Már csak Tarantinóban bízhatunk, ha ő nem gurít valamit, vége a mozinak, s győztek az alsógatyát kívül hordó szuperhősök

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 29.

Mikrofilm

A Volt egyszer egy Hollywoodnak kell megvédeni az eredeti filmek becsületét.

Ezer éve már annak, hogy egy olyan filmet övezett országos várakozás, melyhez a Disney-nek, vagy legnagyobb riválisának, a Netflixnek semmi köze sincs – most azonban pont ez a helyzet Quentin Tarantino legújabb alkotásával. A mozipénztárak csúcsán jelen pillanatban Az oroszlánkirály ül; a klasszikus animációs film remake-je 192 millió dolláros hétvégi bevétellel mutatkozott be – ez valószínűleg több mint amit a Volt egyszer egy Hollywood egész mozis pályafutása alatt összeszed majd Amerikában. Nincs ebben semmi meglepő: ahogy évek óta, úgy most is szuperprodukciók, folytatások és képregény-filmek uralták a nyári mozi szezont, elsősorban olyan filmek, mint a Bosszúállók: Végjáték, a Toy Story 4, a Pókember: Idegenben vagy épp az Aladdin.

Mindössze maroknyi eredeti film akadt idén, amely képes volt tisztességes eredményt elérni az óriások árnyékában: a Fehér éjszakák, a Yesterday, a Rocketman, és főleg a Mi, amely 175 millió dollárral zárt a tengerentúlon. Egy Tarantino-film persze mindig eseményszámba megy, most azonban még több forog kockán: a Volt egyszer…-nek nemcsak az eredeti filmek (tehát nem folytatás, remake vagy képregény-adaptáció) becsületét igyekszik megvédeni, de azt is bizonyítania kell, hogy van még értelme ilyen filmeket készíteni és moziba küldeni.

Tarantino és Bertrand Tavernier filmrendezők

Tarantino és Bertrand Tavernier filmrendezők

 

Egyre több, Tarantinóhoz hasonló, eredeti hangú rendező teszi le ugyanis voksát a streamingplatformok mellett: Cuarón Romája, Noah Baumbach The Meyerowitz Storiesa vagy épp Scorsese The Irishmanje csak néhány példa arra, hogyan szívta fel a Netflix napjaink legfelkapottabb alkotóit. A Volt egyszer… is könnyedén kiköthetett volna a streaming-óriásnál – a Sony stúdió fejese azonban elkötelezett volt a film mellett, így sikerült nemcsak a Netflixet, de a Warner Bros.-t és a Paramountot is legyőzve megállapodniuk Tarantinóval – a hírek szerint utóbbi nemcsak teljes kreatív szabadságot, de jelentős, bevételek utáni részesedést is kapott, ráadásul a film jogai is visszaszállnak hozzá 30 év elteltével.

A Sony nagy nyári hazárdjátéka – így nevezte a filmet a Los Angeles Times, és nem is ok nélkül. A Volt egyszer egy Hollywood majdnem három órás, a legszigorúbb korhatárkarikával sújtott művészfilm, amely ráadásul érzékeny témát is érint: Sharon Tate meggyilkolását és Charles Manson bandájának ámokfutását. „Én lobbiztam a filmért – ha nem jön be, az is rajtam szárad majd” – nyilatkozta a Sonyt vezető Tom Rothman. A stúdió filmjei nem teljesítettek rosszul az utóbbi időben – a tavalyi Venom meglepően nagy siker lett, csak úgy, mint a legújabb Pókember nemrég –, pár hete azonban a Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül hatalmasat hasalt a kasszáknál. A Volt egyszer… jogait azután szerezhette meg a stúdió, hogy Tarantino filmjeinek állandó forgalmazóját, Harvey Weinsteint elsodorták a szexuális zaklatással kapcsolatban napvilágra került vádak, vállalata pedig rövid úton csődbe ment. A film körülbelül 90 millió dollárból készült, ami egy eredeti mozihoz képest szép összeg – egy Disney-filmnek a marketingje is többet kóstál.

A filmet hosszú huzavona után végül Cannes-ban mutatták be, ahol ugyan megmentette az öregedő filmfesztivál becsületét és általános tetszést aratott, de nem nyert egyetlen díjat sem – így Tarantino egyetlen Arany Pálma-díját még mindig a Ponyvaregény jelenti, mely máig legismertebb filmjének számít.

A legnagyobb bevételt azonban a 2012-es Django elszabadullal (184 millió dollár), valamint a 2009-es Becstelen brigantykkal (145 millió dollár) érte el – mostani filmjével is hasonló számokra célozna; legutóbbi filmje, a 2015-ös Aljas nyolcas ugyanis mindössze 57 millió dollárt gyűjtött össze Amerikában. Az azonban még a Volt egyszer…-nél is inkább rétegfilmnek számított, amit a Djangóval szemben nem coolnak és egyedinek, hanem épp régi vágású westernnek igyekeztek eladni – Tarantino pont a Netflix kedvéért vágta nemrég újra a mozit.

false

Saját sikerei mellett a Dunkirk szolgálhat követendő példának a Volt egyszer… számára: szintén egy múltban játszódó, eredeti forgatókönyvből készült film a nyári blockbuster-tengerben, melyet egy elismert rendező készített, a kritikusok pedig odáig voltak tőle. Christopher Nolan mozija végül Amerikában 189 milliós bevétel felett zárt. A Volt egyszer… -től az elemzők 30-35 milliós nyitóhétvégét és 120 millió körüli tengerentúli bevételt várnak – de ha a közönség felkapja a filmet, ezt simán túlszárnyalhatja.

Kevés olyan rendező van ugyanis, aki képes akkora buzzt generálni, mint Tarantino – ha pedig hihetünk a kritikusoknak, a Volt egyszer…-t igenis látni kell. A rengeteg egy kaptafára készült nyári mozi között ráadásul felüdülést jelent végre valami olyat látni, ahol nem a százmilliós fény- és hangeffektek jelentik a film egyetlen értékét. Nem szabad lebecsülnünk a film castingját sem: Brad Pitt és Leonardo DiCaprio a világ talán két legismertebb színésze, azok a fajta A-kategóriás sztárok, akikből egyre kevesebb maradt. Pitt az elmúlt években inkább válása miatt került be a hírekbe, és a 2015-ös A nagy dobás óta nem volt jelentősebb szerepe igazán jó filmben. DiCapriót az Oscart érő A visszatérő óta egyáltalán nem láthattuk a vásznon – pedig a The Hollywood Reporter portréja úgy ír róla, mint Holywood utolsó mozisztárjáról. Ma ugyanis már nem színészekre, hanem franchise-okra ülünk be a moziba, és valóban alig akad sztár, aki magában a nevével tömegeket vonz – egy DiCaprio-film azonban képes erre. Margot Robbie szintén remekül csengő névnek számít, az Én, Tonya óta pedig azt is tudjuk, hogy drámai szerepben is képes helyt állni.

Az első számok mindenesetre bíztatóak: a hírek szerint bár Az oroszlánkirályt nem nyomták le DiCaprióék, de a konzervatív becslésnek számító 30 milliót akár egy tízessel is megtoldhatja nyitóhétvégéjén a film – azaz maradt még remény az eredeti filmek számára.

A Volt egyszer egy Hollywoodot Magyarországon augusztus 15-én mutatják be.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.