Film

A bűn királynői

  • - kg -
  • 2019. október 5.

Mikrofilm

Ez a nyár végre választ adott egy emberek tucatjait nyugtalanító kérdésre: vajon Melissa McCarthy, a nagyszerű komika megállja-e a helyét egy New York-i maffiafilmben? Mondjuk egy olyanban, amelyben a hetvenes évek sosem érnek véget, a Hell’s Kitchen asszonyverő, vak komondor lelkületű pénzbehajtói helyett a feleségek veszik át a bizniszt egy macsónál is macsóbb, írnél is írebb környéken. Erős a gyanúnk, hogy McCarthy és az elnyomott feleségtársakat játszó kollégák (Tiffany Haddish, Elisabeth Moss) egy olyan maffiafilmben is tökös alakítást nyújtanának, amelynek alkotói nem alélnak el már a puszta gondolattól, hogy végre a csajokból lesznek a nagymenők, hanem valamit gondolnak is ezekről a konkrét alakokról. Az ír-amerikai maffiózóhoz hozzáment afroamerikai nőről (Haddish), a gyermeknevelésre programozott háziasszonyról (McCarthy) és a férje ütéseit rutinosan álló feleségről (Moss). És azon túl is gondolnak valamit, hogy hőseink hogyan viszonyulnak az áldozatok kádban megejtendő, szakszerű feldarabolásához. És ott vannak még az olyan tünetszerű apróságok, mint például egy kiállhatatlan matróna letaszajtása a lépcsőn – fene tudja, ez most egy anyósvicc akar lenni vagy a kegyetlen valóság, mintha egy anyósölésről sem merne állást foglalni itt senki. A lépcső alján mesterien elterülő Margo Martindale és a
brooklyni olasz maffiakirendeltséget vezető Bill Camp mindenesetre úgy játszanak, mint egy rendes moziban szokás: nem tehetnek róla, ők már csak ilyenek. Ha a rendező érti a szakmát, ha nem, ők nem tudják nem bearanyozni a jeleneteiket.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.