Film

A fekete Trabant

Szalay Péter: Nincs parancs!

  • - legát -
  • 2020.10.24 11:09

Mikrofilm

A rendszerváltás egyik legemlékezetesebb eseménye volt a Páneurópai Piknik, amelyet lelkes civilek szerveztek annak örömére, hogy megkezdődött a kerítés lebontása a magyar–osztrák határon.

Az eredeti tervekben a határon való ki-be járkáláson kívül mindenféle színes programok voltak, a rendezvényt mégsem a fellépők tették felejthetetlenné, hanem az a több száz keletnémet menekült, akik megneszelték az ideiglenes sorompóemelést, és szó szerint átnyomultak Ausztriába.

Szalay Péter e történelmi pillanatnak állít emléket, de filmje nem a Páneurópai Piknik történetéről, máig tisztázatlan politikai hátteréről szól, az csak a kezdőpont. A rendező két idevágó szálat mozgat, az egyiknek a menekülteket átengedő magyar határőrtiszt a kulcsfigurája, a másiknak pedig Kurt-Werner Schulz, a szerencsétlenül járt német férfi, akit a piknik után két nappal, nem messze az esemény helyszínétől lőtt le egy határőr. Mindez Szalay Péter korábbi filmjéből már ismerős: a tragédiát a 2006-ban készült Határeset, Bella Árpád alezredes találkozását német kollégájával, aki a berlini sorompót nyitotta meg honfitársai előtt, a 2017-es Európa álma című filmjében dolgozta fel. A Nincs parancs! e két filmből született úgy, hogy leforgattak mellé néhány hatásos jelenetet profi színészek közreműködésével, a berlini sorompó áttöréséről pedig Cakó Ferenc készített hozzá homokanimációt. Mindezek látványosabbá, dinamikusabbá teszik a filmet, sőt azzal, hogy Kurt-Werner Schulz és családja (miként a valóságban) egy fekete Trabanttal közelít a határ felé, az egész abszurditása is kézzelfoghatóvá válik. Mégsem elsősorban e dramatizált részek miatt válik a Nincs parancs! „új” filmmé. Igaz, hogy friss riportokat, beszélgetéseket nem láthatunk, de nincs is erre a szükség, a korábbi két történet így, párhuzamba állítva egészen új értelmet nyer. Míg Bella Árpád és Harald Jäger alezredesek, parancs híján tették azt, amit a lelkiismeretük diktált, s váltak pozitív hőssé, addig a Kurt-Werner Schulzot lelövő kiskatona kizárólag azért lőtt, mert okkal gondolhatta, hogy ellenkező esetben börtönbe küldheti talán épp Bella Árpád alezredes. Persze mindezt tekinthetjük véletlenek sorozatának is, pont az ilyen ellentmondásokból érthető igazán, hogy a rendszerváltás, mint az összes történelmi esemény, nemcsak a jók és a rosszak küzdelméből állt.

Forgalmazza a Dunatáj Alapítvány

Neked ajánljuk