Film

Someone Great

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 5.

Mikrofilm

Hol vannak már azok az idők, amikor a romantikus vígjátékok hősnői tétlenül vártak a nagy Ő-re, hogy aztán a frissen talált szerelem másfél órán belül házasságban kulmináljon! Napjaink romkomüdvöskéi Meg Ryan vagy Katherine Heigl bohózataiban maximum egy vicces mellékszerepet vihettek volna: nagyszájúak, szókimondóak és nagyon is készek a tettek mezejére lépni, ha kell nekik a kiválasztott pasi – vagy éppen csaj.

Itt egyikük egy kilencéves kapcsolat végét siratja, a másik unalmas barátja elől menekülne, a harmadik még nem áll készen az elköteleződésre. Minderre egyedül a gátlástalan bulizás jelenthet megoldást – legalábbis hőseink egy rövidke közjáték után ide lyukadnak ki. Hamar rá kell azonban jönniük, hogy közelebb állnak a harmadik, mint a második x-hez, így bármilyen szórakoztató torokhangon azt ordítani, hogy tequila, nem biztos, hogy ez a leghelyesebb válasz az élet nagy kérdéseire.

A film végig az idegesítő és szórakoztató határmezsgyéjén táncol, szereposztásában viszont van annyi kraft, hogy átsegítse a nézőt a legerőltetettebb jeleneteken is.
A főhősök ugyanis minden létező filmes közhelyet végigzongoráznak, mire kilyukadnak oda, ahova minden, kapunyitási pánikkal és a húszasok életfájdalmával foglalkozó vígjáték ki szokott. Legeredetibb mindvégig a Szeplőtlen Jane című szappanoperával befutott Gina Rodriguez: összetört szívű naivából úgy válik öntudatos nővé, hogy el is hisszük neki. Ráadásul sztorijának tanulsága is könnyen emészthető: a felnövés és a szakítás is félelmetesnek tűnik, de egyik sem jelenti a világ végét.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.