Az indiai Ritesh Batra első filmje, az Ezerízű szerelem egyszerűségével, visszafogott érzelmességével lopta be magát az igényesebb közönség szívébe: már nem egészen fiatal hőseinek lassan, óvatosan kibontakozó szerelmében egy ételhordó edény játszotta a kulcsszerepet. Az ezt követően Nyugatra örömmel invitált rendező angliai, ill. amerikai, hazánkban nem forgalmazott munkái ízléssel és magányos, az emberi közeledés kockázatát megélő hősei iránti empátiával, ám mégiscsak hozott anyagból készült, inkább mesterségből mint szerzői indíttatásból levezényelt darabok. Új, ismét hazai és ismét személyes munkájában is egy hétköznapi tárgy, egy gyorsfénykép hoz össze két, egymáshoz látszatra nem illő embert. A tehetős családból származó lány ambíciói csendes elfojtásával a szülők elvárásainak akar megfelelni, de férjhez nem hajlandó menni vonzalom nélkül. A csóró utcai fényképész viszont középkorú férfiként is barátaival közös bérleményben kénytelen lakni, mivel keresetét tönkrement családja egzisztenciájának helyreállítására áldozza. Őt beteg nagymamája venné rá házasodásra, így szívességet kér az ismeretlen lánytól: játszaná el a nagyi látogatása idejére a menyasszony szerepét. Az elcsépelt vígjátéki szituációból nem a szokott bohózat bontakozik ki, hanem a két magányos, saját céljairól (engedelmességből vagy áldozatvállalásból) lemondó ember egymásra találása. Az író-rendező finom elmozdulásokkal, szemérmes gesztusokkal mondja el azt, amit az emberek közötti, az erotikánál mélyebbről fakadó vonzalom természetéről tud.
Forgalmazza a Cirko Film
