A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve – ez lehetne a dán első filmes, Gustav Möller lélegzetelállító thrillerének/
drámájának is a mottója. Egy büntetésből a segélyhívó központba száműzött rendőr avatkozik bele egy emberrablási ügybe, miközben saját múltbeli bűne is lassanként feltárul (ahogy az már a hasonló skandináv drámákban lenni szokott). Csakhogy az említett emberrablásból semmit sem látunk, végig a rendőrt játszó, szinte akrobatikus színészi mutatványokat végrehajtó Jakob Cedergren arcát vagyunk kénytelenek nézni, ahogy telefonál.
Sokan megpróbálkoztak már hasonló telefonálós filmekkel, melyek azt ígérik, hogy a főhős korlátozott számú társszereplő segítségével, csupán a beszélgetések útján tesz majd izgalmassá általában másfél órát. Ezek a feltételek többnyire csak részben teljesülnek, a legtöbb rendező az ötletekből kifogyva előbb-utóbb kinyitja a film terét (általában az idősíkok többszörözésével vagy mellékszálak beemelésével), és végül csak egy hagyományos akciófilm kerekedik a dologból (pl. Mobil, A fülke). Igazán mély és végig szűk térbe szorított telefonos drámát talán csak Steven Knightnak sikerült felépítenie a Locke-ban – A bűnös méltó párja. Ha „csak” egy thriller volna, annak is remek lenne, hiszen Möller irigylésre méltó ritmus- és zsánerérzékkel rendelkezik, de a rendező többet akar: az érdekli, hogy meddig etikus elmennie egy rendőrnek mások védelme érdekében, hogy lehet-e hiányos információk alapján helyes ítéletet hozni, hogy mennyire vagyunk rabjai az előítéleteinknek.
Forgalmazza a Vertigo Média
