Film

A hallgatás

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 5.

Mikrofilm

Az egypoénos horrorok korszakában élünk, amikor olyan pofonegyszerű ötletekből születnek filmek, mint hogy „Ne hallj!”, „Ne láss!”, vagy épp „Ne beszélj!”. Utóbbira ráadásul nemrég már felfűztek egy hangos sikert arató filmet – épp ezért tűnik érthetetlennek, minek adott a Netflix pénzt ugyanannak a bőrnek az ismételt lenyúzására. A választ a streamingszolgáltató berkein belül kell keresni: a Sandra Bullock nevével fémjelzett, hasonló ötleten alapuló Madarak a dobozban a cég saját adatai szerint elképesztő sikert aratott.

A sztori szerint tudósok egy csapata egy ásatás során véletlenül mutáns lények ezreit ereszti az emberiségre. Hogy mik is ezek a pixeles denevérkarikatúrák, arról lényegében az egész film alatt semmit nem tudunk meg, a forgatókönyv mégis már az első negyedórában megszegi a horrorfilmek legfontosabb szabályát, miszerint addig félünk valamitől, amíg teljes életnagyságban nem szembesülünk vele. Ennek köszönhetően a maradék bő egy órában az izgalom vagy dráma legcsekélyebb jelenléte nélkül követünk egy hallását elveszített kislányt és családját, amint megpróbálnak megmenekülni az ingatag lábakon álló apokalipszis elől – persze az, hogy a főszereplő nem hall, a világon semmilyen dramaturgiai szereppel nem bír.

Így is akadnak azonban izgalmas kérdések: hogy a fenébe képes néhány tucat vérszívó egy egész országot ledönteni a lábáról? Hogy a fenébe sikerült megnyerni mindehhez Stanley Tuccit, aki végig olyan arcot vág, mintha a kamera mögött feldühödött verőlegények várnának rá rendezetlen tartozások számláit lobogtatva?

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.