A fájdalomtól élesebb látással Párizs is máshogy látszik

Mikrofilm

A Ma már holnap van című filmben egy tinédzser lányt követünk, aki egész éjszakán át magányosan bolyong Párizsban – hogy aztán egy hozzá hasonlóan különös fiú társaságában folytathassa mindezt. A tavalyi Velencei Filmfesztiválon bemutatott, intim hangulatú dráma különös fénytörésben mutatja be a francia főváros utcáit.

A jól ismert jótanács szerint szerelmi csalódás, gyász vagy depresszió esetén mindig csak a közvetlenül előttünk álló időszakra kell koncentrálni – csak egyetlen napot, egyetlen órát, egyetlen percet kell túlélni, aztán mindezt még egyszer és még egyszer újrakezdeni. Valahogy így van ezzel Marion is, a Ma már holnap van főhőse: a fiatal lány egyedül az előtte álló napon, majd éjszakán szeretne valahogy túllenni. 

Képtelen otthon maradni, de hiába viharzik el barátaihoz, velük sem érzi magát komfortosan. Utcáról utcára hánykolódik, meg sem érinti a körülötte folyó, súlytalan társalgás szele. Azzal a semmibe révedő tekintettel állja, ahogy barátai felelsz vagy merszet játszanak, vagy épp bulizni cipelik, ami azokra jellemző, akik csak testben vannak jelen, valójában egész máshol járnak.

Hogy pontosan mi emészti hősnőnket, csak szép lassan derül ki: épp testvére halálának ötödik évfordulója van, a tragédia pedig az egész családját szétzilálta. A film szép lassan lebbenti fel a fátylat főszereplője múltjáról, de valójában nem ez adja a látottak feszültségét.

A Ma már holnap van egyszerre közérzetfilm és látlelet a traumák hosszútávú hatásairól

– mindez pedig hol összefolyik, hol élesen elválik a cselekmény helyszínéül szolgáló Párizs utcáival és az ott tébláboló fiatalokkal.

„Kezdetben csak annyi volt az ötlet, hogy kövessünk egy fiatal lányt Párizsban egy estén keresztül” – magyarázta a rendező. Antoinette Boulat végül azért döntött amellett, hogy a gyász legyen a karakter központi érzelme, mert ez egyfajta torzult látképet ad. A gyászoló egészen másképp néz a körülötte lévő világra, a bulizókra, a rohanókra, a gondtalan kortársaira.

„A fájdalomtól erősebb lesz a bőröd és élesebb a látásod”

– tette hozzá.

A Ma már holnap vannak valóban ez az egyedi látásmód a legnagyobb erőssége: ott van ugyan a háttérben az utcai bűnözés, az elesettek, a társat keresők alakja, de Marion szemüvegén keresztül minden egészen más súlyt kap, a fiatalok jól ismert és ezerszer látott világa is más fénytörésben látszik. A lány véletlenül fut össze egy Alex nevű fiúval, aki hozzá hasonlóan más, mint a többiek. Marion először csak egy szórakoztató figurát lát benne, aki rövid időre eltereli a figyelmét a borzalmas éjszakáról – mindössze ezért kéri, hogy lógjanak együtt. „Nem szoktam csak úgy lógni. Csavarogni, gondolkodni, a valóságról megfeledkezni szoktam” – feleli erre a fiú, és ez a közös vágy az, amely végül összeköti őket.

Antoinette Boulat a filmet a megszokottól szűkebb képarányban, kézikamerával, rengeteg közelivel forgatta. A dokumentarista jelleg csak tovább fokozza a szereplők magányát, amely csak akkor kezd enyhülni, mikor végre felengednek annyira, hogy beférjenek egymás mellé a szűk képkivágatba – hogy aztán együtt legyenek magányosak, megpróbálva elszakadni az őket körülvevő világtól.

A rendező az egyik legismertebb francia casting directornak számít, aki olyan filmeken dolgozott a közelmúltban, mint az Irma Vep sorozat, a Francia kiadás vagy a Bergman szigete – ez a rendezői bemutatkozása, melyet a tavalyi Velencei Filmfesztivál Horizons Extra szekciójában mutattak be. Az erős castingos tapasztalatot le sem lehet tagadni: a Mariont alakító Lou Lampros telitalálat a szerepre. Első ránézésre pont olyan nemtörődömnek tűnik, mint barátnői, semmibe meredő tekintete szép lassan telik meg tartalommal és jelentéssel.

„Van benne valami vad. Olyan nyers energiával rendelkezik, annyira intuitív saját ösztöneihez. Nem felel meg tökéletesen annak a karakternek, amit írtam, de épp ezért választottam őt” – magyarázta a rendező, aki egy korábbi tanácsot is felidézett azzal kapcsolatban, miért mert kockáztatni Lamprossal. „Egyszer Léos Carax azzal utasított el egy színészt, akit én ajánlottam, hogy 'Egyszerűen nem akarom őt filmezni'. És igazából ennyi az egész: akarnod kell filmezni azt a személyt, akit választottál”.

Lou Lampros szinte magnetikus vonzerejére szüksége is van a filmnek, ugyanis az alig másfél óra nem egy helyen leül és vontatottá válik. Közel a film felén túl vagyunk már, amikor a két főszereplő találkozik, az utcán bolyongó epizódok, amelyek a magányosságot hivatottak ábrázolni, egy idő után önismétlőnek hatnak. A főszereplő miatt mégis megéri kitartani. 

Forgalmazza a magyarhangya

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.