Mark Wahlberg öt éve állt össze Peter Berggel, azóta szinte évi rendszerességgel készítik az „Amerika Hőse” jeligéjű szalon-akció filmjeiket: harcoltak Afganisztánban, kergették a bostoni maraton merénylőit, és ott voltak a Deepwater Horizon nevű olajfúró torony katasztrófájánál is. A recept mindig ugyanaz: realisztikusnak szánt akciójelenetek, katonai-mechanikai szakszavak és kütyük tömkelegével, egy cseppnyi családi dráma és egy hétköznapi, esendő hős, aki azért mégis képtelen elesni vagy hibázni. A formula viszont mintha filmről filmre hígulna; egyre sematikusabbak a figurák és az akciók is, ráadásul negyedik alkalommal már mi is nehezebben esszük meg ugyanazt a levest. A helyszín ezúttal Indonézia, ami pont olyan messze van, hogy bármit elhiggyünk róla – például hogy egy koszos, korrupt kis ország, amelyet egyedül az amerikaiak menthetnek meg, az oroszok pedig minden bizonyára ott is mókolnak valamit. Meg is jelenik Wahlberg és szupertitkos alakulata, hogy kimentsen egy kettős ügynököt, azaz elvigyék a 22 kilométerre fekvő repülőtérig – mindez életük leghosszabb 22 kilométerét, a nézők életének pedig egyik legkiszámíthatóbb 45 percét eredményezi. De még ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy rosszul szórakozunk: az akciók újat ugyan nem hoznak, de továbbra is pörögnek, az alakulatot 2 ezer kilométerről irányító high tech csapat főnökét pedig John Malkovich játssza, akit egyrészt mindig öröm nézni, másrészt az ilyen szerepet álmából felkeltve is hozza – lehetséges, hogy ezúttal nem is keltették fel ilyen semmiség kedvéért.
Forgalmazza a Freeman Film
