagy a mozi producere, George Lucas mekkora sztárok, ahogy a forgatásra kilátogató Carrie Fisher is csak egy kedves nő volt számára.
„Soha, a legvadabb fantáziáimban sem szerepelt, hogy egyszer színész leszek. De egyszerűen beleszerettem. Az Indiana Jones megváltoztatta az én és a családom életét is”
– magyarázta.
A film hatalmas sikert aratott, Quan pedig szinte azonnal újabb szerepet kapott: ő volt Richard "Data" Wang a Kincsvadászok című 1985-ös kalandfilmben: egy lelkes fiatal feltaláló, aki trükkjeivel és kacatjaival többször megmenti barátait. Richard Donner mozija nálunk is ismert, itthon azonban elképzelni is nehéz, mekkora kultusz övezi a tengerentúlon.
Quan mindenesetre a 80-as évek legnépszerűbb, legnagyobb sikerű filmjeiben szerepelt, így joggal hihette, hogy fényes pálya áll előtte – de nem így lett.
Menedék a kamera mögött
Két gigasikere után Quan csak elvétve kapott munkát: egy-egy sorozat vagy apró mellékszerep jutott neki, de legtöbbször még meghallgatásokra sem sikerült bejutnia. Saját bevallása szerint 1993-ban jött el a fordulópont: amikor
egy olyan szerepért is hiába versengett más ázsiai színészekkel, amelynek még neve sincs, és szövege is mindössze kétsoros, úgy döntött, felhagy a színészettel.
Épp Los Angelesben járt, amikor belebotlott a Halálos fegyver 4. forgatásába, ennek harci jeleneteiért Corey Yuan, az egyik gyerekkori jóbarátja felelt. Quant teljesen lenyűgözte a koreográfia, az Indiana Jones forgatása közben ő maga is megtanult taekwondózni, és utána is foglalkozott harcművészetekkel, Yuan biztatására pedig be is iratkozott a USC filmiskolájába. A képzés elvégzése után Yuantól rögtön munkát is kapott: Torontóba hívta, ott derült ki, hogy az X-Men – A kívülállók harcjelenetein kell dolgoznia, Quan itt 9 hétig dolgozott Yuannal a film végi Farkas-Mystique összecsapás koreográfiáján.
Egy évvel később szintén Yuan oldalán dolgozott Jet Li Az egyetlen című filmjén is, kamera mögötti karrierje csúcsát azonban akkor érte el, amikor Wong Kar-Wai őt kérte fel rendezőasszisztensnek az Amerikában forgatott, 2046 című filmjébe. Quan egy DVD-t kért cserébe a rendező Szerelemre hangolva című filmjéből, a rendező pedig rögtön dedikált is neki egy példányt. Quan ugyanakkor bármennyire is élvezte a kamera mögötti munkát, továbbra is szívesen játszott volna. „Voltak-e napok amikor arról fantáziáltam, bárcsak én állnék ott és mondanám a sorokat? Természetesen. Fantáziáltam-e róla? Igen, de aztán a lehető leggyorsan elnyomtam magamban, mert tudtam, hogy nem történhet meg. Csak egy álom volt” – emlékezett vissza.
A nagy visszatérés
„Örültem, hogy dolgozhatok a kamera mögött, de féltem, hogy kimaradok valamiből” – idézte fel Quan, miként ért meg benne a gondolat a Kőgazdag ázsiaiakat látva, hogy ismét megpróbálkozzon a színészkedéssel, igaz, elsőre kevés sikerrel. „Azért estem kétségbe mert újra átéltem azt, amit még gyerekként: hiába a meghallgatások, nem kapok munkát. Épp ezért hagytam annak idején abba. Miután együtt dolgozol Steven Spielberggel, Harrison Forddal, George Lucassal, onnan már csak lefelé vezet az út, és pont ez történt” – jegyezte meg keserűen.
Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezőpáros (akik többek között Az ember, aki mindent tudottért feleltek) épp ekkor kezdték el a szereplőválogatást legújabb filmjükhöz, a Minden, mindenhol, mindenkorhoz. A mozi egy mosodát vezető kínai családról szól, ahol a szülőknek egyszerre kell megküzdeniük az adózási papírokkal, a fenyegető bürokráciával és lázadó tinédzser lányuk szeszélyeivel, miközben identitásuk megtartásáért is keményen dolgozniuk kell. A film egyszerre mély családi dráma, vígjáték, harcművészeti film és sci-fi – a hősök ugyanis alternatív univerzumok között utazva, a vélt vagy valós ellenfelekkel bunyózva keresik a boldogulást, miközben a karakterek, a látvány és a hangulat is szinte jelenetről jelenetre változik.
A rendezők nehezen találták meg a megfelelő színészt az apa, Waymond Wang szerepére, aki egyik pillanatban még ártatlan, teszetosza férfi, a másikban pedig Jackie Chan-szerű akcióhős. Quan teljesen véletlenül jött a képbe: az egyik rendező, Daniel Kwan épp a Facebookon szörfölgetett, amikor meglátott egy képet a Demokrata Pártban elnökjelöltnek induló Andrew Yang üzletemberről. A poszt alatt az egyik vicces kedvű – és kissé rasszista – hozzászóló felvetette, hogy az Indiana Jonesból ismert Picúrnak is el kellene indulnia a posztért. Kwan erre elgondolkodott, mi lehet a Picúrt alakító Quannal, hiszen régóta nem láthatta őt filmekben.
Pár hét múlva a színészt be is hívták egy meghallgatásra – mikor elolvasta a forgatókönyvet, meg volt győződve róla, hogy a szerepet egyenesen rá írták, annyira együtt tudott érezni a karakterrel: a korábbi kaszkadőrrendezői munkája miatt kiválóan értett a harcművészetekhez, miközben a gyengédebb, drámai oldal sem állt tőle távol. Megkapta a szerepet, amire színészet-, dialógus-, testmozgás-, és beszédhang-tanárral is készült, hiszen eddigre jócskán kijött már a gyakorlatból. „Mikor a kamera elé léptem azt éreztem, hogy végre élek. Nem tudom hogyan magyarázzam el, de évtizedek óta nem fogott el ez az érzés. De végre tényleg, igazán éltem” – magyarázta a sorsdöntő pillanatot.
A Minden, mindenhol, mindenkort 2020 elején forgatták, utána azonban beütött a koronavírus-járvány, és Quan ismét hiába próbált újabb szerepekhez jutni. A végén kétségbeesetten felhívta a Minden, mindenhol, mindenkor egyik producerét: „Nem kapok munkát, senki sem akar engem. Kérlek mond, mennyire jó ez a film? Én egyáltalán jó vagyok benne?” – mire a producer megnyugtatta és türelemre intette. Igaza lett: amint bemutatták a filmet, a világ megfordult Quan körül.
A mozi az év egyik legnagyobb független filmes sikere lett: világszinten több mint 100 millió dollár bevételt hozott és sorra nyeri a díjakat. Az idei Oscaron a film jó eséllyel elnyeri a legjobb rendezés, Quan pedig a legjobb férfi mellékszereplő díját.
De függetlenül attól, hogy győz-e, a karrierje most tényleg beindult: mellékszerepet kapott az ’Ohana: Az igazi kincs nyomában című kalandfilmben; az American Born Chinese című 2006-os képregény Disney+-ra érkező sorozatadaptációjában; és szinkronizálni fog a Russo-fivérek Electric State című filmjében. Sőt: a Marvel-univerzumhoz is csatlakozik, hiszen szerepelni fog a Loki következő évadjában.
Ennek kapcsán részt vett a Disney tavalyi D23 nevű expóján, ahol újra összefutott a Marvelhez szintén frissen csatlakozott Harrison Forddal (ő William Hurt szerepét átvéve Ross tábornokot alakítja majd a Thunderboltsban). Ford és Quan több mint három évtizede nem találkoztak, Quan félt is megszólítani a szokásos morcos tekintetével álldogáló Fordot, attól tartva, hogy az elküldi majd őt a francba. Ehelyett ránézett és azt kérdezte:
„Te vagy az, Picúr?” „Igen, Indy, én vagyok”
– felelte Quan.
A színész karrierje azonban nem egyszerűen egy hollywoodi történet: Quannak nem lett volna lehetősége ismét vászonra kerülni, ha a filmiparban az elmúlt években nem válik egyre fontosabbá a reprezentáció, vagyis hogy minden etnikai csoport, bőrszín és származás képviseltesse magát a vásznon.
