Film

A fekete Trabant

Szalay Péter: Nincs parancs!

  • - legát -
  • 2020. október 24.

Mikrofilm

A rendszerváltás egyik legemlékezetesebb eseménye volt a Páneurópai Piknik, amelyet lelkes civilek szerveztek annak örömére, hogy megkezdődött a kerítés lebontása a magyar–osztrák határon.

Az eredeti tervekben a határon való ki-be járkáláson kívül mindenféle színes programok voltak, a rendezvényt mégsem a fellépők tették felejthetetlenné, hanem az a több száz keletnémet menekült, akik megneszelték az ideiglenes sorompóemelést, és szó szerint átnyomultak Ausztriába.

Szalay Péter e történelmi pillanatnak állít emléket, de filmje nem a Páneurópai Piknik történetéről, máig tisztázatlan politikai hátteréről szól, az csak a kezdőpont. A rendező két idevágó szálat mozgat, az egyiknek a menekülteket átengedő magyar határőrtiszt a kulcsfigurája, a másiknak pedig Kurt-Werner Schulz, a szerencsétlenül járt német férfi, akit a piknik után két nappal, nem messze az esemény helyszínétől lőtt le egy határőr. Mindez Szalay Péter korábbi filmjéből már ismerős: a tragédiát a 2006-ban készült Határeset, Bella Árpád alezredes találkozását német kollégájával, aki a berlini sorompót nyitotta meg honfitársai előtt, a 2017-es Európa álma című filmjében dolgozta fel. A Nincs parancs! e két filmből született úgy, hogy leforgattak mellé néhány hatásos jelenetet profi színészek közreműködésével, a berlini sorompó áttöréséről pedig Cakó Ferenc készített hozzá homokanimációt. Mindezek látványosabbá, dinamikusabbá teszik a filmet, sőt azzal, hogy Kurt-Werner Schulz és családja (miként a valóságban) egy fekete Trabanttal közelít a határ felé, az egész abszurditása is kézzelfoghatóvá válik. Mégsem elsősorban e dramatizált részek miatt válik a Nincs parancs! „új” filmmé. Igaz, hogy friss riportokat, beszélgetéseket nem láthatunk, de nincs is erre a szükség, a korábbi két történet így, párhuzamba állítva egészen új értelmet nyer. Míg Bella Árpád és Harald Jäger alezredesek, parancs híján tették azt, amit a lelkiismeretük diktált, s váltak pozitív hőssé, addig a Kurt-Werner Schulzot lelövő kiskatona kizárólag azért lőtt, mert okkal gondolhatta, hogy ellenkező esetben börtönbe küldheti talán épp Bella Árpád alezredes. Persze mindezt tekinthetjük véletlenek sorozatának is, pont az ilyen ellentmondásokból érthető igazán, hogy a rendszerváltás, mint az összes történelmi esemény, nemcsak a jók és a rosszak küzdelméből állt.

Forgalmazza a Dunatáj Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.