Kazah diktátor pénzelte Oliver Stone róla szóló dokumentumfilmjét

  • narancs.hu
  • 2022. október 15.

Mikrofilm

Az Oscar-díjas amerikai rendező nem értette, miért baj az, ha propagandafilmmel ünneplik meg a 30 évig uralkodó diktátort.

QAZAQ History of The Golden Man, azaz Kazahsztán: az Aranyember története címen készült játékfilm és egy nyolcórás minisorozat Nurszultan Abisuli Nazarbajev kazah diktátorról, aki a Szovjetunió széthullásától 2019-ig vezette az országot.

A dokuszéria előzetese pont olyan fellengzős és propagandaszagú, ahogy a címe ígéri: a lemenő nap utolsó sugaraival aranyba foglalt táj, vágtató ménesek, és az égben bátran köröző sas képei keretezik a Nazarbajevről szóló archív videókat és interjúrészleteket.

A Quazaq tavaly jelent meg, rendezője Igor Lopatonok, akihez többek között a 2016-os Ukraine on Fire című doku is köthető, mely Kreml-párti szemszögből mutatja be a Majdanon történt eseményeket. Lopatonok már ezen a filmen együtt dolgozott Oliver Stone-nal, aki a Nazarbajev-filmnek is producere. Az Oscar-díjas amerikai filmrendező olyan filmjeiről ismert, mint a JFK – A nyitott dosszié, A szakasz, vagy a Született július 4-én.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) oknyomozása szerint az alkotók 5 millió dollárt kaptak a dokumentumfilmhez az egykori kazah diktátorról elnevezett, általa irányított Nazarbajev Alapítványtól. Stone és a film rendezője egy tavalyi interjúban tagadták, hogy támogatást kaptak volna a kazah kormánytól, de nem részletezték, milyen forrásból finanszírozzák a projektet.

A Quazaq-ról nem sok kritika született és nem is keltett túl nagy feltűnést, azok a helyi szakértők, akik látták, leginkább „hagiografikus ódaként” jellemezték, amelynek egyetlen célja, hogy tovább táplálja a diktátor kultuszát. Nazarbajev közel 30 éves uralma alatt ő és körei is hatalmas vagyonra tettek szert, miközben folyamatosan csorbították az alapvető szabadságjogokat. A kazah vezető számtalan nonprofit szervezetet hozott létre, melyek a kazah embereken hivatottak segíteni, oknyomozások szerint ehelyett azonban inkább pénzmosodaként működnek. Ilyen szervezet a film mögött álló Nazarbajev Alapítvány is, amely közvetítőkön keresztül fizetett legalább 5 millió dollárt Stone-éknak. Az erről szóló szerződés tavaly látott napvilágot – eszerint az „Oliver Stone dokumentumfilm – Kazahsztán” munkacímű projekt elkészítésére, bemutatására és terjesztésére 7 millió dollárt ítéltek meg a film mögött álló Global 3 Pictures cégnek. Ebből 5 milliót biztosan megkaptak, a maradék 2 milliónak egyelőre nincs nyoma. A Global 3 Pictures-t Kaliforniában jegyezték be, elnöke a rendező Lopatonok – aki egy másik, hasonló nevű cégén (Global Tree Pictures) keresztül már finanszírozta Stone egy korábbi munkáját: ez volt a 2016-os Snowden című filmje.

„Mi a baj azzal, ha megünnepeljük, hogy Nazarbajev 30 évig volt hatalmon? Értékelni kell, hogy felépítette az országot és rendet tart, hogy ne alakuljon olyan szemétdombbá, mint Ukrajna” – felelte Stone, amikor kérdőre vonták a propagandafilm miatt. Nem ez az első eset, hogy ellentmondásos projektekbe vág bele: 2017-ben négyrészes minisorozatot rendezett a Putyinnal forgatott interjúiból, de készített már baráti hangulatú dokumentumfilmet Hugo Chávezről és vizsgálta az Egyesült Államok birodalmi viselkedését is a The Untold History of the United States című sorozatában – 2014-ben erről mi is interjúztunk vele.

A Nazarbajev-dokut tavaly három kazah televízió is levetítette december 1-jén, „az első elnök napján”. Idén a jeles dátumot törölték az állami ünnepek sorából, és immár a fővárost is újra Asztanának, és nem Nur-Szultánnak hívják, amivé a távozó vezér tiszteletére 2019-ben átnevezték.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.