Film

Someone Great

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 5.

Mikrofilm

Hol vannak már azok az idők, amikor a romantikus vígjátékok hősnői tétlenül vártak a nagy Ő-re, hogy aztán a frissen talált szerelem másfél órán belül házasságban kulmináljon! Napjaink romkomüdvöskéi Meg Ryan vagy Katherine Heigl bohózataiban maximum egy vicces mellékszerepet vihettek volna: nagyszájúak, szókimondóak és nagyon is készek a tettek mezejére lépni, ha kell nekik a kiválasztott pasi – vagy éppen csaj.

Itt egyikük egy kilencéves kapcsolat végét siratja, a másik unalmas barátja elől menekülne, a harmadik még nem áll készen az elköteleződésre. Minderre egyedül a gátlástalan bulizás jelenthet megoldást – legalábbis hőseink egy rövidke közjáték után ide lyukadnak ki. Hamar rá kell azonban jönniük, hogy közelebb állnak a harmadik, mint a második x-hez, így bármilyen szórakoztató torokhangon azt ordítani, hogy tequila, nem biztos, hogy ez a leghelyesebb válasz az élet nagy kérdéseire.

A film végig az idegesítő és szórakoztató határmezsgyéjén táncol, szereposztásában viszont van annyi kraft, hogy átsegítse a nézőt a legerőltetettebb jeleneteken is.
A főhősök ugyanis minden létező filmes közhelyet végigzongoráznak, mire kilyukadnak oda, ahova minden, kapunyitási pánikkal és a húszasok életfájdalmával foglalkozó vígjáték ki szokott. Legeredetibb mindvégig a Szeplőtlen Jane című szappanoperával befutott Gina Rodriguez: összetört szívű naivából úgy válik öntudatos nővé, hogy el is hisszük neki. Ráadásul sztorijának tanulsága is könnyen emészthető: a felnövés és a szakítás is félelmetesnek tűnik, de egyik sem jelenti a világ végét.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.