A csatorna sem bízott bennük, magukat terjesztették fel Emmyre a Trónok harca szereplői

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 28.

Mikrofilm

Eléggé bejött nekik.

Mint a napokban kiderült, a rajongók dühe és a kritikusok szitkozódása ellenére a Trónok harca befejező évadja rekordszámú, 32 Emmy-jelölést kapott. Ebből tízet a show színészei hozták: Emilia Clarke (Daenerys), Kit Harington (Jon Snow) vagy Peter Dinklage (Tyrion) is ott van az esélyesek között.

Akad azonban pár nem várt nomináció is: Alfie Allen (Theon Greyjoy), Gwendoline Christie (Tarth-i Brienne) és Carice van Houten (Melisandre) szintén ott vannak a díjesélyesek között – ez pedig a hírek szerint még a sorozat mögött álló HBO-t is meglepte, ők ugyanis nem indították a versenyben a három mellékszereplőt.

Alfie Allen

Alfie Allen

Fotó: HBO

Mint kiderült, a színészek magukat terjesztették fel a díjra,

felvállalva ezzel a 225 dolláros (kb. 65 ezer forint) költséget is,

amit egyébként az Emmyben reménykedő csatornák állnak.Valójában nem ritka, hogy a díjra kevésbé esélyes színészek benevezik magukat az Emmy-re – az azonban
szokatlan, hogy egy ilyen felterjesztés végül jelölést is ér.

Hiába a sok petíció, a rajongók dühe, a kritikusok egyöntetű fanyalgása, a tévésorozatok királya mindent visz

A Netflix-HBO versenyt most az utóbbi nyerte – nagy fölénnyel. Kihirdették a legnagyobb presztízsű televíziós díj, az Emmy jelöltjeit – az igazi kérdés az volt, a viccszámba menő záró évad ellenére kedvenc marad-e az HBO sorozata.

A Trónok harca rengeteg fő- és mellékszereplőt mozgat, nem beszélve a vendégszereplőkről, így érthető, hogy az HBO nem indította mindegyiket a versenyben. A csatorna megerősítette, hogy a többi, jelölést kapott színészt már ők nevezték – így a Cerseit alakító Lena Headey-t is, aki az egész évad során mindössze 25 percet volt képernyőn, mégis rekordgázsit tehetett zsebre.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.