Kazah diktátor pénzelte Oliver Stone róla szóló dokumentumfilmjét

  • narancs.hu
  • 2022. október 15.

Mikrofilm

Az Oscar-díjas amerikai rendező nem értette, miért baj az, ha propagandafilmmel ünneplik meg a 30 évig uralkodó diktátort.

QAZAQ History of The Golden Man, azaz Kazahsztán: az Aranyember története címen készült játékfilm és egy nyolcórás minisorozat Nurszultan Abisuli Nazarbajev kazah diktátorról, aki a Szovjetunió széthullásától 2019-ig vezette az országot.

A dokuszéria előzetese pont olyan fellengzős és propagandaszagú, ahogy a címe ígéri: a lemenő nap utolsó sugaraival aranyba foglalt táj, vágtató ménesek, és az égben bátran köröző sas képei keretezik a Nazarbajevről szóló archív videókat és interjúrészleteket.

A Quazaq tavaly jelent meg, rendezője Igor Lopatonok, akihez többek között a 2016-os Ukraine on Fire című doku is köthető, mely Kreml-párti szemszögből mutatja be a Majdanon történt eseményeket. Lopatonok már ezen a filmen együtt dolgozott Oliver Stone-nal, aki a Nazarbajev-filmnek is producere. Az Oscar-díjas amerikai filmrendező olyan filmjeiről ismert, mint a JFK – A nyitott dosszié, A szakasz, vagy a Született július 4-én.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) oknyomozása szerint az alkotók 5 millió dollárt kaptak a dokumentumfilmhez az egykori kazah diktátorról elnevezett, általa irányított Nazarbajev Alapítványtól. Stone és a film rendezője egy tavalyi interjúban tagadták, hogy támogatást kaptak volna a kazah kormánytól, de nem részletezték, milyen forrásból finanszírozzák a projektet.

A Quazaq-ról nem sok kritika született és nem is keltett túl nagy feltűnést, azok a helyi szakértők, akik látták, leginkább „hagiografikus ódaként” jellemezték, amelynek egyetlen célja, hogy tovább táplálja a diktátor kultuszát. Nazarbajev közel 30 éves uralma alatt ő és körei is hatalmas vagyonra tettek szert, miközben folyamatosan csorbították az alapvető szabadságjogokat. A kazah vezető számtalan nonprofit szervezetet hozott létre, melyek a kazah embereken hivatottak segíteni, oknyomozások szerint ehelyett azonban inkább pénzmosodaként működnek. Ilyen szervezet a film mögött álló Nazarbajev Alapítvány is, amely közvetítőkön keresztül fizetett legalább 5 millió dollárt Stone-éknak. Az erről szóló szerződés tavaly látott napvilágot – eszerint az „Oliver Stone dokumentumfilm – Kazahsztán” munkacímű projekt elkészítésére, bemutatására és terjesztésére 7 millió dollárt ítéltek meg a film mögött álló Global 3 Pictures cégnek. Ebből 5 milliót biztosan megkaptak, a maradék 2 milliónak egyelőre nincs nyoma. A Global 3 Pictures-t Kaliforniában jegyezték be, elnöke a rendező Lopatonok – aki egy másik, hasonló nevű cégén (Global Tree Pictures) keresztül már finanszírozta Stone egy korábbi munkáját: ez volt a 2016-os Snowden című filmje.

„Mi a baj azzal, ha megünnepeljük, hogy Nazarbajev 30 évig volt hatalmon? Értékelni kell, hogy felépítette az országot és rendet tart, hogy ne alakuljon olyan szemétdombbá, mint Ukrajna” – felelte Stone, amikor kérdőre vonták a propagandafilm miatt. Nem ez az első eset, hogy ellentmondásos projektekbe vág bele: 2017-ben négyrészes minisorozatot rendezett a Putyinnal forgatott interjúiból, de készített már baráti hangulatú dokumentumfilmet Hugo Chávezről és vizsgálta az Egyesült Államok birodalmi viselkedését is a The Untold History of the United States című sorozatában – 2014-ben erről mi is interjúztunk vele.

A Nazarbajev-dokut tavaly három kazah televízió is levetítette december 1-jén, „az első elnök napján”. Idén a jeles dátumot törölték az állami ünnepek sorából, és immár a fővárost is újra Asztanának, és nem Nur-Szultánnak hívják, amivé a távozó vezér tiszteletére 2019-ben átnevezték.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.